DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvényjavaslatról van szó, hiszen a most tárgyalandó, a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló törvény az egyik legfontosabb eleme a kutatási és innovációs tevékenység egész intézmény- és finanszírozási rendszere megújításának.
De messzebbről kell kezdeni, hogy miért is került sor ennek a törvénynek a megalkotására, miért kérjük ehhez a parlamenti pártok támogatását. Az Európai Unió a lisszaboni, majd később a barcelonai csúcson elhatározta, hogy Európát 2010-ig a világ legversenyképesebb régiójává próbálja tenni, és a versenyképesség két alapvető pillére egyrészt a kutatás, a fejlesztés és az innováció, másrészt pedig az oktatási rendszer, a felsőoktatás. Nem véletlen, hogy létre kívánják hozni az európai kutatási és innovációs térséget, másrészt pedig az európai felsőoktatási térséget. Ennek jegyében - bár az uniós csatlakozásnak nem feltétele az ilyen területen történő harmonizáció - az államok minden kényszer nélkül harmonizálják a saját rendszereiket.
Ami a kutatás és fejlesztés területét illeti: elhatározták, hogy a jelenlegi 1,8-1,9 százalékos GDP-ráfordítási szintet - amit kutatásra, fejlesztésre, innovációra fordítanak átlagosan az Európai Unió államaiban - 2010-ig 3 százalékra kívánják emelni. Magyarországon ez a szám meglehetősen alacsony, ez a terület az elmúlt évtizedben meglehetősen mostoha bánásmódban részesült. 1992-93 óta 1 százalék körül van a GDP-ben ennek a területnek a részaránya, sőt jelentősen csökkent egy darabig, majd 2002-ben jelentősebb költségvetési növekedés állt be, míg 2003-ban egyfajta csökkenés.
Ha lépést akarunk tartani nemcsak a világgal, hanem Európában belüli versenytársainkkal, akkor teljesen világos, hogy meg kell újítani ezt az intézményrendszert, a finanszírozás rendszerét. Szeretnénk elérni azt is, hogy az a cél is teljesüljön, hogy a körülbelül 3 százalékos ráfordítás kétharmada a vállalati szférából jöjjön. Magyarországon pont fordított az arány, körülbelül egyharmad, 30 százalék körül mozog a vállalati szféra hozzájárulása a kutatási-fejlesztési tevékenységhez, és kétharmada származik az állami költségvetési befizetésekből.
Miért van szükség egy elkülönített alap létrehozására? Először is azért, mert enélkül nem lehet arra a növekedési pályára állítani a kutatás és fejlesztés finanszírozását, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ha nem is a 3 százalékos GDP-részarányt, de legalább néhány éven belül 1,5 százalékos GDP-részarányt elérjünk. Ez ennek az alapnak a létrehozása nélkül lehetetlen. Másrészt lehetetlen más eszközökkel a vállalkozási szférából jelentősebb összegeket bevonni erre a célra, lehetetlen mentesíteni a kutatási-fejlesztési tevékenységet a költségvetés ingadozásaitól és a költségvetési alkuktól, és lehetetlen lenne előállítani egy olyan finanszírozási pályát, amely folyamatosan növekvő, és amelyben az állami és a nem állami komponensek aránya meglehetősen harmonikusan együtt mozog.
Ennek az alapnak a létrehozása mindezt szolgálja. Szolgálja azt, hogy a vállalati szféra befizetéseivel lehetővé váljon, hogy olyan garanciák is beépüljenek ebbe a törvénybe, aminek nyomán az állami költségvetési hozzájárulás nem csökken, hiszen az állami hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelőző két évvel korábbi magánszektori befizetésnél kevesebb nem lehet. Az a fajta ingadozás tehát, ami a költségvetésben tapasztalható, a legkülönfélébb prioritások vagy a prioritások változása miatt a K+F tevékenység finanszírozásában csökkenthető, sőt bizonyos értelemben meg is fordítható, és világos, rendes, hosszú távon kiszámítható növekedés biztosítható.
