KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt közbeszerzési tanácsi Elnök Úr! Két részben szeretnék hozzászólni a beszámolóhoz, tekintettel arra, hogy a benyújtás is úgy történt, hogy a 2001-es és a 2002-es időszak elkülönül egymástól. Természetesen mind a két esztendőre vonatkozó beszámolót alkalmasnak ítéljük arra, hogy az Országgyűlés elfogadja azokat.
Nagyon érdekes volt 2001-ben az élet, amikor is az akkori kormánypártok azt kezdték bizonygatni, hogy azért nem érdemes a közbeszerzésekkel bajlódni, mert sokkal drágább azok lebonyolítása, sokkal körülményesebb közbeszerzéseken keresztül elérni azt a célt, amit mi abban az időben úgy neveztünk, hogy klientúraépítés. Ezért volt öröm olvasni a Közbeszerzések Tanácsának a véleményét, amely tulajdonképpen alátámasztotta azt az általunk folyamatosan, évről évre hangsúlyozott tényt, hogy a közbeszerzések a közpénzek szempontjából megtakarításokat eredményeznek. Azért, hogy ez mindenki számára világos legyen, jó lett volna, ha egyfajta elemzésig eljutott volna a Közbeszerzések Tanácsa, de legalábbis a beszámoló, hogy megpróbálja azokat az árakat, amelyeket a különböző építési beruházásoknál, árubeszerzéseknél, szolgáltatásoknál a piacon általában tapasztalni lehet, összevetni azzal, amit a közbeszerzési eljárások során sikerül elérni, illetve azokkal a közbeszerzési eljárások során elért árakkal, amiket a szabadkézi eljárásoknál vagy a nem közbeszerzési eljárásoknál elért árak mutatnak.
Mindenképpen egyetértünk a Közbeszerzések Tanácsának azzal a megállapításával, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása nagyon fontos szempont a korrupcióellenes küzdelemben. Nagyon érdekes ez a kérdés is, mert mindnyájan tudjuk, hogy a korrupció ellen többek között pályázatokkal, a közbeszerzési eljárások lefolytatásával lehet küzdeni, többen viszont úgy vélik, hogy éppen a közbeszerzési eljárás a korrupció melegágya. Éppen ezért fontos ilyen szempontból a tanács beszámolója, mert úgy érzem, hogy ezt az ellentmondást megfelelően feloldja, és meggyőzi azokat a kétkedő embereket, akik úgy gondolják, hogy nem érdemes közbeszerzési eljárást lefolytatni. Persze, nyilván vannak kedvezőtlen tapasztalatok, amelyek a Közbeszerzési Döntőbizottság asztalán landolnak, vagy még ott sem, és csak a gyanú ébred fel az emberekben a tekintetben, hogy esetleg bizonyos korrupciós cselekedetek történtek. Úgy érzem, hogy a tanács beszámolója e tekintetben a helyére teszi az ügyeket.
Egy másik kérdést is szeretnék felvetni, ami az elmúlt hetekben-hónapokban szintén komoly súllyal került előtérbe a viták során. Ez pedig az a kérdés, hogy amikor a döntőbizottság azt tapasztalja, hogy nem megfelelően használták a törvényt, nem megfelelően éltek a törvény biztosította lehetőségekkel és adott esetben elmarasztalja azokat, akik ezt nem megfelelően tették - s ez nem derül ki a beszámolóból -, tehát azokban az esetekben, amikor alapos oka lehet a döntőbizottságnak arra, hogy nem egyszerűen csak tévesen vagy rosszul értelmezték a közbeszerzési törvényt, hanem tudatosan hágták át, akkor vajon nyomozóhatósági lépéseket életbe léptetett-e.
(18.50)
Úgy érzem, azért, hogy a szereplők még inkább komolyan vegyék a közbeszerzési eljárást, el kell azon gondolkodni, hogy ilyen lépések megtételére is szükség van.
