KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A két törvény, a bortörvény és a hegyközségi törvény módosítását magában foglaló, előttünk fekvő törvényjavaslat címében is jelzi, hogy jogharmonizációs célú módosításról van szó - kezdtem a felszólalásomat az általános vita megkezdésekor.
A nyár folyamán megnéztem interneten az Országgyűlés 2003. évi ülésszakára vonatkozó törvényalkotási programját. Ebben a következőt olvastam a 42. pontban. “Szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat. Nagy terjedelmű szabályozás, a benyújtás időpontja 2003. november. Parlamenti előadó az FVM. A szabályozás célja a szőlő- és borágazat keret jellegű, az európai uniós normáknak megfelelő szabályozása.” Felvetődött bennem, akkor mi szükség van arra, hogy a T/4060. számú, az egyes agrártárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényben most tárgyaljuk a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényt. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény címével.
A jogharmonizációra két elvárás is kényszeríti az előterjesztőt: az egymással összefüggő törvények között szükségessé vált jogharmonizáció és az EU-csatlakozás által megkövetelt EU-jogszabályokhoz való illeszkedés igénye. A benyújtott törvénytervezet ezen kettős jogharmonizációs igény mindkét elemével kapcsolatban hiányérzetet szül. Most talán még aktuálisabb, amit a vita megkezdésekor mondtam. A hiányérzet nemcsak bennünk, képviselőkben fogalmazódik meg, hanem hiányérzete van az ágazatban dolgozóknak, és hiányérzete van az ágazat szakmai és érdekképviseleti szerveinek is.
A szakmának ugyanis volt egy alapvető, jogos igénye, egy szakmai konszenzus, ami az összes érintett tárca által korábban elfogadásra került. Ez a szakmai alapvetés azt tartalmazta, hogy az ágazatot érintő három, talán most már négy törvény - a bortörvény, a hegyközségi törvény és a jövedéki törvény, és a tervezett új törvény - módosítására éppen a jogharmonizáció érdekében egyszerre kerüljön sor. A szakma és a közigazgatás a három törvény egyidejű, a szőlő- és borágazat jogi feltételrendszerének átfogó korszerűsítéséhez szükséges módosítására az előterjesztések tervezeteit elkészítette. A novemberi tárgyalásra elkészített tervezetről nem ismerem a szakma véleményét.
Próbáltam megfejteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy most is tárgyaljuk a szőlőtermelésről és borgazdálkodásról szóló törvényt, és novemberben újból az Országgyűlés elé fog kerülni. Az egyik ok lehet, amit bizottsági ülésen is és most is Karakas képviselő úr mondott, hogy mivel a borvidéki bortermőhelyi felsorolást tartalmazó törvény módosítása nem született meg idejében, nem tudtak beadni telepítésre pályázatot azok a települések, amelyek az eredeti felsorolásban nem szerepelnek. Szükséges lenne ezt valamilyen formában rendezni, például a miniszter hatáskörébe tenni, és ez biztos, hogy helyesebb lett volna, hogy a telepítést ezeken a területeken is még ebben az évben el tudják végezni. Ugyanis az ültetvénytelepítések támogatásának feltételei, illetve az ellenőrzés rendje szerint borszőlő telepítéséhez támogatás csak borvidéki bortermőhelyi területekre, meghatározott települések határának a szőlőtermőhelyi kataszterében, a I., II., II/1. osztályú, az alföldi szőlőtermőtáj borvidéki bortermőhelyi települések I., II/1., II/2. osztályú minősítéssel regisztrált területeire adható, az adott termőhely telepítésére engedélyezett fajta ültetési anyagának használata esetén.
Vagyis, ha a törvény októberig elfogadásra kerül, akkor azok is pályázhatnak még telepítésre, akik nem tudtak beadni pályázatot azokon a településeken, amelyek az eredeti felsorolásban nem szerepeltek. Az EU-csatlakozás előtt, még az idén utoljára a szőlőtelepítési lehetőséget kihasználhatják. Ha ez az oka, még elfogadható is lenne. Csak az nem érthető, hogy miért nem a jelenlegivel kerül megtárgyalásra a novemberre tervezett törvény.