Egy másik garancia, amelyet ebbe a törvénybe beépítettünk, válaszolni kívánt a vállalkozási szféra egyfajta félelmére. Ez a félelem pedig abban foglalható össze, hogy rendben van, mi most befizetünk valamit, de mi a garancia arra, hogy ezzel párhuzamosan az állami szerepvállalás nem csökken. Azt szolgálja ez a garancia, hogy a két évvel korábban befizetetthez képest nem csökkenhet az állam hozzájárulása. Tehát amennyiben nő, és a következő években nőni fog a vállalkozási szféra befizetése - hiszen a nettó korrigált árbevétel 2 ezrelékét jelenti ez a befizetés az első évben, 2,5 ezrelékét a második évben és 3 ezrelékét a harmadik évben, és ezen a szinten stabilizálódnak majd a befizetések -, az egyben húzza magával az állami befizetéseket is.
Jó, jó, mondhatja a vállalkozási szféra, ha nem is csökken az állami befizetések mértéke, hanem lépést tart egyfajta késleltetett ütemben a vállalkozói szféra befizetéseivel, de mi a garancia arra, hogy a gazdaságnak ebből haszna lehet. A következő garancia, amit beépítettünk a törvénybe, az, hogy a gazdálkodási szféra által befizetett összegeket gazdálkodó szervezetek pályázhatják meg, és oda kell visszafordítani a pénzt. Ez egy hihetetlenül erős és fontos garancia, amit könnyű szívvel tettünk meg, hiszen ennek az alapnak az alapvető célja többek között az, hogy a tudományos élet és a gazdasági szféra kapcsolatát rövidre zárja, szorosra zárja, és a tudományos eredmények hasznosulását ezekkel a pénzügyi eszközökkel megteremtse. Tehát eleve érdekeltek vagyunk például abban, hogy olyan pályázatok szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy felsőoktatási intézmények kampuszaiba betelepüljenek K+F tevékenységet folytató vállalkozások, ezáltal az oktatásra meghatározó hatást gyakorolhassanak, és az oktatás tartalmát bizonyos értelemben átalakítsák úgy, hogy a munkaerőpiachoz, a gazdaság követelményeihez valamilyen módon közelíteni tudják.
(15.50)
Egyéb garanciát jelent szintén az, hogy ennek az alapnak a létrehozása valamilyen módon beilleszkedik a kutatás-fejlesztés intézményrendszerének az átalakításába. Nyílt pályázati rendszer keretében történik meg ezeknek a forrásoknak az elosztása, s ezen források elosztása felett egy tanács, egy kutatás- és technológiapolitikai és innovációs tanács gyakorolná a felügyeletet, amely tanácsnak a tagjai nem kormányzati, nem politikafüggő, hanem a tudományból származó szakértők, illetve a gazdasági élet szereplői lennének. Lényegében egy olyan típusú szerepet töltene be ez a tanács, mint amilyet egykor az OMFB, illetve részben valamilyen mértékben jelenleg is az OMFB, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság betölt. Ennek az alapnak a tevékenysége ugyanakkor kikerülne az alap létrehozása nyomán az oktatási tárca közvetlen hatásköréből. Nem értettünk egyet azzal a fejlesztéssel, fejlődéssel, ami az e kormányzati tevékenységet megelőző néhány évben történt, nevezetesen, hogy a kutatás-fejlesztési terület relatív autonómiáját csökkentve, egy államtitkárságként inkorporálták, kebelezték be az oktatási tárca bürokráciájába a kutatás-fejlesztési tevékenység irányát.
Tehát ez az alap egy első lépés egy olyan változás terén, amikor is létrehozunk egy, a jelenleginél függetlenebb, autonómabb intézményrendszert, s ez az intézményrendszer, a nemzeti kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs hivatal, lenne az, amelynek a keretében maga ez az alap ennek a tanácsnak, az előbb említett tanácsnak a felügyelete alatt működne. A kormány elfogadta már az innovációs törvény koncepcióját, amely magát az egész intézményrendszert megújítja, és ennek nyomán létrehozza azokat az elemeket 2004. január 1-jéig, amelyek szükségesek ennek a megújult intézményrendszernek a működtetéséhez.
