SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom ecsetelni, hogy mennyire fontos, mert nagyon sok ember életét közvetlenül befolyásoló törvényjavaslat tárgyalásában veszünk részt. Ezt megtették már az általános vita első körében felszólalók. Tudjuk, hiszen sokan vagyunk, akik visszaemlékezhetünk, hogy amikor az eredeti társasházi törvényt meghoztuk, milyen óriási vitákat és indulatokat váltott ki annak a törvénynek a meghozatala, hiszen a tét nagyon magas.
Azóta eltelt hat év, birtokunkban van egy csomó tapasztalás. Sok, az akkori vitában elhangzott, de talán nem megfelelően figyelembe vett érvről az élet azóta bebizonyította, hogy bizony jogos volt a fölvetésük, és örömmel kell megállapítani, hogy most az előttünk lévő törvénytervezet ezeket a kérdéseket szabályozni és javítani kívánja.
A legfontosabb kérdésként azt emelném ki, hogy az előző társasházi törvény nagyon sok kérdésben a társasházban élők, a lakástulajdonosok százszázalékos, tehát konszenzuális döntését kívánta meg, amiről már akkor előre látható volt, hogy nem életszerű, a gyakorlatban nem alkalmazható. Erről az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ez valóban így van, és most ennek a társasházi törvénynek véleményem szerint az egyik legfontosabb vonása, hogy felhagy a konszenzuális, tehát százszázalékos, egybehangzó döntéshozatali előírással az esetek jelentős részében, azaz életszerűvé, gyakorlatilag járhatóvá teszi a társasházak működését.
Ahol a százszázalékos szavazati arány megmarad, az tulajdonképpen az alapító okirat megszerkesztése, viszont az alapító okirat már csak a tulajdoni kérdésekkel foglalkozik, minden más, a társasházak üzemeltetésével kapcsolatos kérdés a többnyire egyszerű többséget igénylő szervezeti és működési szabályzatba kerül be. Ezt tartom én az előttünk lévő társasházházi törvény leglényegesebb újításának; no meg azt, hogy a közüzemi költségek fizetésével krónikusan hátralékban maradó lakók lakására, lakástulajdonára jelzálogjogot lehet bejegyezni a lakóközösség által egyszerű többséggel elfogadott szmsz-ben szabályozottak szerint. Tehát ez két olyan elmozdulás az előző törvénytől, ami feltétlenül jobbá teszi az előttünk lévő társasházi törvényt, gyakorlatilag alkalmazhatóbbá teszi.
(17.20)
De nemcsak ebben a két kérdésben látok pozitív elmozdulást; több más, talán az említettekhez képest valamelyest apróbb, kevésbé jelentős kérdésben is, úgy gondolom, jó irányba mozdultak el a törvény előterjesztői.
Véleményem szerint jó, hogy a hat lakásnál kisebb társasházak esetén nem kötelező az szmsz és a számvizsgáló bizottság létrehozása. Jó, hogy az alapító okirat csak a tulajdonjogi kérdésekkel foglalkozik. Jó az is, hogy az szmsz viszont a tulajdonosok egymás közt elintézhető, szabályozható kérdéskörével foglalkozik. Jó, hogy - mint említettem - jelzálog kerülhet bevezetésre a fizetési hátralékosok lakására, természetesen megfelelő toleráns kegyelmi idő és bizonyos összeg elérését követően. Jó, hogy a házirend is bekerült az szmsz által szabályozott körbe, mert ez ugyan kötelmet jelent egyes lakók részére, de a közösség érdekében meghozott kötelemről van szó. Jó, hogy minden, nem rögzített vagy másként nem szabályozott esetben az egyszerű többség határoz, tehát hogy elmozdultunk a nem működő konszenzualitástól az egyszerű többség felé. Jó, hogy létrehozzuk ezen törvény által a közgyűlési határozatok könyvét, és jó az is, hogy egy év türelmi idővel kötelezővé tesszük a szakképzettség megszerzését a közös képviselőknek; mint ahogy az is jó, hogy kötelező tájékoztatást adni az új vevőnek az általa megvásárolni szándékozott lakáson az előző tulajdonos által hátrahagyott hátralékok összegéről, amiről a közös képviselő tájékoztatja őt ilyen jellegű kérés esetén. Jónak tartom azt is, hogy az előbérleti, elővásárlási jog csak akkor marad fenn, csak akkor van továbbra is érvényben, ha azt az alapító okirat külön tartalmazza, mármint hogy ilyen elővásárlási jog intézménye létezhet az adott lakóközösségen belül.
