DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg az érdeklődők, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében kifejtsem álláspontunkat az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.
Azzal kell kezdenem, hogy az Alkotmánybíróság szerepe különleges Magyarországon - különleges azért, mert Magyarországon 1989-90-ben rendszerváltás volt, és a rendszerváltással létrejött a Magyar Köztársaság, demokratikus jogállam, az a jogállam, amelyben élünk.
(14.20)
Sokan fáradoztak e jogállam megteremtésén, és a kommunista rendszer eltűnése és bukása után a demokratikus normák megerősítéséért a Magyar Országgyűlés is és mások is - mint ahogy említettem - sokat tettek, sokat fáradoztak, igen sok energiájuk van abban, hogy az ország valóban a jogállami normáknak megfelelően működjön.
Ebben a sorban mindenképpen kiemelt szerepe van az Alkotmánybíróságnak is. Nem szabad elfelejteni, hogy amiért Magyarország a nemzetközi közvéleménynek is kivívta a jelentős érdeklődését az 1990-es évek elején, az az az átmenet volt, amit egyfajta jogállami átmenetnek tekintünk. Magyarországon alapvetően változott meg az ország társadalmi berendezkedése, méghozzá vértelen változás, egyfajta jogállami forradalom eredményeként. Ahhoz, hogy ez stabil legyen a magyar társadalomban, sok minden más mellett az Alkotmánybíróság pozitív szerepe is kellett, rögtön a rendszerváltás hajnalán, és kellett az a tevékenység, amelyet az akkori Alkotmánybíróság a láthatatlan alkotmány koncepciójával írt le, és amelynek szellemében védte a szabadságjogokat és védte a demokratikus berendezkedést, segített annak normái megteremtésében. Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen szellemben és milyen módon gondolkodunk az Alkotmánybíróságról, az Alkotmánybíróság szerepéről. Hozzátenném még ehhez, hogy a mai vitában - ahogy itt Wiener és Rubovszky képviselő úr is célzott rá, ráadásul különböző okok miatt - az előttünk fekvő javaslatok különböző elemei keverednek, és ez így van rendjén, hiszen az alkotmánymódosítás több elemében kapcsolódik az Alkotmánybíróság szerepéhez és tevékenységéhez.
Az alkotmánymódosítással és egyáltalán az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság viszonyával kapcsolatban is a következőt kívánom megjegyezni elöljáróban. Abban a jogállami forradalomban, ahogy előbb említettem, és abban a pozitív szerepben, amit Magyarország a kilencvenes évek elején vívott ki magának, s amelyben kiemeltem az Alkotmánybíróság, az Országgyűlés szerepét - természetesen még mások szerepét is ki lehetne emelni -, ebben a folyamatban nagyon lényeges volt az, hogy az alkotmány maga egy demokratikus jogállamnak az alkotmánya. Ezt azért tartom lényegesnek leszögezni, mert rendszeresen előjönnek azok az érvek és szándékok, hogy kellene egy új alkotmány az országnak, vagy egy másfajta alkotmányt kellene alkotnunk.
Amikor alkotmánymódosításról beszélünk, akkor mindig fel kell tenni magunknak ezt a kérdést, hogy valóban itt van-e ennek az ideje. Szeretném nagyon határozottan felhívni a képviselőtársaim és a nagyközönség figyelmét is arra, hogy az ország alkotmánya minden szempontból megfelel a demokratikus kívánalmaknak, és ez így van rendjén. Ennek az országnak az alkotmánya teljes egészében megfelel a jogállami elvárásoknak, és minden szempontból megfelel egy modern, a nyugat-európai szellemiséget és kultúrát tükröző, az alapvető emberi jogokra és szabadságjogokra építő alkotmánynak. Természetesen ezen lehet változtatni és módosítani, mint ahogy most is előttünk van egy módosítás, de lényegében és tartalmilag ez a helyzet. Minden alkalommal, amikor felmerül általában egy új alkotmány elfogadásának az igénye, ez azt a furcsa helyzetet eredményezi a közvéleményben, azt az érzetet kelti, mintha valami nem lenne rendben a magyar alkotmánnyal. Azt gondolom, hogy világosan le kellene szögeznünk a laikusok számára is, hogy a magyar alkotmánnyal alapvetően minden rendben van. Még egyszer hangsúlyozom, természetesen lehet rajta néhány pontban módosítani, de a lényegét, a szellemiségét tekintve ez az alkotmány rendben lévő alkotmány, minden szempontból alkalmas arra, hogy az elkövetkezendő években is szolgálja a Magyar Köztársaságot.
