DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Túl a népszavazáson, a csatlakozási szerződés aláírása előtt valóban hasznos és jó, ha arról beszélünk, hogy mi az, ami még az elkövetkező egy év alatt azt a felkészülést segítheti, ami a magyar mezőgazdaságnak, a magyar termelőknek méltán elfoglalandó és igazán az ő érdemeiket és tehetségüket megbecsülendő feltételeket biztosít majd az Európai Unióban. Örülök, hogy Glattfelder Béla képviselőtársam is ebbe az irányba próbált meg itt instrukciókat adni.
Sok szöveg, sok szlogen, sok fölhívás és néha közhelyszerű megjegyzés is hangzik el az európai uniós csatlakozás kapcsán a magyar mezőgazdaság jövendőbeli helyzetéről. Ezért most azt szeretném, ha néhány tényadattal szembesülnénk, és a vita későbbi szakaszában talán eköré csoportosítanánk a mondandónkat, annak érdekében, hogy a tájékoztatás, amit az Országgyűlés valamennyi pártja az elkövetkezendő időszakban a társadalom felé adni tud és adni szeretne, itt, ezzel a vitanappal is úgy indulhasson, hogy a kétségeket oszlassa, illetve a felkészülést elősegítse.
Franz Fischler úr, az Európai Unió mezőgazdasági főbiztosa ezelőtt tíz nappal itt, Magyarországon a következő öt pontban foglalta össze a magyar mezőgazdaság Európai Unióban betöltendő szerepét, illetve lehetőségeit.
Az 1. pontban a következőt szögezi le: a 2004 és 2006 közötti években az Európai Unió összesen 850 millió euró, azaz körülbelül 208 milliárd forint összeget bocsát Magyarország rendelkezésére. Ezzel Magyarország viszonylag többet kap a közös mezőgazdasági politika második pilléréből, mint a régi tagországok.
A 2. pontban azt mondja: az EU-csatlakozástól kezdve a magyar gazda és a magyar agráripar számára akadálytalan hozzáférés nyílik még a világ legnagyobb, közel félmilliárd, jó vásárlóerejű fogyasztói felé, azaz a belső európai uniós piacra, valamint ugyanazzal az exporttámogatással számolhat már az első évtől kezdve, mint amit az európai uniós gazdák megkapnak.
A 3. pontban azt írja: az Európai Unió piaci intézkedéseivel - amilyen például a válságos időszakokban való intervenció - a termelői árakat és célokat Magyarország évente 150 millió euró erejéig veheti igénybe, ami körülbelül 36 milliárd forintot jelent.
A 4. pontban azt mondja: a közvetlen kifizetések fokozatos, lépésről lépésre történő növelése, a szerkezeti átalakítás és a korszerűsítés időszakában szintén hozzájárul majd ahhoz, hogy a magyar gazdák számára biztosított legyen a stabil jövedelem, valamint a műszaki és technológiai fejlesztés. Erről majd még fogok szólni.
Az 5. pontban azt mondja: a 2002. évhez viszonyítva azzal számolunk, hogy az új tagállamokban, így Magyarországon is, több mint 40 százalékkal emelkednek a mezőgazdasági jövedelmek.
Nos, ezt mondja a főbiztos. És ezek az adatok, ezek a számok, úgy tűnik, már a tárgyalások befejezése után stabilak, véglegesek, és egy bizonyos kifizetési rendszerhez igazodnak. A kifizetési rendszer több pillért ölel magába, amelyből egy a mezőgazdasági közvetlen kifizetések, ami ahhoz az ágazathoz csatlakozik, amely kvótához kötötten állapítja meg az ország termelési adatait, figyelembe véve azt a kifizethető mennyiséget, amely a gazdák normatív támogatását ebben az ágazatban szolgálja.
A 2003-ban 238 milliárd forintnyi támogatási összeghez képest 2004-ben 300 milliárd forint, 2005-ben már 350 milliárd forint lesz, ami a mezőgazdasági támogatásban részben a közvetlen kifizetésekkel, részben pedig a vidékfejlesztési pénzekkel rendelkezésünkre áll. Az Európai Unió azokban az ágazatokban, ahol alkalmazza a kvótát és a közvetlen termelői kifizetéseket… - ez mit fog jelenteni, erről is beszéljünk, az adatok szerint?
