DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvénymódosítást alaposan meghányta-vetette a Fidesz gazdaságpolitikai csoportja. Jó néhányan jó sok időt töltöttünk vele, és jó sok bölcsességet próbáltunk összegyűjteni. Valóban, a téma megéri. Az intézmény, amiről szó van, már létezik, van egy működési tapasztalat vele kapcsolatban. Igen jól kifejezte ezt ma délután néhány perccel ezelőtt Tóth András képviselőtársam, akivel - és másokkal - a Fidesz gazdaságpolitikai csoportjában erről beszélgettünk. Azokat a témákat nem is kívánom érinteni, hanem engedtessék meg, tisztelt Ház, hogy néhány más szempontra hívjam fel a figyelmet.
Valóban szó van arról - ahogy képviselőtársaim említették, különösen Tóth András képviselő úr -, hogy ennek az előttünk lévő okmánynak jelentős része ismétlése vagy kicsit olyan masszírozása korábbi dolgoknak. Néha jó dolgokat masszírozni, mert hátha attól egészségesebb lesz. Azonban akkor ezt nevezzük masszírozásnak, nem pedig valamiféle újjáépítésnek vagy újjáformálásnak. Miről is van itt szó? Arról, hogy az elmúlt két vagy valamennyi esztendő tanulságait levonjuk, és ezt hasznosítjuk. Ez tiszteletre és dicséretre méltó a kormány részéről. Azonban ahogy ehhez hozzáállunk, és ahogy ez történik, ehhez vannak nekem észrevételeim.
Tisztelt Ház! A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, ez az institúció, ez az intézmény még mindig nem kerül ki ebből az így megalkotandó törvényből - ha megalkotódik ez a törvény - úgy, mint ami a potenciálja, vagy amire érdemes volna, hogy legyen, hogy létezzen. Miért is? A Magyar Fejlesztési Bankot talán úgy lehet jól megérteni nekünk, törvényhozóknak és azoknak, akik az országban figyelik munkánkat, hogy talán három állomást vagy stádiumot neveznék meg. Az egyik a piaci kereskedelmi bank, amelyiknek az a mestersége, hogy kölcsönt ad. A másik szélsőség pedig a kincstár, a kormányzat, amelyik az adófizetők pénzéből vagy valahonnan begyűjtött kincstári vagyonnal gazdálkodik, vagy valamire juttatja. Amiről itt szó van, a kettő között van valahol, egy olyan bank, amelyik kereskedelmi, tehát piaci feladatokat végez, de nem tudná talán elvégezni - nagyon valószínű, hogy nem tudná elvégezni - valamiféle kormányzati, kincstári jelenlét nélkül. Tehát itt azt volna jó tisztán látni, hogy mennyi is az a kincstári jelenlét. Sok? Kevés? De még ennél többet tudunk mi, mert mi a gazdaságpolitikát értjük, és a törvényhozásban járatosak vagyunk, tehát fejezzük ki! Miben? Számokban! Erre jó a matematika, hogy azt mondjuk, hogy egy, száz, nulla vagy valami. Ha itt például egy szokásos mérési eszközre, mércére tesszük, azt mondjuk, hogy nulla vagy száz ebben a Magyar Fejlesztési Bankban a kereskedelmi jellegű, piaci jellegű, vagy pedig alternatív módon a juttatás jellegű, szubvenció jellegű tranzakció. Ez a meglátás, ez a tisztázás, igen tisztelt Ház, hiányzik.
Javasolom a kormánynak, javasolom a tisztelt Háznak, mindnyájunknak, hogy figyeljünk erre, mert lehetséges, ma már létezik a közgazdaság-tudományban az a mérési metódus, hogy pontosan kifejezzük, vagy ha nem egész pontosan, akkor megnevezzük a hibahatárt - de én azt is pontos megnevezésnek tekintem -, mondjuk ki, hogy mennyi ebben a Magyar Fejlesztési Bankban a juttatásérték, vagy használjuk azt a szót, hogy szubvenció vagy támogatás; most ezt a három szót mint szinonimát kezelem ebben a pillanatban. Kedvelem, az irodalomban általában azt használom, a juttatásérték, hogy ennek jelentősége legyen a törvényhozó számára, számunkra és majd a törvényalkalmazó számára, lássuk azt, hogy a juttatásérték egy másik eleme a névértéknek. Ha és amikor a Magyar Fejlesztési Bank kölcsönt, hitelt juttat valahová, nyilván azért teszi, mert az utca másik sarkán vagy a másik városban lévő, piaci alapokon működő kereskedelmi bank erre nem kapható, nem képes, mert úgy gondolja, hogy itt több a kockázat, vagy itt olyasmiről van szó… Csak használjuk a szót, hogy kockázat. Ez elegendő, hogy a kereskedelmi bank udvariasan azt mondja: köszönöm szépen, mi ebben inkább nem veszünk részt.