Az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat módosításait is ebből a szellemből szeretném vizsgálni, és én is osztom azt a véleményt, ami már elhangzott ebben a Házban, hogy ezek nem alapkoncepciót érintő javaslatok, hanem bizonyos lényeges módosítások, de alapvetően nem változtatják meg sem az alkotmány szerkezeti egységét, sem az Alkotmánybíróság szerepének megváltoztatására nem vállalkozik ez a javaslat, és ez így is van rendjén.
A javaslatnak többek között az volt az egyik kiváltó oka, hogy egy háromszintű szabályozás létezett Magyarországon, vagy létezett volna, ha ez valóban érvényben lett volna. Ez a háromszintű szabályozás egyik oldalról az alkotmányra épült, másik oldalról az Alkotmánybíróságról szóló törvényre, harmadrészt pedig épült volna az Alkotmánybíróság ügyrendjére, de ez az ügyrend soha nem készült el, és annak, hogy ez a törvényjavaslat elénk került, többek között ez a kiváltó oka. Ez a javaslat orvosolni kívánja ezt a helyzetet, és ez a fő oka annak, amiért a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja az előttünk fekvő javaslatot, mert valóban egy olyan helyzetet próbál megoldani, ami semmiképpen sem volt helyes, és semmiképpen sem volt igazán olyan helyzet, amire a jogállami elkötelezettségünk miatt is büszkék lehettünk volna az elmúlt időszakban. Most e javaslat eredményeként, ha elfogadjuk, egy kétszintű szabályozás fog életbe lépni, tehát az alkotmány mellett az Alkotmánybíróságról szóló törvény fog lényeges rendelkezéseket tartalmazni az Alkotmánybíróságra vonatkozóan. Ez egy hosszú történet; amióta nincs ügyrend, és amióta ez a háromszintű szabályozás nem működik, több mint tíz éve áll fenn ez a helyzet, és azt gondolom, hogy valóban érdemes ezen javítani, ha megvan erre a kellő akarat és szándék.
A javaslat az alkotmánymódosításban, amiről az előző vitában már szóltunk, hatásköri szabályokat állapít meg az Alkotmánybíróságra vonatkozóan, és ez így is van rendjén, ez helyénvaló dolog. A hatásköri szabályok kapcsán valóban kell szólnom nekem is néhány szót a jogegységi határozatokkal kapcsolatban, amelyről képviselőtársaim már ugyancsak említést tettek.
A javaslat tartalmaz egy elképzelést, egy javaslatot. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ez a kérdés azért néhány évvel ezelőtt már ugyancsak napirenden volt. Az alkotmánybírósági kontroll megteremtése a jogegységi határozatokkal kapcsolatban ma is érzékeny kérdés, hiszen tudjuk azt, hogy különböző álláspontja van a Legfelsőbb Bíróságnak és az Alkotmánybíróságnak - néhány évvel ezelőtt is az volt. Akkor, megjegyzem, a Fidesz mint kormányzó párt támogatta az alkotmánybírósági kontroll megteremtését. Ezt azért említem, mert előttem Rubovszky György képviselőtársam úgy foglalt állást, hogy megváltozott a párt álláspontja, azt mondta, hogy osztják a Legfelsőbb Bíróság álláspontját ebben az ügyben, tehát néhány évvel ezelőtt más állásponton volt a Fidesz ebben a kérdésben. Megjegyzem, akkor a Szocialista Párt viszont mint ellenzéki párt ellenezte ezen alkotmánybírósági kontroll megteremtését.
