FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy célirányos finanszírozás, egy nemzeti projekt megvalósítása a Széchenyi-terven keresztül, szövetkezeti üzletrészek kifizetésével, út és hidak építésével, vállalkozások, kis-, közepes vállalkozások fejlesztésével - ez volt a célja a Magyar Fejlesztési Banknak azon törvénykezésen keresztül, amit a polgári kormány 2001-ben ráruházott.
(14.30)
Mit is mondtak a 2001. évben az akkor még ellenzéki MSZP-s és szabad demokrata vezérszónokok? Hogy ez egy házi bank lesz. Megjegyzem, most még szigorúbb pénzügyminiszteri irányítást ír elő a most beterjesztett törvényjavaslat; hogy veszélyes, mert kölcsönt nyújthat saját cégeinek, és ez pénzkiszivárogtatást, alaptőke-elszivárogtatást eredményezhet. Megjegyzem, a most benyújtott törvénytervezet felsorolja azon százszázalékos tulajdonlású cégeket, amelyeket létrehoznak és az MFB-hez irányoznak elő a törvénytervezet 17. §-ában. Hogy túlzóak az állami készfizető kezességekre vonatkozó mennyiségek; megjegyzem, hogy a most benyújtott törvénytervezetben ugyanezeket a készfizető kezességeket még egyszer megerősíti a törvénytervezet a 22. §-ban. Hogy a tulajdonosi jogok gyakorlója túlzott funkciókat kap, még a felügyelőbizottság tagjait, elnökét is ő nevezi ki; megjegyzem, a mostani beterjesztésben a pénzügyminiszter ugyanezen jogokat még egyszer megerősítve gyakorolni akarja. És hogy az EU nem fogja elfogadni ezt a kivételezett státust, amit a Magyar Fejlesztési Bank megkapott a 2001. évi, polgári kormány által benyújtott törvénytervezetben; megjegyzem, elfogadta az Európai Unió ezt a kivételezett státust, erre alapozza a mostani kormányzat a beterjesztését, felhíva a figyelmet arra, hogy egy különleges státussal élni szeretne a mostani kormány is.
Az SZDSZ vezérszónoka még a gondolatai végén hozzátette, hogy ha még egyszer hatalomra kerülnek, akkor ezt meg fogják szüntetni. Ehhez képest a most elhangzott SZDSZ-es vezérszónoklat valami teljesen másról szólt, hű támogatásról szólt. A szocialisták vezérszónoka akkor Keller László volt. Nagyon sajnálom, hogy Keller úr most államtitkárként nem tudja azon kifogásait elmondani, amelyeket 2001-ben, nem egészen két évvel ezelőtt megtett.
A Magyar Demokrata Fórumnak az általános vélekedése az, hogy a törvényjavaslat a szocialisták azon kényszeres pótcselekvés-sorozatának egy újabb gyöngyszeme, amellyel a polgári kormánynak a hazai vállalkozásokat támogatni szándékozó gazdasági törekvéseit igyekszik visszamenőlegesen is diszkreditálni. A kényszeresség azonban egy egészségtelen tudatállapot, amelyben a cselekvés az esetleges jó szándékok ellenére is kártékonnyá válik. Jelen esetben erről van szó. Ha a törvényen nem módosítanak, hanem a már meglévő törvényt betartják, jól hajtják végre, akkor is elérhetik azokat a szabályozási célokat, amelyeket suta általánosságok formájában ugyan, de az indoklásban megfogalmaztak. Ha a baloldali hatalom fél a mindenkori MFB vezetőitől, ez esetben Erős Jánostól és Czirják Sándortól, akkor nem törvényt kell módosítani, hanem őket le kellene váltani.
A javasolt módosítások valójában nem tekinthetők érdeminek. Az egyetlen valós hatásuk az MFB munkájának további lassulása, gazdaságpolitikai eszközként történő alkalmazásának elnehezedése lesz. Ugyanakkor persze a törvényi kötöttség kiváló terepadottságokat teremt az MFB döntéseire, a menedzsment kiválasztásán és javadalmazásán keresztül jelentős befolyást gyakorolni képes politikai tényezők felelősségének elrejtéséhez. Érdemes vigyázni, nehogy az MFB is a közszolgálati televízió sorsára jusson, azaz teljesen törvényesen, sőt törvény hatására menjen tönkre.
2001-ben a szocialisták Alkotmánybírósághoz fordultak az akkori törvénytervezet és törvény elfogadása kapcsán, és az Alkotmánybíróság minden tekintetben elutasította ezt a szocialista beadványt. Ők akkor olyan kérdéseket kifogásoltak, mint ahogy a bevezető gondolataimban is említettem, amelyeket egy az egyben, sőt megerősítve most újólag visszahoztak, és ezekkel a hatalmi jogkörökkel továbbra is még mélyebben, úgy néz ki, élni akarnak. Kérdezem én, amit akkor nagyon hiányolt az MSZP vezérszónoka, hogy hol van az MFB beszámolási kötelezettsége a parlament előtt; hol van az, hogy az fb-tagokat ne a pénzügyminiszter úr nevezze ki, mert már mindenkit ő nevez ki, tehát még az ellenőrző rendszert is ő nevezi ki. Ezt akkor súlyos kifogásként mondták el; ebből, úgy néz ki, semmi sem valósult meg sajnálatosan.
