DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Őszintén remélem, hogy Tállai András képviselő úr felszólalása közben nem kapcsolták ki sokan a televíziót, és akik nem kapcsolták ki a televíziót - aztán visszatérnék az adótörvényekre -, azoknak persze mondanám, hogy az evatörvény, amit Tállai képviselő úr ez évben egyszer már lesajnált, nem a brókereknek szól. Tehát ne legyen olyan félreértés, hogy csak brókerek választhatják az eva kedvezményét. Akik a tévénél maradtak, azok értsék helyesen, amit Tállai András úr mondott.
És most egy kicsit komolyabban arról a törvényjavaslatról, amit most tárgyalunk. Ez lényegében a költségvetési vita kezdete, a költségvetés bevételi oldalának jelentős részét kezdjük tárgyalni. És mert itt ma nagyon-nagyon sok felszólaló ismertette tételesen, hogy mit tartalmaz ez a törvényjavaslat, azt gondolom, hogy helyes és ideje, ha egy kicsit gazdaságpolitikai górcső alá is vesszük azt a helyzetet, amiben ezt a törvényjavaslatot a parlament meg kell hogy alkossa.
A történet ott kezdődik, amikor az általunk ismert eddigi legkeményebb választási kampány elindult Magyarországon, 2002 elején. Ugye, emlékszünk még arra, hogy a Fidesz-kormány, amelytől nem lehet elvitatni, hogy kormányzásának első évében kézben tartott gazdasági folyamatokat, úgy döntött, hogy a választásra készülve mindenféle kellemetlen intézkedést elhárít magától. Esedékes volt az energiaárak kezelése, mert ez össztársadalmi szempontból, gazdasági-politikai szempontból elkerülhetetlen lett volna. Ezt nem tette meg a választásra készülve, és ennek a kormányzatnak a felelős pénzügyi vezetői ma felróják ennek a kormánynak, hogy megteszik azt a társadalmilag szükséges lépést, nemzetközi gazdasági szempontból szükséges lépést, amire évekkel ezelőtt sor kellett volna hogy kerüljön.
De természetesen ebben a választási kampányban a másik nagy párt, a Szocialista Párt sem maradt adós, és a kampányban a magyar társadalom azt hallgathatta, melyik nagy párt ígér többet a választóknak. Azt sem akarom eltagadni, hogy bizonyos tekintetben ehhez az ígérgetési háborúhoz, talán nem egészen helyesen, a Szabad Demokraták Szövetsége is hozzájárult; messze nem olyan mértékben, mint a két vezető párt. Igazából nem lehet mást mondani, mint hogy háború folyt a voksok megvásárlásáért.
Ezt követően megtörtént a kormányváltás, és nagyon becsületes politikai okból a Szocialista Párt úgy döntött, hogy választási ígéretét végrehajtja. Miről beszélek? Természetesen arról, hogy egy irdatlan közalkalmazotti béremelésre került sor, amit az ellenzék itt a parlamentben szintén megszavazott, mert ez jól hangzott. Politikailag, mondták az elemzők, és mondják ma is, hogy ez szükségszerű volt, mert el voltak maradva a bérek, mert a közalkalmazottak élethelyzetét javítani kellett. Arról a hallatlan nagy kérdőjelről kevesebbet beszélünk, hogy a gazdasági alapok megvoltak-e ehhez a döntéshez.
Ha a gazdasági alapok maradéktalanul rendelkezésre álltak, akkor, azt gondolom, nem ilyen típusú költségvetési helyzetben kellene költségvetési törvényt alkotnunk ma. Igazából az a helyzet, ami a választási kampánnyal elkezdődött, a mai napig sem csitul, és teszi lehetetlenné az értelmes párbeszédet a politika irányítói között. Nincs olyan lépés, nincs olyan kedvező lépés, amit a Fidesz vezette ellenzék le ne sajnálna, ne kritizálna, ne kontrázna meg kettővel. És nincs olyan megszorító intézkedése a jelenlegi kormánynak, amikor a Fidesz pénzügyi politikusai krokodilkönnyeket ne ejtenének az űzött, hajszolt magyarsággal szemben.