Van azonban egy-két olyan kérdés, ami szerintem nem a legtökéletesebben sikeredett, amin lehet még a parlamentnek javítani. Egy-két ilyen kérdést megemlítenék.
Például a közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak fogalma úgy definiálódik a törvényjavaslatban, hogy “a társasházban lévő külön tulajdont elhatároló épületszerkezet két oldalán lévő tulajdonosok”. Ha magunk elé képzeljük azt a helyzetet, hogy egy lakástulajdonos a saját külön tulajdonában, a saját lakásában bármi átalakítást vagy bérletbe adást kíván végrehajtani, amivel esetleg a többi lakó életvitelét befolyásolni tudja, akkor helyes, hogy ezt csak egyszerű többséghez kötjük. Az is helyes, hogy az egyszerű többségen belül a közvetlen lakószomszédok, vagyis a közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak kétharmadának szavazata szükséges; azonban nem helyes az, hogy itt nem vesszük figyelembe a lakás alatt vagy fölött lakókat, hiszen ők gyakran jobban érintettek az átalakítással, mint a szomszédok, arról nem beszélve, hogy ha két ilyen szintbeli szomszéd van, akkor nehezen értelmezhető, hogy mit értünk kétharmadon. Aztán az sem igazán járható, hogy a nagy beruházáshoz, tehát a közös tulajdont érintő jelentős beruházásokhoz, az épületbővítéshez, az épület átalakításához továbbra is száz százalékot kötünk meg, hiszen ez a száz százalék ebben az esetben ugyanúgy nem működik, mint semmilyen más esetben, ahol eddig konszenzualitás volt előírva. Tehát úgy gondolom, hogy itt is inkább a kétharmad irányába kellene elmozdulni.
Jó, hogy a szakképesítés megszerzését előírjuk ahhoz, hogy valaki társasház-kezelői pozícióba kerülhessen, azonban úgy gondolom, hogy el kellene ettől tekinteni, mármint hogy egy három hónapos tanfolyamot írjunk elő annak az illetőnek, akinek egyébként műszaki, közgazdasági vagy jogi felsőfokú végzettsége van, hiszen nyilván ebben az esetben azért a felsőfokú végzettség önmagában meghatározza, hogy valaki alkalmas ezen pozíció betöltésére.
Azt gondolom, hogy van egy-két olyan apró pontatlanság is a törvényjavaslatban, amin szintén lehet majd módosító indítványokkal javítani, mert vagy azt nem veszik figyelembe, hogy közben milyen jogszabályi változtatás történt, vagy egyszerű figyelmetlenségnek tulajdonítható a pontatlanság.
Egy dolgot szeretnék befejezésül még megemlíteni: azt kell kezelnünk, és ez módosító indítvánnyal szintén kezelhető, miszerint a személyi számot egy jelzálog bejegyzésénél a földhivatalnál megkövetelik, ugyanakkor a társasház kezelője nem kérheti be személyi adatként a tulajdonosoktól, hogy miként lehetne feloldható ez a csapdahelyzet. Én azt hiszem, hogy úgy, és erre javaslatot is tennék majd, hogy a közös képviselő minden olyan személyes adatot bekérhet, ami a jelzálog vagy a tulajdonjog bejegyzéséhez a földhivatalnál szükséges.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
