SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Furcsa, hogy az Oktatási Minisztérium előterjesztésében egy gazdasági, adóügyi szaktörvényt tárgyalunk, és talán éppen ezért van az, hogy a parlament most nem a késő éjszakába nyúló órákban tárgyalja ezt a törvényt, hanem délután, mert sajnos az elmúlt időszakban megesett, hogy az oktatási törvényeket tíz órakor, éjfélkor, sőt hajnalban tárgyaltunk. Azt viszont megjegyzem a rádióhallgatóknak, akik mazochisták, és hallgatják ezt a műsort, nem látják viszont, hogy jelen pillanatban a teremben több mint kétszer annyi ellenzéki képviselő van, mint ahány kormánypárti képviselő. Mi ennek a törvénynek még így is nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint ők kormányon. (Szabados Tamás: Helyes.) Helyes - mondja államtitkár úr; én is azt mondom, hogy így helyes. A mi hozzászólásaink szakszerűek, pontosak, ütőek és kellően hatásosak is lesznek. Ha tehát megfogalmazzuk a kritikánkat, a véleményünket, az nem annak szól, hogy lebecsüljük a törvénykezést, a törvényt, hanem építő jelleggel próbálunk hozzászólni, és támogatni próbáljuk ezeket jobbító javaslatainkkal.
Úgy gondoljuk, hogy a kutatási és technológiai innovációs alap létrehozása fontos, és rendkívül pozitív mozzanata lehetne a hazai erőfeszítéseknek. Mi az oktatási bizottság ülésén ezt a véleményünket elmondtuk, és ezért támogattuk is az előterjesztést, de azokkal a fenntartásokkal, amelyeket én most mindjárt fogok mondani. Mi kérdéseket tettünk fel, hogy miért így, miért nem lehetne kicsikét másképpen.
Úgy gondoljuk, hogy mivel egy innovációs alap létrehozásának a gondolata már az elmúlt ciklusban is felvetődött, sőt az előtt is felvetődött, nem lenne helyes részünkről ezt most eleve elvetni. Tehát én magam személy szerint ezt a javaslatot támogatni fogom, különösen akkor, ha - még egyszer mondom - a kormány is támogatja a módosító indítványainkat. Aggályainkat Sümeghy Csaba képviselőtársam szakszerű hozzászólásában megfogalmazta, aki a gazdaság versenyképességének csökkenéséről beszélt. Igen, ez a legfontosabb aggályunk. Egy ilyen adó sújtotta időszakban ez bizony komoly gondokkal járhat a vállalkozók számára, hogy hogyan tudják kifizetni ezt a még kicsi összegűnek tűnő adót is.
Kérem, engedjék meg, hogy megosszam önökkel néhány hónappal ezelőtt külföldön szerzett tapasztalataimat. Amerikai üzletemberek és befektetők úgy beszéltek Magyarországról, hogy itt, a térségben Magyarországon a legkedvezőbbek a lehetőségek a kutatás-fejlesztési támogatások elérésére, itt a legjobb a befektetésösztönzés - értve ez alatt az elmúlt négy év politikáját -, viszonylag jó az infrastruktúra a többi országhoz képest, jól képzett munkaerővel rendelkezünk, és az utóbbi 5-6 évben viszonylag sok zöldmezős beruházás valósult meg. Ők is így fogalmazták meg, hogy a Széchenyi-terv célul tűzve ki a kis- és középvállalkozások támogatását, jó úton haladt. Azt is tudom, hogy ez a mostani törvény voltaképpen ezt a célt szolgálná. Ezzel önmagában tehát gondunk nincsen. Úgy gondolom, hogy a kínálatorientált rendszerről keresletorientált rendszerre való áttérés önmagában is üdvözlendő, hiszen a gazdasági eredményességet kell preferálni. Ezért is támogattuk a szándékot és a filozófiát.
De például kérdésként kell feltennünk azt, amit a bizottsági ülésen is feltettünk, hogy vajon a mikrovállalkozók kiemelése ebből a körből, amely ugyan indokolt, miért nem jár együtt a kis- és középvállalkozói kör adóarányának csökkentésével. Mi ezért majd módosító indítványokat fogunk benyújtani, hogy nehogy már a nagy cégek, a nagy gazdasági vállalkozások, egy 500 fős cég ugyanakkora adót fizessen, mint egy 20-30 főt foglalkoztató cég. A 3. és 14. §-okban erről van szó egyébként.
