DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai délelőtt arról győzött meg engem, hogy képes a Magyar Országgyűlés európai módon viselkedni, európai módon gondolkodni, és arról, hogy az a népszavazás, ami három nappal ezelőtt ebben az országban megtörtént és sikeres volt, a résztvevők 85 százaléka az Európai Uniót végül is akarja, és az ország csatlakozása most már pro forma is eldőlt, erre a politikai elitre olyan hatással volt - remélem, hogy ez a hatás hosszú távon is megmarad -, ami az együttgondolkodásban és az esetleges hátrányok minimalizálására koncentrálódva, szakmai érvekben ütközteti a véleményét, valamint alternatív megoldási javaslatokat is tartalmaz.
Különösen élveztem azokat a felszólalásokat, amelyek a gazdaságban ténylegesen részt vevő emberek szájából hangzottak el, a kormánypárti oldalról Magda Sándor, Gráf József, Pásztohy András, ahogy így rájuk nézek, ellenzéki oldalról Czerván György; most már nincs itt Nógrádi Zoltán, aki bizony Mórahalmon egy példaértékű felvásárló-értékesítő szövetkezetet hozott létre, és annak a működése már mutatja, hogy azok a kicsik, azok az atomizált szereplők, akik miatt most annyira aggódunk, ha van egy olyan rendszer, amelyet hitelesen visznek, a minőség- és az eredetigazolást garantáltan hozzárakják, képes arra, hogy az ellátórendszerén keresztül, most lehet, hogy még szakmai titkot is elárulok, de amikor Mórahalmon jártam, akkor azt az információt kaptam a szövetkezet vezetésében, illetve megszervezésében is szerepet játszó Nógrádi Zoltántól, hogy bizony azok a terveik, hogy ők ezzel a szövetkezettel a romániai nagy ellátórendszerek hadtápbázisát fogják megteremteni, nemcsak logisztikai, hanem termelési vonalon is a zöldség vonatkozásában. Milyen jó dolog ez!
Aztán tudnék negatív példát is mondani, most azt nem nevesítem, hogy hol, ahol teljes állami támogatással az infrastruktúra kiépült hűtőházzal együttesen, az az értékesítő és beszerző szövetkezet, ami kilencven-egynéhány taggal létrejött, két pillanatig sem működött, mert úgy gondolták a tagok, hogy sokkal jobb nekik még az utánfutós módszer a nagybani piacra, elszámolás nélkül, eredetigazolás nélkül, hiszen ott is ugyanazt az árat kapják meg, mintha azt a saját hűtőházuk venné át. De erről nincs bizonylat, erről nincs számla, ezért ők nem kerülnek be az úgynevezett őstermelői kategória fölötti, már nem annyira preferált, bizonylatolási és számviteli szempontból nem preferált rendszerbe. Azt gondolom, hogy nem ez az út, hanem az előbbi, amiről beszéltem, mert ez az utánfutósdi még elmehet egy évig, de utána nem fog működni.
Tehát egy picit nekünk arra is hatni kell, hogy az eddig beidegződött, kicsit kényelemből, talán azért is, hogy az “így nem lógok ki a sorból” című hozzáállás megváltozzon, megszűnjön, mert itt tényleg nem lehet majd úgy egy másik rendszert párhuzamosan működtetni, amit mi most hívhatunk fekete- vagy szürkegazdaságnak, mert nemcsak a támogatási lehetőségei szűkülnek be ezeknek a köröknek, hanem bizony az értékesítési lehetőségei is. Itt többen szóltak erről - és nagyon örülök ennek -, hogy az eredet- és a minőségbiztosítás milyen hangsúlyt kapott. Ha nem tudunk kvalifikáltan, eredetigazolt terméket előállítani, akkor sem az alap normatív támogatásban, sem pedig a pályázati támogatásban azokra a pénzekre nem számíthatunk, amit itt most nagy egyetértésben természetesen szeretnénk várni és elérni.
Glattfelder Béla képviselő úr a 25 százalékos alaptámogatás kapcsán megjegyezte, hogy ha a sajtó esetleg nem lett volna olyan barátságos a kormánnyal, akkor milyen harciasan támadta volna esetlegesen azt a kormányt, amelyik Koppenhágában ilyen megállapodásra jutott.
