PICHLER IMRE
PICHLER IMRE
PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Közbeszerzések Tanácsa elkészítette a 2001. január 1.-december 31. és a 2002. január 1.-december 31. közötti időszakokra vonatkozó beszámolóját a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a beszámolási időszakokban végzett tevékenységéről, és azokat az Országgyűlés elé terjesztette. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója a beszámolókat tanulmányozta, a benne foglaltakat véleményezte. A beszámolók minden tartalmi és alaki követelménynek megfelelnek, így azokat elfogadjuk. A két beszámoló együttesen értékelhető, ezért észrevételeinket összevontan tesszük meg.
A közbeszerzések szerepének alakulása, a közpénzek felhasználásában a közbeszerzések útjának igénybevétele dinamikusan növekvő, az 1996. évi indulástól 2002-re az összértéke több mint ötszörösére növekedett. A beszámolási időszak adatai jól mutatják, hogy a közbeszerzési eljárások számát és értékét tekintve a polgári kormány kiemelt figyelmet fordított a közpénzek felhasználásának tisztaságára, és ez tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak is fel kell hogy tűnjön. A 2000. évben még 523,6 milliárd forintos közbeszerzési összérték 2001-re 606,9 milliárdra, 2002-re pedig 804,6 milliárd forintra növekedett. 2000-ben egy eljárásban átlagosan 5, 2001-ben 5,4, 2002-ben pedig már 8,3 ajánlat versengett. A mikro-, kis- és középvállalkozások növekvő szerepet kaptak a közpénzekkel finanszírozott megbízások teljesítésében.
A beszámolási időszak közpénzfelhasználását minősíti, hogy a leginkább átlátható és a nyilvánosság elé táruló nyílt eljárások aránya az Európai Unió megfelelő mutatójánál jóval magasabb volt: 2001-ben 70 százalékot tett ki, 2002-ben 80 százalékot, szemben az EU 53 százalékos mutatójával. A hirdetmény közzététele nélküli eljárások aránya csökkent, és ebben a Közbeszerzések Tanácsának gondos ellenőrző munkája nem kis szerepet játszott. Félreértés ne essék, ez a közbeszerzési eljárási forma jó és törvényes, de nagyfokú ellenőrzést igényel, és úgy tűnik, manapság a Közbeszerzések Tanácsának ellenőrzésére még nagyobb szükség van, mint valaha is volt.
A magyar közbeszerzési törvény szigorúbb az EU szabályrendjénél, akár a közbeszerzési értékhatárokat, akár a kormányzati beszerzők eljárási formaválasztási szabadságát tekintjük. Kormányzati szerepkörben is úgy gondoltuk, és most, ellenzékben is úgy gondoljuk, hogy ez így helyes, a szabályrend enyhítését nem támogatnánk.
A beszámolókra hivatkozva tisztelettel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban a közbeszerzési piacok meglehetősen zártak más tagországok, de különösen harmadik országbeli ajánlattevők felé. 2001-ben a kormányzati beszerzéseik 90 százaléka, a közszolgáltatói beszerzéseik 75 százaléka nemzeti piacaikról származott. Magyarországon 2000-ben a külföldi székhelyű ajánlattevők a WTO kormányzati közbeszerzési megállapodáson kívüli megbízási érték 9,6 százalékát, 2001-ben 7,7 százalékát és 2002-ben 3,4 százalékát nyerték el. Az adatok értékelésében a külföldi székhely megjelölést és a kormányzati közbeszerzési megállapodáson kívüliséget hangsúlyosan kell figyelembe venni. A statisztika nem mutatja ki a belföldi székhelyű, külföldi tulajdonú nyertes ajánlattevők arányát, másrészt a megállapodáson kívüliség elzárja a magyar ajánlattevők elől az EU-tagállamok kormányzati beszerzési piacát.
Az EU 2001. évi országjelentése joggal kifogásolta, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt. és annak meghatározó részesedésével működő társaságok nem álltak a közbeszerzési törvény hatálya alatt, de meg kell jegyeznem, hogy a hazai vállalkozások előnyben részesítése még így sem volt az EU gyakorlatától oly távol eső, mint azt számos önostorozó megnyilvánulás tartalmazza. A hibát el kell ismerni, ki kell javítani, de a magyar gazdaság erősítésének szándékához aligha fér kétség.