A Szabad Demokraták Szövetsége már akkor is amellett volt, hogy érdemes megfontolni ezt az alkotmánybírósági kontrollt. Mi továbbra is azt mondjuk - anélkül, hogy nagyon elköteleznénk magunkat ebben a vitában -, hogy végül is bármelyik megoldást lehet választani, egy biztos, hogy tiszta megoldásra kell törekednünk. Lehet azt a megoldást választani, ahogy annak idején már ez - hangsúlyozom, évekkel ezelőtt - felmerült, és akkor is érdekes módon a kormánypártok forszírozták az alkotmánybírósági kontroll megteremtését. Lehet tehát ezt az utat választani, ez is egy járható út, de lehet egy másik utat is választani: lehet azt mondani, hogy nincs szükség az alkotmánybírósági kontrollra, viszont akkor a jogegységi határozatok kötelező erejét kell megszüntetni, hiszen nekünk az az álláspontunk, hogy a jogegységi határozatok jogot hoznak létre. Mi bármelyik tiszta megoldást tudjuk támogatni a magunk részéről.
Szeretnék egy másik kérdéssel is foglalkozni, nevezetesen azt gondolom, hogy a javaslatnak - amellett, hogy hangsúlyoznám, mi támogatjuk az előttünk fekvő javaslatot - azért van néhány hiányossága vagy gyenge pontja, amelyre szeretném felhívni a figyelmet.
Először is nem tartjuk jónak, hogy a határidők kérdése igazából nem jelenik meg a javaslatban. A határidők ügyét azért hozom elő, mert közismert, hogy az Alkotmánybíróság döntéseivel kapcsolatban sokszor merül fel az a kritika, hogy sokáig tart, amíg ezek a döntések megszületnek. Az a véleményem, hogy a jogbiztonságot szolgálja az, ha bizonyos döntéseknél vannak kiszámítható határidők. Gondoljunk csak bele, hogy egy példát említsek, hogy a nyugdíjkérdésben, a magánnyugdíjpénztárak által folyósítandó nyugdíj kérdésében, az ottani járulék előző kormány általi visszavonása ügyében többen az Alkotmánybírósághoz fordultak. Máig nem született döntés ebben a kérdésben. Ha az Alkotmánybíróság valamikor a közeljövőben döntést hoz - nyilván folyamatosan, amikor előkerül ez a kérdés -, azzal kell kalkulálnia, hogy minél később hoz döntést, annál súlyosabb költségvetési kihatásai lehetnek ennek a döntésnek, és annál megrázóbb lesz az adott kormány számára, amikor ezt a döntést meg fogja hozni. Helyes tehát, ha bizonyos ügyekben, bizonyos kérdéseknél egy belátható határidőt, akár egy 60 napos határidőt vezetne be a javaslat olyan határidőként, amely idő alatt az Alkotmánybíróságnak bizonyos kérdésekben döntést kell hoznia, mert egyébként azt gondolom, hogy a jogbiztonság elve sérül, ha nincs ilyen típusú kényszerítő erő a törvényben.
(14.30)
Másfelől szóba kell hoznom a jelölési rendszer sajátosságait is, ami szintén érintetlen marad a jelenlegi koncepció alapján. Látjuk azt, hogy a jelölésből rendszeresen problémák vannak itt, az Országgyűlésben, hiszen különböző okok miatt a jelölési rendszer megalkotása úgy sikerült, hogy ebből jelentős konfliktusok származnak. A konfliktus forrása az, hogy rendszeresen minden pártfrakció jelöl a jelölőbizottságba tagokat, és ezáltal, ha például olyan szituáció alakul ki, mint amilyen az első szocialista-liberális koalíció idején volt, hogy négy darab párt van ellenzékben, miközben közel 72 százalékos többsége van a koalíciónak a parlamentben, akkor az ellenzék meg tudja akadályozni a jelöléseket. De ugyanez fordítva is előállhat, tehát az elkövetkezendőben bármikor, ha mondjuk, a kormánypártok oldalán lesz egy négypárti koalíció, vagy egy hárompárti, ha négypárti parlamentben gondolkodunk, akkor szintén olyan szituáció állhat elő, amikor valamelyik oldal a saját javára eldöntheti ezt a kérdést. Szerintem helyénvaló lenne a szabályozás olyan típusú megoldása, amely mindig konszenzuskényszert ír elő, a pártok számától függetlenül, ellenzék és kormánypártok között.