Emlékszem, hogy 2002 januárjában vagy február elején, amikor megjött az első európai uniós értesítés erről a 25 százalékos alaptámogatásról, akkor szinte sokkolta a közvéleményt, hogy egyáltalán lesz-e mód arra, hogy hazai társfinanszírozással ezt valamelyest meg tudjuk emelni. Egy tévéműsorba Járvás István képviselő úrral hívtak be, ő akkor kormánypárti volt, én ellenzéki, hogy akkor most mi a tennivaló. Aztán nem kellett hozzá, mondjuk, nagy moderáció, ott a műsor kicsit unalmasra is sikeredett, mert nem az egymás torkának harapdálása jött ebből elő, hanem az, hogy mindnyájuknak az a kötelességünk, hogy ennél jobb pozíciókat érjünk el. Azt hiszem, hogy ha mi ezt az elmúlt év első felében így vettük, és ehhez képest sikerült a hazai támogatási rendszerből ezt a 30 százalék többlettámogatást még elérni, amiről az Országgyűlés itt a közeljövőben szavazni fog, akkor azt hiszem, hogy közöttünk ilyen jellegű éles politikai viták nem lehetnek, mert még egyszer a magyar vidéket, még egyszer a magyar gazdákat politikai okokból vagy feltételezett vagy valós választási szándékból megosztani, egymással szemben kijátszani nem lehet, mert az valóban tragikus eredményeket idézhet elő.
Azt gondolom, hogy ezen a napon arról tanúbizonyságot adtak azok a képviselők, akik ebben a Házban ezzel az üggyel és ágazattal foglalkoznak, hogy ilyen szándékuk nincs, mert tanultunk - bár ne kellett volna tanulni! - abból a múltból, ami '90-től bizony kormányváltásonként ezt a megosztottságot, néha egyes termelői körök szembeállítását egymással a programjában, valamint a politikájában érvényesítette.
A felvásárlókról és a szövetkezésről itt Tóth képviselő úr és Gráf képviselő úr is keményen szólt, hogy a támogatások jó része bizony a felvásárlói körökön keresztül jut a gazdaságba, és abból a termelő keveset lát. Kérem szépen, ezt a rendszert lehet szűkíteni, de csak termelői együttműködéssel, illetve az integrátori rendszer bővítésével, amelynek a megszervezésében nem mindig a kormányt kell első helyen emlegetni! Az ilyen szerveződéseknek bizony, az érdekképviseletnek és a szakmai kamarának lenne óriási szerepe. Én nagyon örülök annak, amikor az érdekképviseletek különböző programokkal jelennek meg, gyűléseket, konferenciákat szerveznek, de amikor azt látná az ember, hogy azok az érdekképviseletek ott helyben mennyire képesek egy alulról szerveződő integrációs rendszert működtetni vagy elindítani, akkor már nem vagyok ennyire optimista.
(13.00)
Bár időnként egy-egy pörköltfőzési verseny biztosan javítja a kedélyeket, de sokszor, most tisztelet a kivételnek, ennél többet nem látok. A gazdatanfolyam is fontos.
De az, hogy a termelésben induljunk be: amikor a gépkörszervezést próbáltuk meg '96-ban megcsinálni 5 százalékos többlettámogatással, mert 25 százalék volt az alap-géptámogatás plusz a gépkör, az 30. És nem nagyon jött össze, mert azt mondja, mi az, hogy gépkör, már megint gépállomást akarnak csinálni, megint azt akarják, hogy közös gépekkel dolgozzunk. Ez bizony a termelői fegyelmet erősítette volna, mert tudta volna, hogy azzal az adott géppel melyik napon kinek milyen feladatai és munkái vannak. Ehhez képest ez már nem tetszett annyira, mint, mondjuk, a kellemes beszélgetés. Ehhez nekünk segítséget kell adni, és az érdekképviseletek megfelelő szerepét, a kamarával együtt, ebben az európai integrációban is segíteni.
Volt itt szó a vis maior keretről. Nagyon érdekes, hogy amikor ez 1995-ben megjelent a magyar támogatási rendszerben, nem nagy pénz, 200 millió forint erejével, úgy működött, hogy az állami forintokhoz termelői forintokat is várt nyilvánvalóan a rendszer. Minden termelői forinthoz ugyanannyi állami támogatást rakott volna be. Kérem szépen, egyetlen fillér termelői támogatás a vis maior alapba nem jött 1995-ben, így 1996-ban a Pénzügyminisztérium ezt az alapot megszüntette.
Emellett elindultak a nonprofit típusú biztosítótársaságok. Jó párnak most már van hagyománya Magyarországon. Ennek a biztosítási rendszernek állami támogatása, finanszírozása megvan, és a jövőt illetően is megmarad, mert ez az európai uniós szabályozással egyáltalán nem ellentétes. Azt hiszem, ez is egy megoldás lehet arra a kérdésre, amit fölvetettünk.
