CSABAI LÁSZLÓNÉ
CSABAI LÁSZLÓNÉ
CSABAI LÁSZLÓNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szóhasználatunkban köztisztviselői törvény módosításáról beszélünk, pedig valójában négy törvény módosítására kerül sor; négy olyan törvény módosítására, ami a közszolgálatban lévő dolgozók munkaviszonyára, megélhetésére, életpályájára vonatkozó, igen kedvező változtatásokat kezdeményez - négy olyan törvény, amelyek módosítása az elmúlt időszakban napirendre került, de nem sikerült minden témában megnyugtató megoldást találni.
Ezért a kormány úgy döntött, hogy ezeket a joghézagokat, szinkronitásbeli problémákat, illetve a korábban kezdeményezett, de az előző törvényekben el nem fogadott módosító javaslatokat most egy csomagban a tisztelt Ház elé terjeszti.
Lehet vitatkozni azon, hogy jó megoldás-e az, hogy különböző törvények együtt kerülnek úgynevezett salátatörvényként, vagy lehet ezt másképpen is nevezni: együttesként, rálátásra alkalmas módon a tisztelt Ház elé. Úgy gondolom, hogy ez a törvénykezési mód alkalmas arra, hogy észrevegyük, ha egyik vagy másik törvényben valamilyen probléma marad, észrevegyük azt, hogy a különböző területeken dolgozók életviszonyára vonatkozó szabályozások szinkronja megvalósul-e. Úgy gondolom, hogy ilyen és hasonló törvénycsomagok elfogadására a következő időszakban is lehet ösztönözni a kormányt.
Valójában nem teljesen átfogó törvénymódosításra kerül most sor. Két célnak igyekszik a törvénymódosítás megfelelni. Egyrészt számos ponton pontosítja, kiegészíti vagy egyértelművé teszi a jelenlegi szabályozást, másrészt új, a köztisztviselők részére kedvezőbb rendelkezéseket kíván beépíteni. A tervezett módosítás semmiképpen nem tekinthető nagy volumenűnek, de összességében alkalmas lehet a köztisztviselői állomány megbecsülésének fokozására, illetve a hangulat javítására. Olyan apró lépésekről van szó, amelyek kedvező irányt mutatnak az életpályamodell továbbfejlesztéséhez.
És akkor vegyük sorra, hogy melyek azok a legfontosabb módosítások, amelyeket érdemes kiemelni! Az első és a legnagyobb módosítás az ügykezelők visszakerülése a köztisztviselői állományba. Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőket, akik itt voltak az előző parlamenti ciklusban, hogy az előző törvénymódosításkor a leginkább ez váltott ki vitát, hiszen akkor is többen elmondtuk, hogy nem jó az, hogy az ügykezelők, akik a munka szerves részét képezik, akik egy csoportmunkában vettek részt, akik ügyiratokat, sokszor bizalmas ügyiratokat visznek és kezelnek, ezek az emberek nem tartoznak a köztisztviselők közé.
Jó dolog, hogy a törvény érdek- és jogsérelem nélkül biztosítja, hogy visszakerüljenek a köztisztviselői állományba. Jó dolog az, hogy a köztisztviselői állományban középfokú iskolai végzettség előírását fogalmazza meg, és ezzel e munka színvonalának a javítását írja elő. Pozitív dolog az, hogy 2003. július 1-je előtt végül is visszakerülnek a köztisztviselői állományba.
(19.50)
Így lehetőség nyílik arra, hogy a 30 százalékos béremelést ők is megkapják - ezzel egy nagyon jogos, régóta vitatott probléma végére tudunk pontot tenni.
Pozitívnak tartjuk mi, akik az önkormányzatokban dolgozunk, hogy a munkarendre vonatkozóan az önkormányzatok önállóan szabályozhatnak, önállóan fogalmazhatják meg a helyi sajátosságok szerint a munkarendre vonatkozó szabályokat.