A preambulum pedig egy elég nagy keszekusza szöveg, amelynek egyetlenegy értelme lenne még, erre majd javaslatot is fogunk tenni, hogy legyenek szívesek az MFB stratégiáját, üzletvitelét és alapítói határozatait nyilvánosságra hozni a későbbiekben. Az 1. §-ban a finanszírozás feltételei között sorolják fel a gazdaságosságot és a hatékonyságot. Nem tudom, hogy jól értem-e ezt. Azok a cégek, mint például a Malév, a Dunaferr és társai, amelyeket ma államilag finanszírozunk az MFB-n keresztül, ezek szerint ki akarnak vonulni ezen finanszírozásból? Nem tudom, ezt már említették-e ezeknek a cégeknek. Mit értenek önök gazdaságosság és hatékonyság címszava alatt, amely szellemében ezt a törvénytervezetet beterjesztették? Tehát mi lesz ezekkel a cégekkel, amelyek köztudottan valamilyen veszteséggel szoktak üzemelni?
Értetlenül szűkítik a tevékenységi kört is, például nem végezhet faktorálást, értékpapír-forgalmazást, befektetéskezelést, követeléskezelést az MFB, miközben a saját százszázalékos tulajdonlású cége, például a Követeléskezelő Rt. direkt erre a célra lett létrehozva. Nem értem, hogy akkor azt a célt, amivel az indoklásban is találkozhattunk, gazdasági, társadalompolitikai célok elérését hogyan akarják megvalósítani az MFB-n keresztül.
A tervezet egyik részében előírják, hogy csak éven túli hitelt lehet nyújtani, ugyanakkor egy másik paragrafusban kötelezően előírják, hogy a százszázalékos tulajdonlású cégeiknek számlavezetője lesz az MFB. Tessék mondani: hogyan valósítja meg ezt az MFB, hogy akkor csak éven túli hitelt nyújthat a saját cégének is? Nem hallottak még önök folyószámlahitelről esetleg? És ha ezek a cégek átmenetileg likviditási gondokkal küzdenek, ezt le lehetne kezelni éven belüli hitellel, de nem lehet, mert egy másik paragrafusban önök megtiltják azt, hogy a saját cégüknek például likviditási gondok esetében átmeneti, éven belüli hitelt adjanak. Nem tudom, átgondolta-e ezt valaki.
Két saját százszázalékos tulajdonlású cégről külön említést szeretnék tenni. Az egyik a Corvinus Rt., hiszen tudjuk, Medgyessy Péter miniszterelnök úr is bejelentette tőkeemelését és nagyfokú terveit a Corvinus Rt.-vel a határon túli területek finanszírozására. Nem tudom, valaki észrevette-e, hogy az MFB az Uniótól csak úgy kapta meg ezt a különleges státust, hogy határon túli finanszírozást nem végezhet. Ez határozottan az uniós csatlakozási szerződés egyik lényeges része volt, nehogy véletlen Románia esetleg egy feljelentést tegyen az EU-hoz, amikor a Corvinus Rt. beindul majd a különböző erdélyi programjaival.
A Nemzeti Lakásberuházó és Ingatlanfejlesztő Kft.-ről szeretnék még néhány gondolatot mondani. Az már szinte mellékes, hogy két évig gyakorlatilag leállt a hazai lakásépítés finanszírozása, mert először azt mondták, hogy felül kell vizsgálni, amit a polgári kormány tett; egyébként az egyik legsikeresebb területe volt a polgári kormányzásunknak, de ezt valamiért felül kell vizsgálni. Ezek után kidolgoznak egy új finanszírozási rendszert, ezek után ezt társadalmi vitára bocsátják, a társadalmi vita eredményeit összegzik, majd pedig a megvalósítás útjára térnek. Ez körülbelül 2,5-3 év, tehát ha 2005-2006 felé lesz belőle valami, akkor gyorsan cselekedtek.
Csakhogy a lakásépítés területe véleményem szerint egy igen kockázatos terület. A beterjesztő épp azt mondja, hogy minden kockázatos területről ki kell menekülni. Ha ezen kockázatos területen nem lenne kockázat, tehát nagy nyereségtartalommal lehetne dolgozni, akkor megjelennek a kereskedelmi versenytársak. Ebben az esetben természetesen az MFB-nek egy erős kereskedelmi versenytárssal kell megküzdenie. Ha az nem igaz, hogy erős versenytársakkal küzd, tehát nem nyereséges a lakásgazdálkodás területe, akkor valószínű, hogy veszteséges, ez esetben viszont nem értjük azt, hogy akkor hogyan kerülünk ide, hiszen egy tudatos veszteséges területre ezek szerint önök létrehoznak egy százszázalékos MFB-tulajdonlású céget.
Egyébként teljesen érthetetlen a külső cégekben való 49 százalékos részvételi arány korlátozása is. Mit is jelent a 49 százalék? 49 százalék, tehát majdnem ugyanakkora, 1 százalék híján ugyanakkora a felelősségem, tehát a veszteségi kockázatom is, és netán a veszteségem is, mint a többségi tulajdonosnak, azonban nincs beleszólási lehetőségem, hogy hogyan próbálnánk esetleg a veszteségeket is elkerülni.
Nagyon sajnálom egyébként, hogy erre a törvénytervezetre a hozzászólási időt csak tíz percben korlátozták, az előző időszakokban ez 15 perc volt, a gondolataimnak majd' csak a felét tudtam ezzel kapcsolatban elmondani, kénytelen leszek további hozzászólásokban megtenni.
Az eddig elmondottak alapján is érzékeltetni szerettem volna, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet nem támogatja. (Taps a Fidesz soraiban.)