Elmondtam, hogy a jövedéki törvény fellazítása a borhamisítóknak kedvezett. A módosítás úgy törölte el a kötelező zárjegyet, hogy a két liter alatti, már a nem kannás kategóriába tartozó műanyag palackokra is megszüntette a zárjegy kötelezettségét. Nem véletlen, hogy a jövedéki törvény módosítása óta statisztikailag bizonyíthatóan megszaporodott a borhamisítás Magyarországon. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa internetes honlapján a következőket javasolja, idézem: “Javasolja a palackozott borok nyakán megjelenő bormárkajegy bevezetését. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és az Állami Nyomda Rt. a nagy múltú borhagyományokkal rendelkező magyar borvidékek iránt érzett felelősségtől vezérelve a bortermelő ágazat arculatának megőrzése, a borminőség biztosítása és a borhamisítás megakadályozása érdekében megállapodásban határozták meg a bormárkajegy gyártásának és forgalmazásának a feltételeit. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa fővédnökséget vállal az Állami Nyomda Rt. által gyártott és forgalmazott márkajegyek használata felett.” - idézet vége.
(22.10)
A javaslatból kiemelném a következőt: a borhamisítás megakadályozása érdekében is szeretné bevezetni a HNT a palackozott borok nyakán megjelenő bormárkajegyet. A mostani módosító javaslatok közt nem szerepel, de javaslom a novemberben a Ház elé kerülő törvényt előkészítőknek a szőlőtermelésről és borgazdálkodásról szóló törvény 44. § b) és c) pontjának felülvizsgálatát a hamisítások csökkentése érdekében.
A következő olvasható az említett paragrafusokban: a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származásában és minőségében száz százalékban, a fajta és évjárat vonatkozásában 85 százalékban megfelel az elnevezésének és jelölésének; a c) pontban: az egyéb természetes bor legalább 70 százalékban az elnevezésének, jelölésének megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú; szénsavas bor elnevezésben a termőhelyre vagy a szőlőfajtára utaló jelölés akkor alkalmazható, ha az alapbor legalább 85 százalékban a jelzett termőhelyről és szőlőfajtából származik.
Villányban a borhamisítások megelőzése érdekében a bortörvény adta lehetőséggel élve elkészítették a villányi borvidék eredetvédelmi rendszerének tervezetét. A törvény alkalmazásában védett eredetű bor az a meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor, amelyet a termőhelyre ajánlott szőlőfajtából eredetvédett termőhelyű ültetvények legalább 17, illetve 19 tömegszázalékos, természetes eredetű cukrot tartalmazó terméséből készítettek, és a termőhelyre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. A védett eredetű bor termelésének szakmai szabályait a hegyközség rendtartásában foglalt előírások alapján a miniszter rendelettel adja ki. A villányi borvidékre tervezett borkategóriák: védett eredetű bor prémium, védett eredetű bor classic, tájbor és asztali bor. Az új rendszerrel a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok gyakorlatilag megszűnnének a borvidéken, mivel minden ahhoz kapcsolódó fajta és abból készült cuvée a villányi védett eredetű bor classic kategóriába kerülne. Ezzel az eredetvédelmi rendszerrel próbálják megakadályozni, hogy minőségi villányi megnevezéssel hozhassanak forgalomba olyan cuvée-ket, amelyeknek alig van közük a borvidék boraihoz. Az eredetvédelmi szabályozás lényege, hogy a villányi néven forgalomba hozott bor minősége kibírjon minden kritikát, a fogyasztó biztos lehessen abban, hogy nem csapják be.
Felszólalásomat most is, mint az általános vita megkezdésekor egy idézettel szeretném befejezni, ezúttal Victor Hugo-t idézném: “A legnemesebb boroknak is van seprűjük.” Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