Szintén pozitívnak ítéljük meg, hogy az illetménykiegészítés nem taxatíven fogalmazódik meg, hanem egy értékhatárt jelöl meg a törvény, és ezzel a különböző önkormányzatok, attól függően, hogy milyen forrással rendelkeznek, fogalmazhatják meg saját állományukra vonatkozóan a kiegészítést. Úgy gondolom, érdemes azon elgondolkodni, hogy ezen kiegészítésen belül van-e arra lehetőség vagy adjunk arra lehetőséget, hogy személyre vonatkozóan különbséget lehessen tenni 10 vagy 20 százalékos illetménykiegészítésnél. Ez különösen a nagyvárosoknál igaz, ahol olyan nagy létszámú köztisztviselői állomány van, ahol a munka minősége, a munka nehézsége, a munka sokrétűsége miatt talán ezzel is lehetne a köztisztviselők munkáját elismerni.
Valamennyien, akik az előzetes munkában részt vettünk, pozitívan ajánljuk a tisztelt képviselők bizalmába és szavazatára a nyelvpótlékra vonatkozó módosító javaslatokat. Érdemes lenne azonban talán azon elgondolkodni, hogy olyan nyelveknek, amelyek egy-egy területen rendkívül fontosak a munka elvégzéséhez - például Szabolcs megyében az ukrán, Békés megyében a román vagy más megyékben a szlovák nyelv, hiszen ilyen kisebbségek vannak ezeken a területeken, és ezeket a nyelveket élő nyelvként használják a köztisztviselők -, a nyelvpótlékának a kiemelése is megtörténjen. Mindenképpen fontos az, hogy ne csak nyelvpótlékkal segítsük a köztisztviselőknek a nyelvi ismereteit, hanem olyan tanfolyamoknak az indításával, olyan oktatások szervezésével, külföldi utak biztosításával, amivel lehetőség nyílik arra, hogy egy köztisztviselő valóban el tudja sajátítani az illető nyelvet. Itt most az angolt, a franciát és a német nyelvet emeltük ki.
Támogatja a Szocialista Párt a munkaruha-juttatás és az üdülési csekkek biztosítását. Itt szeretném megjegyezni, hogy az üdülési csekkek adómentes mértékének a növekedése nemcsak a köztisztviselőknél, hanem a munkaviszonyban lévő állománynál, illetve a nyugdíjasoknál is nagy tetszést váltott ki. Bebizonyosodott, hogy érdemes ezzel foglalkozni, hiszen nincs idegenforgalom, ha nincs belföldi idegenforgalom. Ahhoz, hogy egy országnak jó, piacképes idegenforgalma legyen, ahhoz, hogy egy országba külföldiek jöjjenek, ahhoz, hogy az idegenforgalmi beruházásaink megtérüljenek, elengedhetetlen feltétel az, hogy belföldi idegenforgalom legyen. Ezért úgy gondolom, hogy a következő időszakban erre a kérdésre nemcsak a köztisztviselőknél, hanem más munkaviszonyban lévőknél is jobban oda kell figyelni, és biztosítani kell ezeket a feltételeket.
Külön szeretnék foglalkozni egy olyan kérdéssel, amellyel a munkám révén talán kicsit részletesebben is foglalkozom: ez a lakástámogatási rendszer. Mióta a kormányváltás megtörtént, azóta az esetek többségében újból és újból el kellett mondanom, el kellett mondanunk, a belügyminiszternek, az államtitkárnak, nekem és másoknak, hogy a Szocialista Párt nem kívánja alapvetően megváltoztatni, megnyirbálni azokat a támogatási formákat, melyeket az előző kormány a családok lakásépítési támogatására kezdeményezett. Sokszor elmondtuk, minden tévhittel ellentétben, hogy a kormány minden olyan támogatási formát megőriz, amellyel a családok lakhatási feltételei javulnak. És itt a bizonyíték, ebben a törvényben, hogy nem szigorításra, hanem igazságosabb megoldásra tesz a kormány javaslatot, nem szigorításra, hanem ellenőrizhetőségre, nem szigorításra, hanem kiterjesztésre, és ebből szeretnék néhány konkrétumot elmondani.
