DR. MAGDA SÁNDOR
DR. MAGDA SÁNDOR
DR. MAGDA SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Ház! Mi, akik a magyar jövő egyik fontos pillérének hazánk európai uniós tagságát tartjuk, most mindenekelőtt őszinte köszönettel tartozunk mindazoknak, akik előre látható bölcsességgel szavazataikkal megerősítették hazánk évszázados elkötelezettségét, európaiságát. Tették ezt azok is, akiknek a rendszerváltás eredményezte szabadság nemhogy jobb életet, ellenkezőleg: több nehézséget, nagyobb bizonytalanságot hozott.
Tették ezt annak ellenére, hogy az elmúlt 13 évben a magyar vidék olyan veszteségeket volt kénytelen elszenvedni, amelyek pótlása bizonyos időbe telik, de szavazatuk szerint ők azt is tudják, hogy erre is csak az Európai Unióba bekerülve nyílik komoly esélyük. A magyar vidék ugyanis annak ellenére szavazott az uniós tagságunkra, hogy egyes politikai erők az utolsó pillanatig bizonytalanságban hagyták a vidéken élőket afelől, hogy az előnyök lesznek-e többségben vagy a hátrányok.
Napjainkra egyre világossá válik az emberek többsége előtt az, hogy az elmúlt évek tévútjai ugyanezen politikai erők lelkén száradnak, mert szinte semmit sem tettek kormányzásuk alatt a szükséges és elodázhatatlan felkészülésért, az intézményi és információs hálózat, illetve rendszer létrehozásáért, az együttműködésekért, az integrációkért, a vidékfejlesztésért, a vidéken élők többsége érdekében. Ők voltak azok, akik nem vették tudomásul az Európai Unióban objektíven ható folyamatokat, amelyek az Európai Unió agrármodelljének hatékony megvalósítása irányába hatnak. Ők voltak azok, akik azt hirdették, hogy néhány hektár szántóföldi vetésből is meg lehet élni. Ők voltak azok, akik a támogatást nem közgazdasági megítélések, hanem sokkal inkább politikai hovatartozás szerint rangsorolták, osztogatták. Ők voltak azok, akik hazánk földjének értékét, becsületét politikai célokra használták, használják.
Felmerül a kérdés: a mai vitanap kezdeményezői, résztvevői vajon hová sorolhatók? Mit is tettek az elmúlt 12 évben? Miként képviselték a magyar vidék, a magyar falu ügyét? A választ a választópolgárok már megadták. A jelenlegi döntéseink viszont nem egy-két választási ciklusra szólnak, hanem emberöltőkre, ezért akik ma vitatkoznak, a jövőt készítik elő.
Tisztelt Ház! Uniós tagságunkról nem gazdasági, pénzügyi előnyök alapján döntöttünk, mert itt többről, a magyar nemzet történelmi távlatba helyezett sorsáról van szó. Olyan remény beteljesüléséről, amelyre fél évszázada várunk. Így olyan lépés ez, amelyre hazánk már ma is nagyon büszke. Ezért sajnálatos, hogy a koppenhágai tárgyalások eredményes befejezése felett érzett örömünket igyekeztek kicsinyes számítgatásokkal elrontani és félremagyarázni. Valójában viszont még ma is az a gondjuk, hogy a múlt évi választásokon a szavazók többsége úgy döntött, egy másik, Európával jobban szót értő, a politikában a nemzeti célokat gazdasági tényezők alapján is szem előtt tartó, de kompromisszumra képes, modern, európai gondolkodású kormányra bízza a tárgyalások befejezését, s mindazokat a lépéseket, amelyek a taggá válásig még hátra vannak. Mi tudjuk, hogy nagy ez a felelősség, de azt sem tagadjuk, hogy nagy örömmel tettünk és teszünk ennek a feladatnak eleget.
A vitanapon a koppenhágai kompromisszumokhoz kapcsolódóan, a választópolgárok tisztánlátása érdekében elsőként azt kívánom leszögezni, hogy a tárgyalásokon elérhető lehetséges eredményeket előre behatárolta mezőgazdaságunk utóbbi 12 évében lezajlott, hanyatló átalakulása. Ennek következménye, hogy a tárgyalások végső szakaszában nem lehetett kedvezőbb eredményt elérni. Hiába kértünk mi 2,8 milliárd literes tejkvótát, ha az éves termelés 1998-2002 között még az 1,9 milliárd litert sem érte el. Ám azok, akik nem szenvednek politikai indíttatású amnéziában, tudják: 1990-ben a magyar mezőgazdaság még pontosan annyi tejet termelt, amennyi kvótát igényelhettünk volna 12 évvel azelőtt.
A legfontosabb területeken viszont elértük vagy megközelítettük azt, aminek a realitása bizonyítható volt. Ennek megfelelően a szántóföldi bázisterületben 95 százalékát kaptuk meg annak, amit javasoltunk, és hasonló a helyzet a regionális hozamokban is. A cukorkvótánk kedvező; a paradicsomnál viszont vágyaink alig felét értük el, aminek oka azonos a tejtermelésnél elmondottakkal.