Szeretnék az összeférhetetlenség kérdéséről is szólni. Megjegyzem, itt csatlakozom ahhoz az állásponthoz, amit előttem Rubovszky György fejtett ki; mi is hasonlóképpen látjuk ezt a kérdést. A javaslatnak egy érdekes eleme, amikor az országgyűlési képviselővel kapcsolatban is fölmerül az összeférhetetlenség kérdése. Azon valóban lehet vitatkozni, hogy érdemes-e fenntartani ezt a szabályt, nevezetesen, hogy az négy évig nem lehet alkotmánybíró, aki országgyűlési képviselő volt. Erre nem nagyon volt példa; egyetlenegy példát ismerünk, Bihari Mihály esetét, ahogy Rubovszky György is hivatkozott erre, de nem tudom, ez a példa tanulságokkal szolgál-e arra, hogy nem jó ez a megoldás. Szerintem nem, és azon el lehet gondolkodni, hogy ez helyes vagy nem helyes. Én hajlok arra egyébként, hogy tartsuk meg ezt a szabályozást, hogy legyen ez a négyéves szabályozás, ahogy a javaslatban is benne van.
Viszont ha ezt megtartjuk, és valóban így lesz, ahogy a javaslatban is lefektetésre került, akkor helyénvaló a másik elem beemelése is, nevezetesen a közigazgatásban dolgozók hasonló típusú összeférhetetlenségi szabályának a megalkotása. Semmi indokát nem látom annak, hogy vezető, közigazgatásban dolgozó személyek viszont kikerüljenek az összeférhetetlenségi szabály alól, tehát helyettes államtitkárok, közigazgatási államtitkárok is alkotmánybírók lehessenek, miközben egy másik kör számára összeférhetetlenségi szabályokat állapítunk meg. Ha áll az a tétel, hogy a parlamenti képviselők is bizonyos kérdésekben állást foglalnak, részt vesznek a döntésben, befolyásolják a döntést, és ezért helyes a kizárásuk az alkotmánybírósági jelölésből, ez áll a közigazgatásban dolgozók számára is, és ezt mindannyian tudjuk. Tehát mi azt tartanánk helyesnek, hogy ha itt is egy egységes szemlélet lenne az összeférhetetlenségi szabályok megalkotásánál.
Ha már itt tartok, és az összeférhetetlenségről beszélek, szeretnék még egy kérdést idehozni, amivel szintén nem foglalkozik a javaslat, de a gyakorlat bebizonyította, hogy ez viszont égető kérdés az Alkotmánybírósággal kapcsolatban. Ez ugyancsak az összeférhetetlenség ügye, de ez inkább az elfogultság kérdése. Volt arra példa, van olyan alkotmánybíró, akit megválasztottak, és megválasztása előtt az Országos Választási Bizottságban töltött be vezető tisztséget, majd nem sokkal megválasztása után egy olyan ügy került az Alkotmánybíróság elé, amely pont azelőtt az Országos Választási Bizottságot járta meg. Akkor ez az alkotmánybíró azt mondta, hogy ő elfogultság miatt nem kíván részt venni a döntéshozatalban. Ez helyes és korrekt döntés is volt a részéről. Megjegyzem, semmiféle szabályozás nincs erre vonatkozóan sem a mostani javaslatban, sem az eddigi javaslatokban, hogy mi a helyzet ilyenkor. Az élet bizonyította be, hogy vannak ilyen szituációk, amikor valóban az elfogultság fölmerülhet. Mi a teendő, hogyan kell eljárni ebben a helyzetben?