(17.00)
Magasnak tartjuk a járulék induló mértékét, ezt érdemes szerintünk a felére süllyeszteni, kicsit lecsökkenteni. Aztán én kérdésként vetettem fel, és most sem értem, hogy a magyarországi telephellyel rendelkező, külföldi székhelyű cégek vajon miért nem fizetnek. Erre az oktatási bizottságban persze kaptam választ, és el kell ismernem, hogy a válasz jogos is volt, de a kérdésem továbbra is megvan, hogy ezek a nagy forgalmú cégek vajon miért mentesülnek az adóbefizetés alól. Ők lennének az igazi nagy befizetők.
Aztán ilyen kérdés az is, amire nem kaptam még pontos választ, hogy miért akarják a törvényben létrehozandó új tanácsot, a kutatási és technológiai innovációs tanácsot ennyire megerősíteni, és szinte bebetonozni az oda delegált személyeket. Tiszteletben tartjuk a miniszter jogát, csak azért az a kérésünk, hogy lehetőség szerint ez a delegálás ne történjen meg a kormányváltáson átnyúlóan. A leendő polgári kormány szeretné magának a jogot vindikálni, amelyik majd 2006-ban jön újból, hogy esetleg önmaga is befolyásolhassa az így befolyó pénzeket.
Nagy pénzekről van szó, bár konkrét összegről nincs említés, de úgy számoltunk, hogy 120-150 milliárd forintos összeg folyik be ebbe az alapba. Ez a hatalmas pénz egyébként érdekes módon kerül elosztásra. Van egy 5 százalékos, pályázat nélkül elosztható kerete ennek a hatalmas összegnek, ami a számítások szerint 7,5 milliárd forint. 7,5 milliárd forintot elosztogatni esetleg barátoknak, ismerősöknek, sok, enyhén szólva sok. Ennek a mértékét is érdemes lenne csökkenteni, megfontolásra javasoljuk ezt is.
Aztán van egy személyes problémám is, ami régiós probléma - az Oktatási Minisztérium képviselői egyébként a bizottsági ülésen ezzel egyetértettek. A Nyugat-Dunántúl hagyományosan jó befizető. Mind a három nyugat-dunántúli megye, Győr-Sopron, Vas és Zala megye gazdag megye, magas GDP-vel rendelkező megye, ugyanakkor viszonylag kevés egyetemi kutatóhelye van. Abban a pillanatban, hogy befizetjük az adóinkat, megsarcoljuk a vállalkozóinkat, ez a pénz elfolyik azokra a kutatóhelyekre, mondjuk, Kelet-Magyarországra vagy Dél-Magyarországra, ahonnan ez a pénz elvileg kisebb arányban folyik be. Ennek az egyensúlynak a megteremtése is meg kellene hogy legyen a törvényben, de nincs benne. Világos, hogy ezt is valahogyan orvosolni kellene.
Aztán kérdés az is, hogy kiket lehet támogatni ebből az alapból. A szándék valószínűleg az, hogy mindenkit lehessen támogatni, még azokat is, akik nem fizetnek be, tehát a mikrovállalkozókat is. Erre Horváth János képviselőtársam utalt, hogy milyen kis teamekben hoznak létre egészen zseniális munkákat, de jó lenne, ha a törvény szövege konkrétan utalna arra, hogy bármilyen gazdasági társaság részesülhet ebből az alapból, ha pályázatot ad be, és sikeres a pályázata.
Az viszont megint csak nem egyértelmű, hogy egyetemek, főiskolák és kutatóintézetek hogyan igényelhetnek, és hogyan kaphatnak támogatást az alapból, mert tételesen ez sincs benne a szövegben, csak utalásszerűen van benne, hogy ilyen tudásközpontok, vagy -bázisok szerezhetnek támogatást.
És lenne egy utolsó megjegyzésem, amivel be is fejezném a hozzászólásomat: én nem vagyok annyira optimista, mint a miniszter úr az expozéjában megtette. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy ebből az alapból jövőre már igen jelentős beruházások indulhatnak el, igen jelentős K+F-ösztönző kampuszokba történő betelepüléseket lehet majd könnyíteni. Nem pontosan idéztem a miniszter urat, ezért elnézést kérek, de úgy érzem, hogy ebből az alapból igazából csak a jövő év legutolsó szakaszában, utolsó negyedévében lehet pénzekre számítani. Ne kergessünk hiú ábrándokat, ez nem fog megtörténni 2005-nél hamarabb, persze akkor is jó lenne, ha megtörténne, csak így nem érdemes nekiindulni.
Mindent egybevetve tehát még egyszer: a személyes álláspontom az, hogy támogatom, fenntartásokkal támogatom a javaslatot, komoly fenntartásaim vannak a javaslattal szemben, de támogatom - elvárom a kormánytól, hogy ezeket respektálja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