Ugyanakkor, tisztelt Ház, ha közérdek az - és mi, törvényhozók erről beszélünk -, hogy az a gazdasági tevékenység mégis jöjjön létre, akkor a Magyar Fejlesztési Bank és ilyen jellegű intézmények szerepe szükségessé válik. Arról van szó, azt kellene, azt volna kívánatos tudni, hogy ez mibe kerül, tehát ismétlem, hogy a névértékkel szemben vagy inkább a névérték mellett mennyi a juttatásérték egy-egy tranzakcióban, tehát amikor 100 millió forintot vagy valamilyen összeget a Magyar Fejlesztési Bank valamilyen célra folyósít, akkor ennek mennyi a juttatásértéke. Lehet, hogy zéró. Milyen esetben zéró? Ha a kölcsönvevő 1-2-3-5-10 év múlva teljes értékben visszafizeti, és közben megfizeti a piaci kamatot is, akkor egy szabályszerű, quidproquo piaci tranzakció. De ha nem fizeti meg, akkor juttatás lesz, vagy azért, mert előre, már a folyósításkor erre számított a két szerződő fél, vagy pedig valami más esemény révén - és itt jelenik meg a juttatásérték. Ennek a kiszámítása ma már lehetséges.
Ilyen értelemben módosító javaslatot nyújtottam be a tisztelt Háznak, és kérem a kormányt, hogy fontolja meg. Nevezetesen: már a preambulumban mondjuk azt ki, hogy ez a három-négy-ötféle szándék mellett igenis fontos az, hogy átlátható legyen. Tetszik hallani engem? Használom ezt a bűvös szót: átlátható. Üvegzseb, üvegszem - nagyon jó, hogy ezeket a szavakat használjuk, mert ezzel mintegy azt fejezzük ki néha komolyan, néha szurkálva egymást, néha tréfálva, hogy igen, kívánjuk, hogy a magyar közélet tiszta legyen, tehát a Magyar Fejlesztési Bank instrumentuma legyen a magyar gazdaságpolitika átláthatóságának. Éppen ez az a módszer, amit javasolok, hogy mindenki tudja, akiknek szeme van rá, és aki kíváncsi rá.
A továbbiakban engedtessék meg, hogy fölhívjam a figyelmet arra: ezt a metódust nem kell elölről föltalálni. Talán az éles és megvilágított közgazdasági analízis kevésbé ismert, és a mi törvényhozásunkban kicsit félénkek voltunk az elmúlt esztendők során, hogy ezt mennyire használjuk, de a gyakorlatban, tisztelt Ház, ez létezik. A Magyar Köztársaság Export-Import Bankja lényegében így működik: exporttámogatást nyújt azért, amiért a feladatát végezze az, aki. Hasonló meggondolás, gazdasági elmélet alapján kívánatos ezt itt is alkalmazni és élesíteni.
Tisztelt Ház! Időm lejártával keveset tudok mondani a többiről, azonban azt valóban jó volna majd talán a részletes vitában előhozni, hogy ezek a juttatáselemek vagy úgy jönnek létre, hogy koncessziós szerződési feltételeket adunk, tehát alacsonyabb kamat, hosszabb lejárat vagy valamiféle más kedvezmény, ez az egyik oldalon; egy másik oldalon pedig az, hogy garancia. A garancianyújtás, tisztelt Ház, az juttatás. Mennyi a juttatásértéke? - megint jó volna tudni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az, amennyivel egy biztosítóvállalat hajlandó volna egy ilyen garanciaszerződést aláírni.
Elnök úr, köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(14.50)