Mindezeknél sokkal nagyobb jelentőségű az utolsó tárgyalási szakaszban a külföldiek termőföldvásárlásával kapcsolatban elért siker. Erről már több szó esett. Így, bár sok mindent elértünk, mégis el kell ismernünk: nem minden célunk teljesült maradéktalanul. Abban viszont bizonyosak lehetünk, hogy most már egy olyan közösséghez tartozunk, ahol tágak a lehetőségek, mások a viselkedési normák.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Meggyőződésem, hogy választópolgáraink a jövő formálására hatalmaztak fel, ezért minden felelős közszolgának kötelessége arra törekedni, hogy a nemzet, a vidék, a mezőgazdaság megnyíló történelmi lehetőségével minél jobban éljen. Azt gondolom és azt hirdetem, hogy a megváltozó, sokoldalúbbá váló magyar mezőgazdaság teljesítménye a magyar vidék fejlődésére annak ellenére is meghatározó lesz, hogy a főállású foglalkoztatottaknak ma már csak 6,5 százaléka él az itt végzett munkából. Mindemellett azt is tudjuk, hogy valamennyire, valamilyen mértékben a magyar népesség csaknem egynegyede kötődik a mezőgazdasághoz. Ez pedig közel két és fél millió embert jelent.
A főfoglalkozásúak perspektívája igényes és jövőre irányuló agrárpolitika mellett minőségi irányultság, a hatékonyság, a versenyképesség és az adottsághoz igazodó termelési tevékenységi szerkezet, amelynek eredménye a főfoglalkozású gazdálkodók és családjuk életnívójának eredményessége.
(9.10)
Ennek az esélyét egyértelműen növeli uniós tagságunk, és csak rajtunk múlik, hogy mindez mikorra és milyen ütemben fog bekövetkezni. A gazdálkodók európai uniós közvetlen jövedelemtámogatása mellett számunkra különösen nagy jelentőségű a vidékfejlesztési, környezetvédelmi és más támogatások elnyerése a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére. Az Európai Unió a támogatások felhasználását a mezőgazdasági termelők hosszú távú gazdasági életképességéhez köti. Ezért fontos, hogy meghatározzuk viszonyaink között az életképes mezőgazdasági üzem kritériumait. Az EU-ban a tagállamok erre különféle módszereket alkalmaznak. Nekünk magunkra szabott paraméterekkel célszerű ezt meghatározni.
Ebbe a körbe már most is mintegy 8 ezer jogi személyiségű, és 4 ezer jogi személyiség nélküli társas gazdaság, és megítélésem szerint 60-70 ezer családi gazdaság tartozhat, negyedmillió főfoglalkozású vállalkozóval. Ez a gazdálkodói csoport a vidékfejlesztési alapokból beruházásokra, fiatal gazdálkodók pályakezdésére, élelmiszer-feldolgozásra részesülhet támogatásban. A korszerűsítő támogatásokkal az eddigi gyakorlattól eltérően arra kell törekednünk, hogy azok egyaránt szolgálják a foglalkoztatást és a hatékonyság javítását.
Felmerül a kérdés, mi lesz azzal a részfoglalkozású és önellátásra termelő 100-200 ezer gazdálkodóval, akik kimaradnak az előző csoportból. Nos, az Unión belül számukra is kínálkozik megoldás, mert támogatást kaphatnak, ha egyedül vagy többen összefogva üzleti tervvel bizonyítják, hogy a jövőben gazdaságilag életképes vállalkozások lesznek. Mindazok számára pedig, akik eddig sem üzleti vagy vállalkozási alapon kötődtek a mezőgazdasághoz, változatlanul megmarad a kistermelés lehetősége mint az önellátás része, és jövedelmük kiegészítője. Így az elmondottak alapján az mondható el, hogy az Unió agrártermelőket védő piacszabályozása ismeretében, állíthatjuk, hogy Koppenhágában nem csatát vesztettünk, hanem jövőt nyertünk mezőgazdaságunk és a vidék számára.
Tisztelt Ház! Ennek a vitanapnak az lehet az igazi eredménye, ha hozzájárulunk ahhoz, hogy a hazai agrárium szereplői felkészülhessenek az EU-csatlakozással megnyíló lehetőségek mind teljesebb kiaknázására. Megállapítható, hogy a magyarországi mezőgazdasági termelők helyzetét nehezíti a különféle termelői szervezetek, társulások hiánya. Így indokolt minden olyan vállalkozás, szervezet hathatós és gyors támogatása, amely képes létrehozni és működtetni kis-, közepes és nagyvállalkozások integrációs, kooperációs, koordinációs tevékenységét. Ez ugyanis csökkenti az üzemi méretekből adódó hátrányokat, növeli a hatékonyságot, amelynek igénye a jövő EU-mezőgazdaságában csak fokozódik, ugyanakkor könnyíti a finanszírozási és értékesítési gondokat.
Az eddigi hazai tapasztalatok alapján állítható, hogy a versenyképes mezőgazdaság képlete lényegét tekintve egyenlő az integráció plusz tudás, plusz hatékonyság együttesével. A tudás termelőkhöz való eljuttatását, a termelők gyors felkészítését, az integráció kibontakoztatását, a korszerű technikák és technológiák széles körű elterjesztését, a finanszírozási és értékesítési gondok megoldását a rendelkezésre álló rövid idő alatt az Unió országaiban is régóta hasznos szaktanácsadással lehet megvalósítani. Ezért elengedhetetlen végre a tanácsadó központok és hálózatok létrehozása és működtetése minden régióban, a meglévő felső- és középfokú intézetek és térségi kutatóállomások bázisára telepítve.
Erre építve a kormány azonnali feladata a gazdálkodók tízezreinek felkészítése az uniós támogatások pályázatára és hasznosítására.
Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps az MSZP soraiban.)