(9.40)
A növénytermesztésben ez érinteni fog 3 487 792 hektárt, 144 milliárd forintos összegben, közel 40 ezer forintos hektáronkénti kifizetésben. A durumbúzánál, erről volt itt némi vita, hogyan is alakult a magyar kvóta: Magyarországon durumbúzából jelenleg 6805 hektár van termelés alatt, a mi kvótánk, amit kaptunk, 13 784 tonna, azaz hektáronkénti közel 30 ezer forintos támogatással ez 201 millió forint.
Rizsből 3222 hektár áll jelenleg a rendelkezésünkre, és a hazai termelés 2339 hektár, tehát még 1000 hektárral bővíthető a kvótán belüli termelés - ez 69 500 forintos hektáronkénti támogatást jelent. Az egyéb szántóföldi hüvelyeseknél 24 900 forint a hektáronkénti támogatás. A dohánynál, amelyre a kialkudott kvótánk 12 355 tonna, jelenleg 10 ezer tonna a termelési realitás, és ehhez képest a tonnánkénti támogatás 362 ezer forint. A vetőmagvaknál ez 44 ezer forintot jelent tonnánként. A növénytermesztési ágazatban az összes normatív kifizethető összeg 149,2, durván 150 milliárd forint.
Az állattenyésztésben a húsmarhánál a támogatás 27 230 forint darabonként, a hústehénnél 27 500, a vágóborjúnál 6800 forint, míg a felnőttnél 11 ezer forint darabontként, és a juhnál is közel 3 ezer forint - az állattenyésztési támogatás 11,8 milliárd forint. Az összes kifizetés a közvetlenből 161 milliárd forint.
A tejkvótánál a kialkudott kvótához igazodó támogatás 2005-ben 2,8 milliárd forint; 2006-ban 5,7 milliárd forint; 2007-ben 8,6 milliárd forint.
Ez volt a kvótához kötött kifizetési rendszer.
A másik rendszer, amely már nem kvótához kötött, hazai forrásokkal kiegészített, úgynevezett második pillér: az ökoszociális, vagyis vidékfejlesztési támogatások. Itt a tíz ország teljes támogatási keretén belül már 52 százalék a vidékfejlesztési támogatás, tehát az összes mezőgazdasági támogatási keret - ami az Európai Unión belül a legnagyobb közös pénzügyi forrás - több mint fele már nem a közvetlen kifizetésekhez, hanem az úgynevezett ökoszociális, vidékfejlesztési támogatásokhoz párosul, ami nyilvánvalóan már nem a normatív kifizetést, hanem az úgynevezett pályázati rendszert preferálja. Itt a 25 százalék saját finanszírozási rész mellett megállapítható, hogy ha az agrár-környezetgazdálkodási rendszerben kötött kifizetéseket célozzuk meg ebből a keretből, ez közel 80 százalékos társfinanszírozást jelent az európai uniós pénzekből. Barátaim, ha ezzel tudunk élni, ha a magyar nemzeti támogatásokba ezt a 20 százalékot erre a területre tudjuk koncentrálni, akkor itt a fejlődés, valamint a piacra jutás lehetősége a magyar gazdák számára lényegesen jobb, sokkal jobb, mint a jelenlegi helyzet, vagy ha Magyarország esetlegesen nem az európai uniós keretekben kívánta volna a jövőjét elképzelni, de hála istennek, nem így szavazott a nép.
Hogy a társulási, illetve a csatlakozási szerződés agrárfejezetét is bemutassuk, ami a kormány támogatásával már megjelent: ez mindenki számára megfelelő információt biztosít ahhoz, hogy tudjuk már, melyik az a hat fejezet, amelyik a mezőgazdasági részen belül megfogalmazásra került.
Az elsőről, a közvetlen termelői támogatásokról szóltam.
A második a piacok stabilizálását szolgáló intézkedések, ez az intervenciós keret, ami azt jelenti, hogy részben már az exporttámogatásnál azonos feltételekkel fog a magyar mezőgazdasági termelő megjelenni az európai uniós piacon, másrészt pedig az esetleges piaci zavarok esetében mindazon támogatást megkapják, mint azok a gazdák, akik az Európai Uniónak már korábban a tagjai lettek.