Visszatérnék még a vesszőparipámra: regisztráció, hiteles bizonylatolási rend, eredetigazolás nélkül hosszú távú hitel sincsen. Nincsen, barátaim! Kérhetjük mi azt állami garanciával 20 évre meg 30 évre is, csakhogy a bank azt fogja mondani: kedves jó barátaim, ha ti nekem nem tudjátok bemutatni a termelői szerkezeteteket, az üzemeteket - azt az üzemméretet, amelyről nagyon helyesen Medgyasszay László úr szólt -, az üzemmérethez adott megfelelő jövedelemviszonyokat, pozíciókat, a piacon betöltött helyet és a hozzárendelt támogatást, akkor én nem húsz évre, még öt évre, sőt két évre sem fogom nektek biztosítani.
És ha ehhez nem tartozik egy hosszú távú földhasználat, akkor ez ugyanaz. Mert nekem rendelkezni kell legalább 20 éves haszonbérlettel vagy tulajdonnal ahhoz, hogy az én üzemméretem azzal a háttértermelő bázissal rendelkezésre álljon, ami a pénzügyi garanciális elemek vonatkozásában ezt a háttér állami támogatást nyújtani tudja.
Tudom, hogy nem volt szerencsés '96-ban úgy nekimenni ennek a rendszernek, ahogy nekimentünk. '97-ben jöttek is a tüntetések, vissza is lett vonva egy csomó dolog. De arra kérném tisztelt képviselőtársaimat, ha ebben a rendszerben egy ilyen jellegű átalakulás, amelynek be kell következnie mind az egyéni vállalkozó, mind a családi gazdaság, mind a társas vállalkozás terén, meg fog jelenni a Házban, a törvényhozás szintjén, akkor ne ellenkezés legyen. És ne az jöjjön ebből ki, hogy már megint egy bizonyos termelői kört akar nehezebb helyzetbe hozni a kormányzat.
Mindenkire, minden termelőre egységes, átlátható szabályok, úgy, hogy az adatszolgáltatásban oda-vissza kapcsolat van mind a központi, mind a dekoncentrált szervek, a kormányzati szervezetek, a kamara és a termelők vonatkozásában is. Mert akkor vagyunk arra képesek, hogy a programfinanszírozási pénzeket elérjük, akkor tudjuk a rendszeren keresztül látni, hogy melyik az a termelő, amelyik segítségre szorul, melyik az, amelyik a pozitív diszkriminációt kívánja, mert nagyon helyesen nyilvánvalóan ezt is be kell vinni, és melyik az, amelyik már egy bizonyos limit fölött bizony esetleg a degresszív támogatási… - vagy már nem is kell hogy a támogatási kategóriába kerüljön.
Ezek abszolút szakmai kérdések, és ha félre tudjuk tenni a politikai ellenszenvet bizonyos termelői körökkel szemben, akkor ez működőképes és járható lesz.
Örülök, hogy ezt a délelőttöt a Magyar Demokrata Fórum ennek az ügynek szentelte. És annak örülök még, hogy az európai uniós csatlakozási fölkészülési évadot, mert ez egy évad lesz, pontosan azzal a területtel kezdtük, amely a legérzékenyebb, a legsérülékenyebb. Ehhez képest azt a konstruktív légkört is tapasztaltuk, ami segítségére lesz annak érdekében, hogy a vidéket és a magyar termelők jó részét nemcsak hogy érdeklő, hanem érintő témákat is közösen tudjuk nemcsak megbeszélni, hanem a segítséget is megadni annak érdekében, hogy a vesztesek körét minimalizáljuk, vagy optimális esetben szinte nullára vigyük.
Tehát azt, aki nem akar közreműködni, nem lehet kényszeríteni. Akik viszont közreműködésre képesek, az együttműködésre hajlandók, azok között nem szabad vesztest hagyni. Senkit nem szabad vesztesnek hagyni.
És még egyszer, befejezve: ezzel a nyitánnyal, azt gondolom, jó úton indult el az Országgyűlés, és ha ezt így folytatjuk az egyéb nemzetgazdasági ágazatok és a szociálpolitika terén is, akkor 2004 után nem szégyenkezve és egymásra mutogatva leszünk európai uniós tagok, hanem valóban az az erős, öntudatos és okos magyar képviselet jelenik ott meg, amire mások is fölnéznek.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
