DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: No, tehát ez mindenképpen egy javaslat lenne ennek a mérlegnek a meghatározásakor, amikor nagyon határozottan azt mondjuk, hogy a személyi jövedelemadó csökkenése 141 milliárd forintot jelent a magyar állampolgároknak, ennyi marad náluk - lehet, hogy valamivel több, valamivel kevesebb, 140 milliárd forintot meghaladó összeg mindenképpen.
Amikor azt mondjuk, hogy a társasági nyereségadó csökken, akkor az valós tény, és a vállalkozóknak ez könnyen kiszámítható gazdálkodási könnyebbséget jelent. Akkor, amikor ezek a vállalkozók a befektetések segítéséhez olyan kedvezményeket kapnak, amelyeket itt a képviselőtársaim felsoroltak, bizonyos vagyok abban, hogy nem szabad ezt az eredményt elvitatni; még akkor sem szabad elvitatni, ha napi politikai érdek amellett szólna, hogy semmit nem ismerünk el, semmi nem megfelelő, mint ahogy ezt az ellenzék teszi.
Az a véleményünk, hogy a mai gazdaságpolitikának a kitörési lehetősége valóban abban áll, hogy beruházásokat ösztönzünk és könnyítjük a vállalkozásokat. Milyen beruházásokat célszerű támogatni? Elsősorban azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek a költségvetésben reményeink szerint szerepelnek.
Elég fölöslegesnek tartom, hogy pontosan ugyanazokat a mondatokat szakaszszám szerint végigmondjam, amiket, azt hiszem, a mai napig 32-en tettek meg, tehát néhány olyan kérdésről szeretnék beszélni, amit részint vitásnak tartunk, részint azt gondolom, szükséges, hogy szót ejtsünk róla.
Elsőnek a bevezetendő új adónemek közül az ökoadónak becézett adócsoportból a környezetterhelési adót szeretném kiemelni, és annak a megfontolását kérem, hogy nem tudom, a környezetvédelmi tárcánál-e vagy a pénzügyi tárcánál, ahol ez a gondolat megfogant, számoltak-e azzal, hogy számos környezetvédelmi beruházás előkészítése zajlik. Anélkül, hogy soviniszta szeretnék lenni, de úgyis a “budapesti lobbista” lesz nyilvánvalóan rám sütve, azért el szeretném mondani az államtitkár úrnak, hogy amennyiben ilyen formájában, változatlanul ez az adónem megszavazásra kerülne a parlamentben, ez egy csapásra ellehetetleníti az ország jelenlegi legnagyobb környezetvédelmi beruházását, a központi budapesti szennyvíztisztítóét, tekintve, hogy a már kész, megtárgyalt európai banki hitelmegállapodások - éppen a dolog előkészítetlensége miatt - nem számolhattak azzal, hogy az üzemeltetést egy újabb adótípus fogja megterhelni.
(15.10)
Ez abba a körbe tartozik, amit én az adóalkotmányosságról mondtam: idő kell, előkészület kell minden szereplőnek ahhoz, hogy egy ilyen adónem megjelenhessen.
Amiről még szeretnék beszélni, ez az úgynevezett fogyasztói ártámogatás, ami a szintén sokat emlegetett és napjaink vitájába kerülő tömegközlekedéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezés. Ebben a körben hadd mondjam el azt - és ez megint önkormányzati érdek -, hogy akkor, amikor költségvetési feszítő kényszerek miatt a kiadási oldalon takarékoskodni kell, amikor a kormánynak meg kell gondolnia azt, hogy mire költ és mire nem, az fel sem veti azt a mérlegelési lehetőséget, hogy olyan kiadásokat is mellőzzön, megtagadjon, amire nézve jogszabályi kötelezettsége van. Az nem egy mérlegelési lehetőség, hogy az önkormányzatok kötelező feladataihoz nyújt-e forrásfinanszírozást az állam vagy sem. Ez nem az a terület, ahol az államnak mérlegelési joga van, mert ha nem tesz eleget a finanszírozási kötelezettségének a kötelező feladatához, azzal törvénysértést követ el. Ez igaz a tömegközlekedés támogatásában is, és mindabban az önkormányzati feladatban, aminek a finanszírozása ma még nem látszik, jóllehet ma késő este lesz benyújtva a költségvetés, tehát a remény még nyitva van, a költségvetési végszavazás még néhány héttel odébb van.