(18.40)
Az ajánlattevők összetételét tekintve látható, hogy az eljárások számát és értékét tekintve is az önkormányzatok és intézményeik vezetik a listát. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy míg az eljárások 39,1 százalékát képviselték az önkormányzatok 2001-ben, addig ez az arány 2002-re 43,8 százalékra növekedett, vagyis a finanszírozási forrásaik kedvezően alakultak. Kíváncsian várjuk a vonatkozó mutatók 2003-as értékét.
Nem megnyugtató a közszolgáltatói kezdeményezésű eljárások arányának mérséklődése. Nem megnyugtató, ha ez a közbeszerzési eljárások mellőzésére vezethető vissza, de még kedvezőtlenebb az adat, ha a legnagyobb közszolgáltatók tulajdonosai forrást biztosító kötelezettségének elhanyagolására vezethető vissza.
Valamennyi európai uniós értékelés a hazai közbeszerzési kultúra intézményrendszerét, szigorát, jogorvoslati rendjét alapvetően jónak minősítette. 2002. január 1-jétől az eljárásokat lezáró szerződések is nyilvánosak, hiszen a társadalom ez irányú igényét még kormányzati pozícióban is elfogadtuk, kielégítését szorgalmaztuk. Most akár csak újságolvasó polgárként is örülünk neki, hogy erre van kötelezés, ugyanakkor hiányoljuk, hogy a kormány az ellenőrző apparátusnak a Közbeszerzések Tanácsa által is szorgalmazott megerősítésével késlekedik. Remélhetőleg a lassú munkavégzésnél nyomósabb oka erre nincs.
A beszámolókból megnyugvással olvasható ki, hogy a döntőbizottság a beszámolási időszakban feladata magaslatán állt. A döntőbizottság elé vitt eljárások száma és aránya 2000-ről 2001-re növekedett, de 2002-re már csökkent, ami arra utal, hogy az eljárások szabályszerűsége - nem utolsósorban a színvonalas jogorvoslati tevékenység nyomán - javuló tendenciájú. A hirdetmény közzététele nélküli bejelentési kötelezettség alá eső eljárásoknál a 2001-ben még 42 százalékban jogsértő minősítés is kedvezőbbé vált.
Sajnálatos, hogy az önkormányzatok és intézményeik körében a közbeszerzési eljárások törvényessége 2001-ről 2002-re nem javult. A kifogások legnagyobb része az önkormányzatok vízi közmű tárgyú közbeszerzéseihez kötődött. Ezen a területen az ellenőrzés erősítése elengedhetetlen.
Hét hónappal az európai uniós csatlakozás előtt nyugtalanító, hogy a közbeszerzési törvény a közösségi közbeszerzési joggal még harmonizálatlan sok vonatkozásban. Kiemelem - és erre a beszámolók is kitérnek - a WTO kormányzati beszerzésekről szóló megállapodáshoz való csatlakozás magyarázhatatlan késedelmét. A 2000-ben már vállalt csatlakozás - melyet 2001-ben a megfigyelői státus követett - a jelenlegi kormány alatt megfeneklett. Ez azért is baj, mert éppen a csatlakozás nyitná meg a magyar vállalkozások előtt a kölcsönösség jegyében az európai uniós országok kormányzati beszerzési piacát. A vállalt kötelezettség teljesítése a vállalkozóbaráti szlogenek tartalommal való töltésében jó szolgálatot teljesítene.
A meghívásos eljárások gyakorlatának felülvizsgálatára szólítjuk fel a kormányt. 2002-ben az ajánlatkérők egyetlen esetben sem alkalmazták a meghívásos eljárás minősített, az ajánlattevők jegyzékén alapuló változatát. Valószínűsíthető, hogy az a szubjektív elemeket annyira kiszorítaná, hogy a kiírók a legkisebb lehetőségét is elveszítenék az eredmény irányításának.
A Közbeszerzések Tanácsa beszámolóiban számos javaslatot ismertet, melyek értékelése nem lehet a jelen felszólalás tárgya, azokat majd a közbeszerzési törvény módosításakor fogjuk számon kérni az előterjesztőn. Most csak annyit jegyzek meg, hogy a jogharmonizációs és a technikai javaslatokat egyaránt támogatjuk.
Felhasználom az alkalmat arra, hogy megköszönjem a Közbeszerzések Tanácsának és a döntőbizottságnak az ismertetett kétéves munkáját, és sikert kívánjak a további munkájukhoz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
