DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Azt elmúlt évtizedekben, de talán az elmúlt évszázadban a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az innováció a termelés szoros tényezőjévé vált, és jól példázzák ezt azok az országok, ahol a termelésbe beépült tudomány robbanásszerű fejlődést, gazdasági előrelépéseket hozott szerte a világon. Gondolom, egyértelműen levonhatjuk a következtetést, hogy az államok és a vállalatok versenyképességét az az innováció, ami ezekbe a termelési folyamatokba beépül, nagymértékben befolyásolja, mondhatni azt, hogy determinálja.
Magyarország az elmúlt években a ráfordítások területén hihetetlen hátrányba került. Nincs olyan statisztika, akár nemzetközi, akár régiós összehasonlításban, ahol azt a magyar hátrányt ne mutatná ki, amely a kutatás-fejlesztés, innováció és általában a szellemi tevékenységnek ilyen vonzatú végzésére vonatkozik; abban Magyarország helye sajnos szomorú. Ezt a tényt a Fidesz-kormány is fölismerte, és mintegy két évvel ezelőtt volt egy elképzelés, hogy a mostani előterjesztéshez valami hasonló, talán jobban kidolgozott formában próbálja az innovációt segíteni.
Azonban hosszas elemzés alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdaság helyzete, a vállalkozókra rótt terhek egyelőre nem teszik lehetővé azt, hogy ezt a járulékrendszert bevezessük. Ezért a Fidesz-kormány akkor ennek a járulékrendszernek a bevezetésétől elállt. Szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ebben az időben lényegesen kisebb terhek nehezedtek a vállalkozásokra, vállalatokra, a gazdaság lényegesen magasabb szinten állt, magasabb volt a GDP, nagyobb volt a termelékenység, és a Magyarországon lévő működő tőke is jelentősebb mértékben volt jelen, mint ma.
Ebből következik, hogy teljes mértékben osztanunk kell a gazdasági és a költségvetési bizottság határozatát, amely azt fogalmazta meg, hogy ezt a törvénytervezetet most, ebben a gazdasági helyzetben, a vállalkozók jelenlegi terhelése mellett nem tartja alkalmasnak arra, hogy elfogadásra kerüljön. Nézzük meg, hölgyeim és uraim, a magyar gazdaságot: a magyar gazdaság jelenleg soha nem látott költségvetési hiánnyal küzd. A folyó fizetési mérleg hiánya egyre nagyobb mértékben romlik, és ami szomorú, hogy ezzel azonosan nő az államadósság is. Mellékesen jegyzem meg, hogy 2001-hez viszonyítva majdnem 50 százalékkal nőtt az államadósság jelen pillanatban, a 2001. év végéhez teszem ezt a hasonlítást. A GDP messze elmarad azoktól a várakozásoktól, amit a kormány annak idején a gazdaság élénkítése szempontjából meghirdetett.
Nyilvánvaló, hogy egy ország gazdaságának helyzete egyenes arányban hat ki az azt alkotó vállalkozói rétegek helyzetére is. Úgy gondolom, a teremben és az ország bármely foteljében, székében ülők és ezt a vitát hallgatók mélységesen egyetértenek azzal, hogy sajnos az elkövetkezendő 2-3 évben a magyar gazdaság kilábalási, fejlődési lehetősége rendkívül szűk mértékű. Hozzáteszem, hogy jogos a hivatkozás, világszinten sem fog 2-3 évnél hamarabb a konjunktúra elindulni. Ebből következik, hogy a tízeknek, a csatlakozó tízekről beszélek most, 2004. május 1-jén nagyon nehéz dolguk lesz, mert csak azok tudnak gazdaságilag megfelelni az Európai Közösség gazdasági kihívásainak, akik saját alapú fejlesztéseket és beruházásokat úgy tudnak végrehajtani, hogy azok a modernizációs követelményeknek megfeleljenek.
Hölgyeim és Uraim! Ezek nem szép szavak, ezek valóságtartalmú követelmények, amelyek a magyar vállalkozói rétegnek jelenleg szöges ellentétei. Nézzük, hogyan áll ma Magyarországon a vállalkozói réteg: a vállalkozói réteg Magyarországon tőkeszegény, eladósodott. Egy nagyon sajátos átrendeződés ment végbe a mikro-, kis- és középvállalatok terhére, a nagyobb vállalatok javára, ami a foglalkoztatási képességüket is jelentős mértékben rontja. El kell mondanom önöknek, hogy a kis- és középvállalatok mintegy 60 százaléka hitelképtelen; nem azért, mert rosszul gazdálkodik, hanem mert olyan körülmények között gazdálkodik, mint amilyenek a jelenlegi körülmények, és a másik az, hogy nincs megfelelő ingatlanfedezete, hogy banki hiteleket és egyebeket kapjon.