A fogyasztói ártámogatással kapcsolatban annak a megfontolását javaslom, átgondolását kérem, hogy két vitatéma merül fel. Az egyik a politikailag kényes téma: nincs vétójoga a pénzügyminiszternek a tarifa meghatározásakor, az önkormányzatok képesek és a csillagos égbe megemelik a tarifákat, ez elszabadítja az inflációt - kezelhetetlen történet lesz.
Nem ez fog történni. Két okból nem fog ez történni: egyrészt azért, mert valamennyi önkormányzat, ahol tömegközlekedés üzemel, nem politikai öngyilkos. Tehát egész egyszerűen tisztában van azzal, hogy vannak politikai korlátai annak, hogy a lakosság meddig terhelhető, és a politikai öngyilkosságot a választott önkormányzati vezetők nem fogják elkövetni. Nem fogják elkövetni akkor sem, ha felmerül a gyanú, hogy a Pénzügyminisztérium részéről ez a jogszabály-módosítás éppen azért született, hogy a politikai felelősséget átterheljék az önkormányzatokra.
De van a dolognak egy még életszerűbb hatása - és ezt némi tapasztalatból hadd mondjam el -, szakértői vizsgálatok bizonyítják azt, hogy nem lehet a végtelenségig emelni a tarifákat. Nem lehet azért, mert van egy pont, ahol a dolog kontraproduktívvá válik, és egész egyszerűen hiába van felemelve a tarifa, nem lesz, aki megvásárolja az alapjául szolgáló bérletet.
Tehát ez az érvelés nem fogja megoldani azt a problémát, hogy emelhető a tarifa, hogy az állam 1995 óta kivonult a tömegközlekedés finanszírozásából. De ez az elkövetkezendő hetek egyik lényeges vitatémája lesz.
A másik eldöntendő kérdés a fix támogatás összege, amire nyilván a részletes vita során közgazdasági magyarázatot is kell tudni adni. Tehát amennyiben meghatározott százalékú támogatást köteles az állam folyósítani a támogatandó bérletfajták után, amennyiben az önkormányzatnak tarifamegállapítási joga van, akkor elég határozott véleményem szerint a fix támogatás legalábbis ahhoz kell hogy kötődjék, hogy mennyi a ténylegesen megállapított tarifa. Ezt nevezhetjük tételesnek is és százalékosnak is, de amennyiben a támogatandó összeg a tarifa alapulvételével nem kerül kiegyenlítésre, akkor azt kell tudni mondani, hogy a magyar állam úgy dönt, hogy a szociális támogatásnak ezt a területét még alacsonyabban húzza meg. Nyilván ennek a vitatása is megtörténik a későbbiek során.
Még egy kérdés, visszatérve az adókhoz, és ez lényeges kérdés. Megfontolás tárgyává kell tenni - és azt gondolom, hogy ebben partnerek leszünk -, hogy a megszűnő nyugdíjjárulékkal (Sic!) kapcsolatosan valamiféle módosításra nem találunk-e lehetőséget. Ez fontos kérdés. Amerre a gondolkodás tart, az az lehet, hogy a legmagasabb szférában legyen egy limit, hogy mennyi az a járulék, ami adómentes, illetve fokozatosan az adóbeszámítással egyező módon kerüljön megvonásra a nyugdíjjárulék adómentes és nem adómentes része. Ennek nem elsősorban költségvetési kihatása van, hanem amiért ezen érdemes elgondolkodni, az a '97-ben elfogadott nyugdíjreform. Tudniillik a jelenlegi adószabályozás kérdőjelessé teszi azt a gondolatsort, amin maga a nyugdíjreform alapul, de nyilván ez a szakmai vita is megoldható a részletes vita során.
Köszönöm a türelmüket, és a részletes vitában nyilván további részletek kerülnek felszínre. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