Azt gondolom, hogy nem szigorításról kell akkor beszélni, amikor a munkaviszony bizonyos feltételeit egyértelművé teszi a kormány ebben az előterjesztésben. Azt gondolom, nem szigorításról kell beszélni akkor, amikor a kormány elvárja a köztisztviselőtől, hogy bejelentse az illetékes vezetőnek, hogy ezzel a támogatási formával élt. Mert nem cél, hogy egy köztisztviselő több lakáshoz is egyszerre vegyen fel hitelt, hiszen az adóforintjainkból a lakásproblémájának a megoldásához biztosítja az állam a köztisztviselőnek a kezesség vállalását. Itt szeretném egyértelművé tenni, hogy a kezességvállalás nem az egész hitelre vonatkozik, hanem annak egy részére, hiszen a hitel egy részének a fedezete a jelzálog, tehát a lakás jelenti a hitel fedezetét, az állami kezességvállalás csak a jelzáloghitellel fedezett érték és a teljes hitel összege közötti fedezetre vonatkozik. Álmaink szerint néhány év múlva, reményeink szerint három-négy év múlva ez bizonyára be fog következni, nemcsak a köztisztviselőknél, és most már a fegyveres testületeknél is lehet alkalmazni ezt az állami garanciát, hanem az első lakáshoz jutók támogatásánál is, hiszen a cél az, hogy minél több fiatal kerüljön abba a helyzetbe, hogy nagyon kevés saját erővel, hitelfelvétellel tudja a családjának a lakásproblémáját megoldani. S utolsó gondolatként ebben a körben: nem szigorítás az, amikor a köztisztviselők mellett a fegyveres szervek hivatásos állományú dolgozói is részesülhetnek ebben a támogatási formában. Őszintén remélem, hogy egyszer azok a képviselőtársaim is elismerik ezt a pozitív lépést, akikkel nekem van szerencsém naponta, hetente rádióban, televízióban és újságban e kérdésben vitatkozni.
Külön csomagként szerepel a törvényben a polgármesteri tisztséggel kapcsolatos ügyeknek a rendezése. Valamennyien részt vettünk olyan fórumokon, amikor a különböző érdek-képviseleti szervek arról beszéltek, hogy két dolgot várnak el az új felálló parlamenttől, illetve a kormánytól, amelyik a parlament elé fogja a törvénymódosításokat tenni. Az egyik: az önkormányzatok jogi, felelősségi és finanszírozási kérdésének a rendbetételét, hiszen ez az elmúlt 12 évben nem sikerült, és ez az elmúlt 12 évben nemhogy javult volna, hanem évről évre romlott. A másik ilyen kérdés a polgármesteri tisztséggel kapcsolatos ügyek rendezetlensége, amit az elmúlt négy évben sajnos nem sikerült rendbe tenni. A mostani törvény erre tesz kísérletet, amely a végkielégítéssel, a nyugdíjba vonulás lehetőségével, a munkabérre vonatkozóan és a költségtérítésre vonatkozóan fogalmaz meg szabályokat. Mivel ebben a kérdésben nem pártok szerint fogalmazunk meg véleményeltéréseket, hanem a helyzetünkből adódóan, hiszen akik az önkormányzathoz közel vannak, nyilván másképp látják ezt a dolgot, mint akik önkormányzati munkában nem vesznek részt, kezdeményezte a Szocialista Párt, hogy négypárti egyeztetések induljanak, és örülünk annak, hogy a parlamenti pártok ebben a munkában részt vesznek. A törvényjavaslat pontosítását fogjuk kezdeményezni, olyan megoldást, amivel a TÖOSZ, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Kisvárosok Szövetsége is egyetért, és amely reményeink szerint egyetértést fog kiváltani az érintett polgármesterek körében is.