Megítélésem szerint - éppen a 2001. évi beszámolóra alapozva és elég sok döntőbizottsági határozatot elolvasva mondom ezt - az az érzésem, hogy a legjobb szándék ellenére sem alakult még ki a döntőbizottság megfelelően egységes gyakorlata. Amikor ez a gondolat megfogalmazódott bennem, akkor eszembe jutott, hogy az Állami Számvevőszék nem is olyan régen összeállított a tapasztalataiból egy korrupcióellenes programot, illetve a tapasztalatokra alapozva levonta azokat a legfontosabb megállapításokat, amelyeket a korrupcióellenes küzdelemben az ellenőrzések során ő maga tapasztalt. Tehát úgy érzem, a Közbeszerzések Tanácsának és a döntőbizottságnak is egyre inkább felgyülemlenek olyan tapasztalatai, amelyeket érdemes lenne összegezni, szintetizálni, és ezzel a szintetizált megjelenítéssel az egységes jogalkalmazói gyakorlatot talán tovább lehetne erősíteni. Úgy gondolom, majd a következő években ebben az irányban is érdemes a tanács beszámolóját fejleszteni.
A 2002. évi beszámolóból a magam számára azt tartottam a legfontosabbnak, hogy ez a beszámoló a 2001. évihez képest is sokkal erőteljesebben foglalkozik, sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a korrupcióellenes küzdelemben betöltött szerepére a közbeszerzésnek és a közbeszerzési intézményrendszernek, mert a törvény önmagában nyilván nem elégséges ahhoz, hogy a korrupció ellen megfelelően fellépjen, ehhez nyilván szükség van arra az intézményrendszerre, amely biztosítja a törvény érvényesülését.
Azért tartom szerencsésnek már a 2002. évi beszámolót, mert itt a korrupcióellenes küzdelemben már konkrét javaslatok is megjelennek a tanács beszámolójában, és talán lehet azt mondani, hogy ezzel is összefügg az oktatás kérdése. Mint közpénzügyi államtitkár is borzasztó jó érzéssel tapasztalom azt, hogy nagyon jó az együttműködés a Közbeszerzések Tanácsával akkor, amikor az oktatás fejlesztéséről, a képzésről próbálunk jövőbe mutató elgondolásokat megfogalmazni.
A beszámoló rögzíti azt, hogy itt elindult egyfajta képzés a Budapesti Gazdasági Főiskola bevonásával, közbeszerzési szakemberképzés, és látva a mostani fejleményeket, felmerül bennem az a gondolat, hogy miért pont ezzel a főiskolával, miért nem lehet szélesebb körűen nyitni ebbe az irányba. Azt tapasztalom, nem biztos, hogy ezzel összefüggésben, de mindenképpen van a közbeszerzési szakemberképzés akkreditálásával kapcsolatban egyfajta visszatartó erő - nyilván nem a tanács részéről -, önmagában az Országos Képzési Jegyzékben nem tud megjelenni a közbeszerzési szakértő mint olyan. Úgy gondolom, most már megérett a helyzet arra, hogy - lehet azt mondani - önálló szakmaként vagy hivatásként kellene definiálni.
Nos, úgy gondolom, a Közbeszerzések Tanácsának is minden fórumon elő kellene segítenie azt, hogy ezen a területen előrelépjünk, a képzési rendszer nyitottabb legyen, és ebben a képzési rendszerben szintén kialakuljon a verseny, mert akkor tudunk még magasabb szintű közbeszerzési szakértőket képezni.
Áttanulmányozva a 2002. évi beszámolót, azt hiszem, érdemes lett volna kicsit hangsúlyosan foglalkozni az MKGI-vel, a Miniszterelnöki Hivatalnak a közbeszerzések lebonyolításával foglalkozó szervezetével, hiszen egyetlen szervezetként hihetetlen nagy mértékű beszerzéseket bonyolít le. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)
Elnök úr, nyomjak egy ötpercest vagy egy újabb tízpercest? Megengedi, hogy még befejezzem?