Másfelől - akkor nem volt erről polémia érdekes módon - egy régebbi időszakában az Alkotmánybíróságnak volt egy olyan eset, amikor az Alkotmánybíróság az egyházi felsőoktatás finanszírozásáról döntött, és közismert, hogy az Alkotmánybíróság akkori tagjainak jelentős része egyébként az egyházi felsőoktatásban vett részt, és tanítottak különböző egyházi felsőoktatási intézményekben. Azt gondolom, hogy itt is fölvethető az elfogultság kérdése, de ezzel sem foglalkozik sem a mostani javaslat, sem az eddigi ide vonatkozó szabályok. Tehát azt hiszem, hogy ezek életszerű problémák, ezekkel kellene törődni, az ilyen típusú összeférhetetlenségi szabályoknak a megalkotásával is.
Végezetül szeretnék még egy kérdést fölvetni, ez pedig a nyilvános eljárások, a kontradiktórius eljárások bevezetésének a kérdése. Ugyancsak nem foglalkozik ezzel a javaslat, de helyesnek tartanánk, ha ebbe az irányba elmozdulna az Alkotmánybíróság. Megjegyzem, érdekes dolog és közismert, hogy az Alkotmánybíróság épülete például úgy lett megtervezve, hogy lehetőséget adjon a felek meghallgatására és a viták megrendezésére.
Én azt hiszem, hogy például az amerikai legfelsőbb bíróságnak a gyakorlata követendő. Ott jelentős társadalmi vitákat is kiváltanak azok a javaslatok és egyáltalán azok a viták, ha úgy tetszik, amelyek a legfelsőbb bíróság előtt folynak különböző felek között, és amelyek a lakosság széles rétegeit érintik. Ezek az amerikai társadalom jelentős részét meg is mozgatják, hiszen lényeges és fontos kérdésekről van szó - alkotmányos kérdésekről sokszor. Nem lenne baj szerintem, ha az Alkotmánybíróság is a saját munkájának egy ilyen típusú nyilvánosságot teremtene. Nem tartom feltétlenül kívánatos modellnek azt, hogy zárt ajtók mögött, pusztán az iratokból döntsön mindig a bíróság. Még egyszer hangsúlyozom, azért is merem ezt nagyon határozottan mondani, mert tudom - hiszen mindannyian ismerjük -, hogy az épület tervezésénél eleve kalkuláltak azzal, hogy helyes dolog, ha a későbbiekben maga a bíróság elmozdul abba az irányba, hogy egy ilyen típusú eljárást megteremtsen. Érdemes lenne ezt támogatni és forszírozni, mert helyes dolog az alkotmánybírósági eljárásba is bevinni a nyilvános elemet. Fontos az, hogy ezeknél a lényeges alkotmányossági döntéseknél - hiszen hangsúlyoztam a beszédem elején, hogy milyen fontosnak tartom az Alkotmánybíróság szerepét a rendszerváltás utáni jogállam kialakításában - pro és kontra érvekkel megismerkedjen a széles nyilvánosság, a sajtón keresztül az érdeklődő közönség, és esetleg az érdeklődők, akik el akarnak menni egy ilyen vitára, amelyet az Alkotmánybíróságon rendeznek meg.
Összefoglalva tehát: a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja az előttünk fekvő javaslatot az előbb említett okok miatt - tehát főleg ennek a technikai időszerűsége miatt -, de helyesnek tartjuk azt, ha néhány ponton próbálunk javítani a javaslaton, és kérjük a többi párt képviselőit is, hogy támogató szavazataikkal erősítsék meg az előttünk fekvő javaslatot, módosító indítványaikkal pedig javítsák azt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