A harmadik ilyen nagy csoport a vidékfejlesztési intézkedések, amelyeken belül a versenyképes alapanyag-termelés fejlesztése kapcsán azt írja a szerződés: a mezőgazdasági beruházások támogatása, tehát változatlanul a beruházási támogatás, a szerkezet-korszerűsítés és a technológiafejlesztés jelen van, még egyszer hangsúlyozom: a pályázati rendszeren belül, hazai támogatás mellett, úgy, ahogy erre Glattfelder Béla is utalt. A fiatal gazdálkodók és a pályakezdők külön támogatási rendszere beépült már a magyar támogatási jogrendbe, ez további támogatási lehetőségeket biztosít a számukra. Nyilván ehhez kapcsolódik a szakmai továbbképzés, az erdőgazdálkodás, a halászat fejlesztése. Az élelmiszer-feldolgozás, erről is szólt Glattfelder Béla, az eredet- és a minőségbiztosítási rendszer, ami azt teszi lehetővé, hogy a megtermelt mezőgazdasági termény igazolt minőségben kerülhessen piacra, olyan feldolgozáson keresztül, amely magasabb árakat érhet el, és a jövedelemtermelő képességet biztosíthatja. Ehhez kapcsolódnak a falufejlesztési, falufelújítási programok, valamint a mezőgazdasági támogatások, a kedvezőtlen adottságú és az intenzív mezőgazdasági termelésre nem nagyon hasznosítható területek, amelyeken az agrár-környezetgazdálkodás mint ökogazdálkodás kaphat nagyobb teret.
A negyedik ilyen pillér az új tagországok átmeneti támogatásának a lehetősége. Erről az Országgyűlés most egy országgyűlési határozattal dönteni fog; itt nyilvánvalóan a kormányzat felelőssége meglesz abban, hogy a hazai, nemzeti támogatásokat abból az összegből, amelyet a csatlakozási szerződés megenged, milyen arányban csoportosít a normatív támogatások kiegészítésére, és mi az, amit az előbb mondottak szerint a fejlesztés, a felzárkózás, valamint az eltérő tájgazdálkodás irányába fog majd meghatározni.
Az utolsó a nemzeti támogatások és a védzáradék, amelyről a külügyminiszter úr egyébként már szólt, és ebbe tartoznak a földvásárlással, valamint a földhasználattal kapcsolatos védőrendelkezések.
Még egy kiadványt szeretnék bemutatni (Felmutatja.), mert tényleg kihasználom azt az alkalmat, hogy esetlegesen a képviselőtársaimat is tájékoztassam arról, amiről még esetleg nem tudhatnak: kidolgozásra került az érzékeny természeti területekre vonatkozó agrár-környezetgazdálkodási program. Ez azt jelenti, hogy tájegységre lebontva ajánlja azt a termelési struktúrát és azt a termelési technológiát, amelyet a helyi gazdák, amennyiben ezzel élnek, olyan támogatásokkal egészíthetnek ki már most, ebben az évben, például gyephasznosítási vonalon 23 ezer forintos hektáronkénti támogatás van, szántóföldi művelésre 29 600 forintos támogatás van a turjánvidék érzékeny természeti területén - ott nyílt ki a füzet, ezért onnan idézek. Tehát igen, ezek a programok megvannak, ezeknek a programoknak a kialakítása, elindítása kormányzati feladat, erről helyesen szólt Glattfelder Béla képviselő úr.
A kormányzati garanciához az Országgyűlés a költségvetés elfogadásával hozzáteszi azokat a pénzügyi-finanszírozási lehetőségeket, amelyeket a hazai, nemzeti támogatási rendszerből számunkra az európai csatlakozási szerződés biztosított, és azt gondolom, a kettő együtt, tehát a normatív termelési támogatások és a programfinanszírozott egyéb, mezőgazdasághoz köthető támogatások nemhogy lehetőséget biztosítanak a túlélésre a magyar mezőgazdáknak, hanem stabil, biztos, kiszámítható jövedelempozíciót hoznak, úgy, ahogy azt annak idején, 1997-ben a nemzeti agrár-környezetfejlesztési, illetve agrárfejlesztési törvénnyel már ez az Országgyűlés elfogadott, és amelynek a végrehajtása sajnálatos módon éveket csúszott.
Azt gondolom, ez a jövőt illetően mindnyájunknak közös érdeke, hogy a lehetőséget kihasználva úgy éljünk most az európai uniós tagság adta lehetőséggel, hogy az a magyar vidéknek ne szenvedést, ne bizonytalanságot, hanem valóban kiszámítható jövőt jelenthessen.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
