VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! „A vidék a fővárosból nézve az egész ország.” - így hívja a megyeszékhely a hozzá tartozó településeket, de még a kistérség apró városkája is a környező falvakat. Melyik vidékről beszél hát a mai kormányzat, amikor a sürgető tennivalókat, a felemelés kényszerét emlegeti? Az a vidék a mi figyelmünk kitüntetett helyén szereplő, amely a legkevésbé részesült a rendszerváltás pozitív hatásaiból, amelyet meg sem érintett a fejlődés, a piaci verseny, gazdagodó életünk, sőt mindennek csak negatív lecsapódásait érzékeli. Ez a vidék az, ahol téeszek szűntek meg, melléküzemágak, háztáji gazdaságok tűntek el egyik napról a másikra, ahol az idős emberek ellátása, az utazás, a veszteséges iskolák, a napi ellátás csak erőn felüli önkormányzati szerepvállalással tarthatók életben, aztán ha született is valami új, más a régiek helyett, az leginkább a falu népét hagyta érintetlenül. Magyarán, arra a vidékre összpontosítunk, ahol mindez koncentrálódik, halmozottan van jelen, s akiknek szószólója csak ritkán jut mikrofonhoz itt, a parlamentben is.
Mit lehet tenni? Tudunk-e érdemben változtatni sorsukon, amikor már ma is a jövő évi költségvetés takarékossági intézkedéseiről, alapozó gazdaságpolitikáról beszélünk? Tudunk! Ez a meggyőződés és eltökéltség vezette miniszterelnök urat is, amikor a nyár elején életre hívta testületünket. Országgyűlési képviselők, a leginkább érintett minisztériumok politikai államtitkárai, az agrárkamara elnöke szövetkeztek arra, hogy érzékelhető változásokat, valódi eredményeket hoznak az előrelépésre szomjazó vidéknek. Szándékaink valóra váltását vezető kormányzati munkatársak és az FVM-en belül kialakított titkárság segíti.
A kormányhatározat nagy szabadságfokot biztosítva körvonalazza feladatainkat: minisztériumok vidékpolitikai tevékenységének befolyásolása, intézkedések, jogalkotás kezdeményezése, költségvetési előirányzatok felhasználásának koordinálása, a falvak életével összefüggő intézményrendszer fejlesztésének inspirálása. Komoly várakozás áramlik felénk a mielőbb érzékelhető változásokért. Ezek döntően a gazdaság, a közlekedés, az ellátás helyzetével kapcsolatosak, s egy, a vidékért aggódó felelősségérzetet kérnek számon. A rendelkezésre álló források bővítése mellett a meglévő eszközök hatékonyabb, a közérzetre, a biztonságra jobb hatásfokkal történő felhasználását is kutatjuk. Példaként említem a kistelepülések, maholnap a teljes ország egyik legnagyobb kihívásának a magukra maradt idősek új évezredhez méltó ellátásának megszervezését. Ameddig csak lehet, az otthonápolásnak, aztán a jelenleginél intimebb, 25-50 fős, szülőföldhöz közeli intézményhálózat kialakításának feltételeit teremtjük meg úgy, hogy már 2006 végéig megszűnjön a sorban állás az ellátásra várók között.
A mezőgazdaság talpra állítása, az öntözés, az erdőtelepítés széles körű beindítása szükséges, de nem elegendő feltétele küldetésünk sikerének; logisztikai központok létesítése, a vidék elérhetőségének programjai szintén számíthatnak a támogatásunkra. Az eurofalu-program az esélyegyenlőség megteremtésével ad széles keretet a másodrendűség érzésének felszámolásához. Már a kidolgozás stádiumában van a legkisebbekkel is törődő pénzalap megteremtése, amely - a szolidaritás eszméjét is bekapcsolva - lehetővé teszi a pályázati siker megízlelését ezeken a településeken is.
Építünk a pozitív érzelmekre, a pozitív értékekre: a szülőföld, az összetartozás, a hagyományok, a lokálpatriotizmus lehet programunk összetartó ereje, megszemélyesítője. Persze, jól tudjuk mindannyian, hogy a tollfosztós, csűrdöngölős, egykor volt világ már nem feltámasztható, de működő példák bizonyítják, hogy egy-egy kistérségi kulturális szemlére, városkörnyéki sportversenyre hányan mozdulnak meg, s így egy felmenő rendszer kereteiben a népművészet, a hagyományok világa még jobb eséllyel dacolhatna globalizálódó világunk kihívásaival, az uniós feloldódás veszélyeivel. Másokat a vidék szépsége, erdőink romlatlansága, gyógyvizeink, a falusi természeti turizmus megannyi szépsége vonhat erőterünkbe, ezzel fokozva a falvak életképességét.
Tisztelt Ház! Az elkövetkezendő évtizedek, az uniós csatlakozás tehát nem leértékeli, nem devalválja falusi értékeinket, éppen ellenkezőleg: mint európai különlegességre, történelmi gyökerekre tekint rájuk. Így kezeljük, így tárjuk elő mi is értékeinket.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