Azt hiszem, nem kell tovább ecsetelni ebben a széles körben sem ennek az alapnak a fontosságát, hiszen elég csak arra gondolni, hogy amikor híradások szólnak rendre arról, hogy külföldi vállalkozások, amelyek betelepültek hazánkba, sokszor ugyanolyan könnyen ki tudnak innen menni, mert az a fajta munkaerő, amit igényel, könnyen helyettesíthető és adott esetben másutt is megtalálható, és a versenyfeltételek gyors változása nyomán kiszolgáltatott a magyar piac ezen a téren, a kutatás-fejlesztési tevékenység lényegében olyan, mint az akác a homokon, megköti; tehát az a szellemi tőke, amelyet a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó munkaerő jelent, nehezen helyettesíthető.
Minden olyan típusú támogatás, amely elősegíti azt, hogy ilyen típusú beruházások nagyobb arányban jöjjenek létre Magyarországon, az ország stabilitását és versenyképességét szolgálja. Minden olyan típusú beruházás, amely ezeket a beruházásokat, vállalkozásokat behozza a felsőoktatás területére, lehetővé teszi, hogy a felsőoktatás megújuljon, és ezeknek a beruházásoknak a révén az ott folyó nemcsak kutatási, hanem másodlagos oktatási tevékenység révén egy biztosabb megélhetést, könnyebb elhelyezkedést, könnyebb munkába állást jelentsen azoknak a fiataloknak, akik a felsőoktatás intézményeiben részt vesznek.
Ráadásul a kutatás-fejlesztési tevékenység meghonosítását - és ezzel a néhány gondolattal szeretném zárni az expozémat - támogatjuk más eszközökkel is, hiszen a felsőoktatási reform és az adótörvények módosítása is kedvező helyzetet kíván teremteni ezeknek a típusú fejlesztéseknek. Amennyiben létrejön ez az alap, akkor már jövőre jelentős pályázatok írhatók ki arra, hogy K+F tevékenységet folytató vállalkozások betelepülhessenek egyetemi kampuszokra, innovációs központok jöhessenek létre szélesebb körben, mint ahogy az eddig történt. Mindemellett az adótörvényekben, amelyeknek a vitája korábban zajlott, speciális kedvezményeket nyújtottunk arra, hogy ha K+F tevékenységet végző vállalatok mindezt az egyetemi kampusz területén végzik, akkor a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos költségeiket egy többszörös szorzóval írhatják le a költségeikből, mint ha ezt egyetemen kívül végzik. S harmadrészt lehetővé tettük azt, hogy jövőre a minimálbér mértékéig az egyetemisták a saját egyetemükön belül adó- és járulékmentesen vállalhassanak munkát, illetve vehessenek részt nemcsak oktatási, hanem kutatási tevékenységben is.
Látni való, hogy ez egy átfogó stratégia része, hogy amit az egyik oldalon a kutatás-fejlesztési alap létrehozása jelent, arra ráerősít a másik oldalon az adótörvény változásánál az az ösztönző rendszer, amely támogatni kívánja az ilyen tevékenységet, s harmadrészt egy oktatási, részben a hallgatók szociális helyzetét javító intézkedés szintén összhangban van ezekkel a célokkal, és összehozza ezeket az eszközöket, és próbál együttesen egyfajta áttörést elérni ezen a területen.
A pályázatok útján kiosztható összegek mennyiségét ez az alap jelentősen megnöveli. Nem véletlen, hogy az a létrehozott tudomány- és technológiapolitikai tanácsadó testület, amely a kormány elhatározása nyomán tavasszal létrejött, ezt támogatta, és bizonyos mértékig az sem véletlen, hogy a gazdasági vállalkozások legkülönbözőbb szakmai szervezetei is - azzal a fenntartással, hogy ha sikerül biztosítani azt, hogy az adóterhek különben ne növekedjenek - támogatják az elképzelést, mert érzik az elgondolás újdonságát, azt, hogy a saját befizetéseik visszaáramolva a gazdaság szférájába, az ország egészének a versenyképességét javítják.
Kérem, hogy támogassák ennek a tervnek a megszületését, amelyre a kutatás-fejlesztés területe nagyon régóta vár. Legelőször maga a gondolat Pungor Ernő akadémikustól merült föl a kilencvenes évek elején, és hála istennek mondhatom, hogy a kormányzati politika most, a negyedik ciklusban végül is fogadókész volt ennek a gondolatnak és ennek a tervnek az elfogadására.
Legyenek önök is fogadókészek, támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