(20.00)
Fontosnak tartjuk azt, hogy az a polgármester, aki több cikluson keresztül tisztességes, becsületes munkával látta el a feladatát, végezte a köz szolgálatát, abban az időszakban, amikor már talán nincs elég ereje, vagy úgy gondolja, hogy elfáradt, ne kelljen csak azért még egy ciklust vállalnia, mert egyébként az eredeti szakmájába nem tud visszamenni. Úgy gondolom, ez korrekt, tisztességes mód, ahogyan a törvénytervezetben van, tehát mindenképpen javasoljuk ennek a támogatását a tisztelt Ház részéről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam nem nagyon vagyok szakértője a fegyveres szervek élet- és munkakörülményei helyzetének, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonái jogállásával kapcsolatos kérdéseknek. Mégis úgy gondolom, hogy azok a módosítások, amelyeket itt megfogalmaznak, hasonlóak a köztisztviselőkre vonatkozó illetménykiegészítéshez, csak természetesen itt más vonatkozásban: a lakáshoz jutási esélyek, a nyelvpótlékra vonatkozó esélyek mind nagyon fontosak.
Különösen szeretném kiemelni, hogy például a rendőrségnél a helyi, a mindennapi munkában, közvetlenül a lakossággal kapcsolatban lévő rendőrök illetménykiegészítésére tesz javaslatot a törvény. Ez azért nagyon fontos, mert városi vezetőként azt látom, a legnagyobb hiány ezen a területen van. A lakosság sokkal több rendőrt szeretne az utcán látni, sokkal több rendőrt szeretne a közlekedés irányításában látni, sokkal több rendőrt szeretne emberközeli helyzetben találni, olyan helyzetben, amikor a bűnmegelőzésre fordítjuk a legnagyobb figyelmet és a legnagyobb erőt.
Fontosak azok a törvénymódosítások is, amelyek a külföldi szolgálatok szabályozására vonatkoznak, amelyek rendbe teszik például a szabadságolás, a pihenőnap kérdését, hiszen a pihenőnap arra szolgál, hogy az emberek újratermeljék a munkaerejüket, nem arra, hogy egy összegben vegyék ki a szabadságukat. Lehet, hogy a kérdésben lesznek viták. Én azt remélem, hogy a viták eredményeként jó megoldás fog születni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két témáról szeretnék még szólni, amelyek itt, az előző bizottsági véleményeknél kevésbé fogalmazódtak meg. Ez a köztisztviselőknél a kötelező pályáztatási rendszer kérdése. Az a kérdés, hogy abban az esetben, amikor a hivatalon belül van olyan munkatárs, aki az elmúlt évek munkájával bizonyította az alkalmasságát, akkor el lehet tekinteni a pályázati rendszertől. Ez nem arra szolgál, hogy politikailag alkalmasnak vélt embereket vigyünk be vezetői állásba a közszolgálatba, hanem arra szolgál, hogy a munkájukkal bizonyító emberek érezhessék azt, hogy az ő munkájukra vezetőként is számít a vezetés. És én úgy gondolom, ha életpályamodellről beszélünk, a vezetővé válás is az életpályamodell egyik nagyon fontos része.
Végül az etikai kódexről szeretnék szólni. Az etikai kódexről sokszor vitáztunk az előző parlamenti időszakban. A vita lényege az volt, hogy kinek kell elkészítenie ezt az etikai kódexet: a belügyminiszter készítse-e el, és mintegy ajánlja, kötelezze az etikai kódex alkalmazására a köztisztviselőket? Úgy gondolom, a törvénytervezet jó megoldást alkalmaz, ahol a részvevők közreműködése, a részvevők egyetértése és magukra való alkalmazásának a felvállalása fogalmazódik meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén remélem, hogy az apró módosításokkal együtt ez a törvénytervezet alkalmas lesz arra, hogy a parlament egyhangúlag támogassa ezt a törvényjavaslatot. Én nem hiszem, hogy akár fideszes, MDF-es, SZDSZ-es vagy MSZP-s képviselők ellenállnának annak, hogy olyan törvényjavaslatot támogassanak, amelyek az emberek jobb életfeltételeit, jobb munkakörülményeit segítik elő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