Hozzá kell tegyem azt is, hogy a bankok hasonló mértékben foglalkoznak ezekkel a vállalatokkal, és az összes kihelyezett banki hitelnek összesen 7 százaléka az, ami a kis- és középvállalati szektorban kerül felhasználásra. Azt hiszem, képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy nem azért csökkent Magyarországon az export, mert a Nemzeti Bank olyan árfolyam-politikát folytatott, amit önök kritizálnak, mármint a kormánypárti képviselőtársaimra gondolok, hanem nevezetesen azért, mert a Távol-Kelet olyan mértékben és olyan dömpingárukkal jelent meg, de a magyar ipar számára már sajnálatosan olyan feldolgozási minőségben, amely a magyar feldolgozóipart a nyugati exportpiacokról kiszorította.
Sajnálatos tény, hogy ugyanakkor a hazai piacvédelmet sem tudjuk a mai napig megoldani, és ez a távol-keleti áru Magyarországot is ellepi, tehát kettős konkurenciát jelent a magyar vállalkozóknak, elsősorban a kis- és középvállalkozóknak a Távol-Kelet. Hozzáteszem, nehogy véletlenül bárki is azt gondolja, hogy ez már csak a régi textil- vagy bőrruházatra vonatkozik. Ez már a high-techre is vonatkozik, a legmagasabb szintű gyártásokat is felöleli ma már a Távol-Keletről az egész világot ellátó dömping.
A következmény egyenes, hölgyeim és uraim: Magyarországon jó néhány iparág válságban van. Válságban van a textilruházati ipar, a cipőipar, a bőripar, idesorolnám a bútoripart, de mondhatnánk azt, hogy a feldolgozóiparnak kétharmada.
(16.30)
Tessék szíves lenni ezeken elgondolkodni, hogy egy ilyen helyzetben, ami így kialakult Magyarországon, hogyan lehet újabb és újabb járulékokat, adókat és adófajtákat bevezetni. Én úgy gondolom, hogy sehogy, hiszen az ellentétes példa, többször elmondtuk, Írország, Olaszország, Franciaország, részben Németország, amely olyan mértékben kezdte el és kezdi el csökkenteni ezeknek a vállalkozásoknak a terheit, ami igen versenyképessé teszi őket világviszonylatban. Gondolom, az ír példa mindenki számára ismert - kimagasló eredményeket értek el. Ezzel szemben Magyarországon a jelenlegi adórendszer, bár elismerjük ennek egyes pozitív részeit, nem kell felsorolnom, délelőtt itt lefolyt az adóvita, ennek ellenére semmit nem old meg, tulajdonképpen az energiaárak emelésével, az energiaadók bevezetésével, a különböző környezetszennyezési díjak bevezetésével, a cégautók adózásával, az illetékkel, és minden, ami egy vállalkozás életével kapcsolatos közgazdasági szabályozóban megjelenik, minden drágul az égvilágon. Úgyhogy azzal, hogy 16 százalékra lement a társasági adó, és néhány olyan intézkedés történt, ami a beruházásfejlesztéseket, a helyi adót kellemesebbé teszi, tulajdonképpen semmit nem lehetett ellensúlyozni; lényegesen nagyobbak azok a terhek, amelyek a magyar vállalkozói rétegre hárulnak, mint azok, amelyeket előnyként kapnak.
Ebből következik, hogy nyolc hónappal az európai uniós csatlakozásunk előtt világosan látnunk kell, hogy központi forrásokat kell biztosítani, és olyan közgazdasági környezetet kell teremteni a magyar vállalkozók számára, ami nem okoz olyan versenyhátrányt az uniós csatlakozásnál és azt követően, ami behozhatatlan lesz a későbbiekben. Látnunk kell azt is, hogy a nemzeti fejlesztési terv, amivel a kormány olyan nagyra volt, nem szolgálja igazán a vállalkozók érdekeit, abban igazán a magyar vállalkozókat támogató rendelkezés alig-alig van. Hozzá kell tennem, hogy a csődhelyzet közeli iparágak helyzetét rendezni kell, mint említettem, és az előbb felsoroltam, vissza kell térni a Széchenyi-programban nagyszerűen bevált vállalkozói ösztönzőrendszerek visszaállítására, és nem utolsósorban az adó- és költségcsökkentések irányába kell - a választási ígéreteknek megfelelően - venni a hangsúlyt.
Hölgyeim és Uraim! Szeretném elmondani befejezésül, hogy Magyarországon ezek a költségek azt eredményezik, hogy az egy munkaórára eső költség az elmúlt időszakban Magyarországon 54,7 százalékkal nőtt, szemben Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával, ahol ezek a számok 41, 35, illetve 18,1 százalék; a lengyeleké a legjobb: 18,1 százalék.
Összességében azt a véleményemet szeretném a frakció nevében hangsúlyozni, hogy az Oktatási Minisztérium kezdeményezésével egyetértünk, azzal azonban nem, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében a vállalkozókra háruló hatalmas terhek mellett ez a törvény most kerüljön bevezetésre. Keresse meg a minisztérium azokat a lehetőségeket, amelyek az innováció, a modernizáció irányába hatnak, és amikor a gazdaság, remélhetőleg minél hamarabb, hiszen ez a magyar állampolgárok és a magyar képviselők számára közös érdek, mihamarabb fejlődni fog, akkor egy átdolgozott kiadásban, úgy gondolom, helyes lesz ismételten előterjeszteni, és akkor más véleményünk lehet róla - talán akkor támogatni is lehet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