Ez az a szituáció, amikor egy európai csatlakozásra váró kis ország a maga gazdasági problémáival nem tud boldogulni. Tehát ha nincs párbeszéd, legalább olyan típusú párbeszéd, hogy abban a minimumban megállapodnánk, amit meg kell közösen tennünk ahhoz, hogy haszonélvezői legyünk a csatlakozásnak, hanem ezt a folyamatos pingpongmeccset fogjuk játszani, amelynek tanúi igen, azok a tévénézők, akik még nem kapcsolták ki a televíziót, és azok a lapolvasók, akik újsághoz jutnak, ebből így nincs kiút. Itt süketek párbeszéde fog zajlani, és akkor, amikor az a kötelességünk, hogy egy kicsit előbbre vigyük a dolgokat, állapodjunk meg olyan peremfeltételekben, aminek a racionalitásáról egyformán gondolkodunk, de ha ezt elviszi a pingpongháború kényszere, akkor egy sajnálatra méltó, rossz helyzetbe fog kerülni az ország.
Ugye, egyetlen kormány sem vette magának azt a bátorságot, hogy az úgynevezett nagy elosztó rendszerekhez hozzá merjen nyúlni. Mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy reformja, az önkormányzati finanszírozás reformja, az államigazgatás reformja előttünk álló, szükségszerű feladat. Tudjuk azt is, hogy ehhez a lépéshez bátorság, politikai támogatottság kell, és olyan típusú együttműködés, ami Magyarországon jelenleg ismeretlen. Pedig ez a záloga lenne annak, hogy normálisabb módon menjenek a dolgok. Talán sokan ismerik, de nekem a mai vitában jutott ismét eszembe Sándor Györgynek egy örökbecsű mondása a '70-es évek végéről, ami úgy hangzott: “Kisdobosok, úttörők, tiétek a jövő. Úgy volt, hogy a miénk lesz.” Körülbelül így folytatjuk mi a politikai vitáinkat gazdaságról és egyebekről.
Azt hiszem, hogy kell lenni annyi józan észnek, hogy a minimum meghatározása után azokat a szükséges lépéseket megtegyük, kormány és ellenzéke, amiben egész egyszerűen nincs jogunk várakozni, mert nem tudunk elszámolni azoknak, akik megkérdezik tőlünk, hogy mi végre is ülünk itt, eltekintve a népmesétől, amit Tállai András volt kedves itt elővezetni az imént.
Ismert az, hogy az adócsökkentés kérdésében vita zajlott a koalíciós pártok között, ami mára megoldódni látszik. Meg kell hogy mondjam, természetesen nem kerülte el a fülemet, hogy a szocialista frakcióból ketten is jelezték, hogy a frakció támogatni látszik egy negyedik adókulcs bevezetését. Erről is majd néhány mondatot szólok, ha az idő engedi. Csak jelzem, hogy természetesen hallottam, és van véleményem erről az elképzelésről.
Miért is mondja az SZDSZ az adócsökkentés programját? Azért, mert azt gondoljuk, hogy azokon a területeken, ahol az államnak nincs keresnivalója, ott ne is keressen magának tennivalót.
(15.00)
Legyen minél kisebb az állam, és ahol kötelező állami feladatok vannak, azokat lássa el az állam, és amiről a polgárok, az állampolgárok maguk tudnak gondoskodni, ott hagyjuk meg a forrást, hogy ezt megtehessék. Sajátos a Fidesz érvelése. Egyfelől Varga Mihály, a sziámi felszólalók egyike, azt mondja, hogy hol van a kisebb állam, másfelől Tállai András úr ismét könnyeket hullat az elbocsátott közalkalmazottakért. Igen, valamit tenni kell azért, hogy kisebb állam legyen, igen, mert józan keretek közé kell szorítani a költségvetést. (Varga Mihály közbeszólása.) Megfáztam, nem jól hallom, legközelebb hangosabban. (Derültség.) Tehát igazából az SZDSZ-nek a törekvése az adócsökkentésre azért volt fontos, mert ez egy jelképes döntés (Varga Mihály közbeszólása. - Az elnök csenget.), egy jelképes döntés ahhoz, hogy hol van az államnak a helye, és hogy minél több lehetőséget hagyjunk meg a polgároknak, hogy maguk dönthessenek.
Most térjünk vissza a 40 százalékos elképzelésre a legmagasabb jövedelmi kategóriában. Az elhangzottak alapján erősen gyanítom, hogy a szocialista frakció részéről ez meg is fog jelenni itt valamilyen formában a parlament előtt. Én természetesen ma a szabad demokraták nevében csak gondolkodni tudok erről a felvetésről, de a legalaposabb kétségem egy kérdés, hogy az így befolyó összegből vajon mire óhajt költeni a szocialista frakció, és ez a legfontosabb kérdés. A legfontosabb kérdésnek tartom azért, mert mialatt zajlott a koalíciós pártok között a vita, hogy legyen-e adócsökkentés avagy sem, az alatt a kormány módot talált arra, hogy bevezesse a tanulók ingyenes biztosítását. Az, hogy ez egy sürgős tennivaló volt-e, vagy csak üzenet akart lenni, vagy ennek bármiféle racionalitása létezik-e, legalábbis ahhoz elegendő kétséget támaszt bennem, hogy megkérdezzem, jelezzem, hogy egyáltalán a meggondolása sok egyéb kétség mellett ennek a sávnak, arra egy pontos, érthető választ kell adni, mire akarja a szocialista frakció ezt a többletet költeni. Nekem nincs ezzel gondom, van bőven költenivaló, nem azt mondom, hogy nincs erre szükség; a kérdésem az, hogy a szocialista frakció miben gondolkodik.
