DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Folytatva a gondolatsort, aminek részei vagyunk, a legelső mondatom az, hogy az elmúlt 20 vagy 40 percet, ami itt a Házban történt, valahogy meg kellene osztani az egész országgal, mert nem jó a hírünk, az Országgyűlésnek. Jó volna, ha úgy látnának és ismerne a magyar nép bennünket, ahogy most megjelentünk. Törvényalkotásról van szó, és egymást kiegészítjük, és nem egymást úgy kritizáljuk, hogy a hozzájárulását lecsökkenteni próbáljuk, hanem inkább hozzáadni, és egymást még meg is dicsérni.
Ami miatt szót kértem, tisztelt Ház, az, hogy a mecénás intézmény, persze, hogy volt Széchenyi István, a nemes gróf, és mások, azonban manapság ez valóban divat szerte a világon. Én legjobban Észak-Amerikát ismerem. Tetszik tudni azt például, hogy az Egyesült Nemzetek épületét, azt a nagy épületet New Yorkban, egy ember építette a saját pénzéből, John D. Rockefeller? Egy mecénása volt a világ megbékélésének, és az nem egy kicsike adomány, és hasonlók, alapítványok, ahogy abban az országban létesülnek, valóban olyan adókedvezményekkel, elbánásokkal, amit Pósán képviselő úr és Mécs Imre képviselő úr említettek.
Vannak szerte a világban, Japántól Brüsszelig, és mindenütt, olyan érdekes példák, amiket jó volna megnézni, ugyanis itt nem arról van szó, hogy jövedelmet újraelosztunk, többnyire ezek a költségvetési problémák, hanem itt a gazdasági életnek egy másik szférájáról beszélünk: a vagyonról. A közgazdaságtan ezt nem nagyon világosan mutatja, de érdemes volna ebbe belenézni, és olyan forrásokat lehetne megmozgatni, megmozgattatni, amiről nem is gondoljuk, hogy van, de rájövünk, hogy van, ha jobban megnézzük.
Köszönöm szépen. (Taps.)
