DR. BALOGH MIKLÓS
DR. BALOGH MIKLÓS
DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt meghívott Vendégek! Hölgyeim és Uraim! Az Országos Rádió és Televízió Testület 2002. évi tevékenységéről szóló beszámoló felerészben még a dr. Körmendy-Ékes Judit elnöksége idején történteket tükrözi, fele arányban Hajdu István elnök úr időszakáról tanúskodik - ilyen felemás is; összességében azonban elfogadható.
Kezdjük a pozitívummal: ez az első olyan beszámoló, amely kitér a véleményszabadság és a tájékoztatás kiegyensúlyozatlanságának a kérdésére, ennek ismertetésére. Az érdem mellett, hogy szól a kiegyensúlyozatlanságról, sajnos a legfontosabbal, az értékeléssel adós marad. Azzal, hogy miként is néz ki a helyzet a tények alapján. Nem elemző, nem bátran összegző, hanem elég általános, semmitmondóan konfliktuskerülő, nem mer szembenézni a valósággal.
A beszámoló másik gyengesége, hogy a 2002. évi vállalások értékelése során nem elemzi a közszolgálati televíziók elfogult működését a választások időszakában, pedig erre az EBESZ megfigyelői is rosszalló észrevételeket tettek. Bájosan csúsztat például a 100-101. oldalon, amikor arról ír, hogy a parlamenti választások első fordulójáig a politikusok beszédidejének 0,6-e, az első forduló után már csak 43 százaléka kötődik a kormányzat, a koalíciós pártok képviselőihez. Bájos ez a csúsztatás, mert a 0,6 igen picinek tűnik - ez 60 százalék, ahogy az elnök úr helyesen említette -, a 43 százalék pedig sokkal többnek a picinél. Az ellenzék térnyerése a médiumokban az MSZP választási győzelmével magyarázható s a többi.
A médiahatóság közszolgálati médiumokra vonatkozó értékelésének sokkal értelmezőbbnek, elemzőbbnek kellene lenni. Az ORTT-nek 2002-re tervet kellett volna készíteni a frekvenciagazdálkodásra és javítani együttműködését a hírközlési felügyelettel.
A Magyar Szocialista Pártnak az az álláspontja, hogy a közszolgálati médiumoknak, az MTV-nek, a Magyar Rádiónak, a Duna TV-nek különösen a választási kampányok idején, de a mindennapokban is a legfontosabb feladata a kiegyensúlyozottság biztosítása. Az a fő hivatása az ORTT-nek, hogy erre állandóan ügyeljen, figyelemmel legyen. Korábban, a 2001. évi beszámolónál is azt bíráltuk legélesebben, hogy egyáltalán nem foglalkoztak a kiegyensúlyozottsággal, annak elemzésével. Ez nem figyelmetlenség, bátortalanság, hanem tudatos tendencia volt akkor. A közszolgálati testület munkájában látunk arra utaló jeleket, törekvést, hogy ez megszűnjön.
A parlamenti ciklus elején elvégzett jogharmonizációs módosítás több jó irányú változást indított el, de még számlálhatatlanul sok a tennivaló ma is. A kiskorúak, a gyermekek védelmét szolgálta az akkori változtatás, s úgy tűnik, ez a gyakorlatban is meghozta első eredményét, gyümölcsét. Az életkorhatár feltüntetése bizonyos felnőtteknek szóló műsor esetében előrelépés, még ha nem is teljes és osztatlan az öröm a számjelek láttán. Gratulálunk az előrelépéshez, köszönjük az erőfeszítést.
További feladatok állnak a közmédiumok előtt, bővíteni kell a választékot, a kínálatot a gyermekek érdekében. Gyermekműsorok kellenek nagyobb számban, nagyobb gyakorisággal, mert megengedhetetlen, hogy folytatódjon az a tendencia, hogy míg korábban a közszolgálati műsorok 20 százaléka gyermekműsor volt, 2002-ben ez a műfaj 3,2 százaléknyira zsugorodott. Mivel kevés a gyermekműsor, a mindenevő tévénéző gyermekek - ilyen az én Ádám unokám is - a számukra nem kedvező hatású műsorokat is fogyasztják önkéntelenül. Érvényesül az eszi, nem eszi, nem kap mást középszerűség elve. Szerencsére a kereskedelmi adókon sokkal bővebb a választék, százalékarányuk is nagyobb, de ez nem pótolhatja a közszolgálati gyermekprogramok hiányát. Az dicséretes és köszönet is érte, hogy a kereskedelmiek figyelemmel vannak szemünk fényére, a gyermekekre. Példájuk követendő ez esetben.
A közszolgálati rádiót kevés fiatal hallgatja, inkább a kereskedelmi adók keltik fel a figyelmüket, ez nem baj, különösen, mert jó ott a zene, van humoruk. Az azonban elgondolkodtató tény, hogy a felnövekvő generációk úgy szocializálódnak - írja a beszámoló -, hogy a tájékoztató funkció teljes háttérbe szorításával a rádiót csupán szórakoztatásnak használják - a hírközlés eszközét, teszem hozzá. Ezen változtatni kell, ugyanis a másik oldalon megjelenik ennek ellenkezője, az információéhség és a tájékozódás iránti igény.
Mindezek alapján a beszámolót elfogadásra ajánljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