Az adóval kapcsolatosan a másik lényeges kérdés, és ezt sem először mondjuk, az úgynevezett adóchartának a megfontolása és elfogadtatása. Ez valami olyasmi akar lenni, hogy legyenek alkotmányos elvei, hogyan lehet, hogyan szabad, mikor szabad az adókhoz hozzányúlni; legyen előre kiszámítható úgy az állampolgár, mint a vállalkozó számára, hosszú évekre előre, hogy mit várhat az államtól, a kormányától az adók területén. Anélkül, hogy most részletesen beszélnék akár a bevezetendő ökoadóról, azt gondolom, hogy egy vállalkozói környezetben, piacgazdasági viszonyok között, egyeztetés, a vállalkozói körülmények felmérése, hosszú távú moratórium nélkül egy ilyen típusú adó bevezetése nem férne össze azzal az adóalkotmányossági elképzeléssel, ami ma még nincs. Azt gondolom, hogy bármennyire is helyes lehet vagy helytelen a befektetési adóhitel kedvezményének a megszüntetése, nem férne össze az adóalkotmányossági elképzeléssel az, hogy egy olyan befektető, aki évekre előre meghoz egy piaci döntést, azzal szembesüljön, hogy ez a döntése később megváltozik. Még egyszer mondom, nincs alkotmányjogi aggályom a rendelettel szemben, feltehetően ez alkotmányos - hadd mondjam azt, hogy nem korrekt. Ugyancsak példaként említem, hogy egy létező adócharta esetén kialkudott adóalkotmányossági viszonyok mellett nem kerülhetne arra sor, hogy egy következő évre elfogadott adótábla egyáltalán vitás legyen, egyáltalán felmerüljön, hogy az annak alapján tervezők valamilyen más jogszabályi környezetben találhatják magukat.
Ezek előrebocsátásával - és nyilván ezekről még lesz szó - röviden érinteném azt a törvényjavaslatot, amit most tárgyalni kezdünk, azoknak a kérdéseknek a megbeszélésével, amelyek talán a leglényegesebbek, legalábbis a mi véleményünk szerint.
Többen elmondták, nem igaz az, hogy csökkennek az adók. Én azt hiszem, a mai napnak ez a vita a lényege. Ha jól értem, akkor a Fidesz pénzügyesei készítettek egy olyan számítást, hogy minden adószigorítást a képlet másik oldalába raktak, és sikerült kiszámítaniuk, hogy nem igaz az, hogy csökkennek az adók. Egy icipici méltányosságot - nem akarom mondani, hogy tisztességet - kérve hadd hívjam fel a figyelmet a következőkre.
Milyen ügyekben rendel el szigorítást ez a törvényjavaslat? Anélkül, hogy túlságosan populista szeretnék lenni, javaslom a Fidesz pénzügyi szakembereinek, hogy azért a negatív oldalon ne szerepeltessék már kieső jövedelemként, kirabolt forintokként az off-shore cégek megnövekedett adófizetési kötelezettségét. Ugyancsak javaslom ezeknek a pénzügyi szakembereknek, hogy ezen a negatív oldalon ne sirassák el azokat a lakáshitel-kedvezményeket, amelyeket a legmagasabb jövedelműek negyedik, ötödik és hatodik lakásuk építéséhez vettek igénybe. Javaslom ezeknek a pénzügyi szakembereknek, hogy a negatív oldalon ne sirassák el a cégautóadók megemelt fizetési kötelezettségét, amely hosszú évekig változatlan összegszerűségben volt, és most pusztán az inflációkövető emelése történt meg ennek az adónak. (Varga Mihály: Ennek örülni fognak a vállalkozók biztos… - Dr. Veres János közbeszólása. - Varga Mihály közbeszólása. - Dr. Veres János közbeszólása.) Olyan családiasan vagyunk, hogy akár itt is megbeszélhetjük egy asztal mellett…
