DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram célkitűzései között szerepel, hogy a hatékony és erős állam működését etikusan cselekvő, jól képzett, anyagilag és erkölcsileg megbecsült köztisztviselői kar biztosítsa. Ennek szellemében a most elkészült nagyobb terjedelmű, de nem átfogó törvénymódosítási javaslattal a kormány már rövid távon is javítani szándékozik a közigazgatás személyi állományának helyzetét. Változtatási javaslataink a köztisztviselői életpálya megerősítését és kiteljesítését szolgálják. Mindez alapvetően összhangban van az európai közigazgatási tér követelményeivel, amelynek középpontjában a közigazgatás szakmaiságának és szakszerűségének megerősítése áll. (Zaj. - Az elnök csenget.)
A módosítások első csoportja valamennyi köztisztviselőre vonatkozik; először erről az első csoportról szeretnék beszélni. A legfontosabb módosítás e tekintetben az ügykezelői állományra vonatkozik, hiszen 2001 júliusától megváltozott a jogállásuk, s az általános munkajogi szabályok hatálya alá kerültek. Az ügykezelők a közigazgatásban azok a dolgozók, akik az ügyviteli feladatokat látják el, de tevékenységük szorosan kapcsolódik a közigazgatás érdemi ügyintézéséhez, ezért korábban, az előző kormányzati ciklus idején, amikor a köztisztviselői törvényt az Országgyűlés megalkotta, magam is többször hangoztattam azt az álláspontomat, és ellenzékben többször hangoztattuk azt az álláspontunkat, hogy az ügykezelőknek megítélésünk szerint a köztisztviselői törvény hatálya alá kell kerülni. Az ügykezelők régóta várják ezt a módosítást, most a kormányprogram ígérete szerint 2003. július 1-jétől az ügykezelők visszakerülnek a köztisztviselői törvény hatálya alá.
Ezt a módosítást az érdek-képviseleti szervekkel összhangban javasoljuk, hiszen az érdekképviseletek, szakszervezetek álláspontja is az, hogy akik a közigazgatási szerveknél közhatalmi irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenységhez kapcsolódó ügyviteli teendőket látnak el, azok munkajogi értelemben is a közigazgatás részét kell hogy képezzék. Ezért helyre kell állítani megítélésünk szerint a korábbi jogállásukat, és biztosítani kell azt, hogy újra a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozzanak. A szabályozás során hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy úgy állítsuk vissza a közszolgálati jogviszonyukat, hogy a másfél évvel ezelőtti jogviszonyváltásnak ne érezzék a hátrányait, akár jubileumi jutalomról, akár alapilletmény mértékéről vagy akár a közszolgálati jogviszony folyamatosságáról van szó. A módosítási szabályok olyan megoldást biztosítanak, mintha ez a kiszervezés meg sem történt volna.
A második, ugyancsak az első csoporthoz tartozó, valamennyi köztisztviselőre vonatkozó intézkedése ennek a módosításnak a ruházati költségtérítésre vonatkozik. Valamennyi köztisztviselő számára kedvező lesz az a módosítás ugyanis, hogy 2003. januártól kezdődő időponttal 150 százalékról 200 százalékra emelkedik a ruházati költségtérítés. Ez a valamennyi köztisztviselőt érintő szabály a ruházati költségtérítésnél már az idén 16 500 forint többletet jelent, azaz összességben 66 ezer forintra emelkedik.
Ugyancsak július 1-jétől egy korábbi módosítás alapján a köztisztviselők anyagi megbecsülésének javítása érdekében emelkedik az illetményszorzó. Tehát ez nem ebben a módosításban van, hanem a korábbi törvény rendelkezett úgy, hogy mostani hatállyal, tehát július 1-jei hatállyal kerül sor erre, az illetményszorzók 30 százalékos hányadára is jogosulttá válnak a köztisztviselők. Itt szeretnék egy számot is mondani, ez azt jelenti, hogy például egy diplomás főtanácsos esetében havi bruttó 26 ezer forint növekményt eredményez ez a szabály, amely szerint július 1-jétől a hátralévő 30 százalékot is az illetményszorzók tekintetében megkapják a köztisztviselők. Ez tehát érezhető jövedelemnövekedést jelent július 1-jei hatállyal a köztisztviselők számára.
A törvénymódosítás az eddiginél is erőteljesebben ösztönzi a köztisztviselőket az idegennyelv-tanulásra. Ennek érdekében megszünteti a jelenlegi korlátozást, és minden egyes megszerzett nyelvvizsga után lehetővé teszi a nyelvpótlék megállapítását. A C típusú nyelvvizsga mellett, szemben a korábbi szabályozással, az új szabályok pótlékkal ismerik el a bármely idegen nyelvből megszerzett A és B típusú nyelvvizsgát is. Megemelésre kerül a középfokú C típusú nyelvvizsga pótléka angol, német, francia nyelvek esetén, valamint e három kiemelt idegen nyelvből már az alapfokú nyelvvizsgára is fizethető pótlék.
Tisztelt Országgyűlés! Erre azért van szükség - azt gondolom, valamennyien, legalábbis az eddigi tapasztalatok és bizottsági viták alapján abban bízunk, hogy valamennyi frakció ezt az intézkedést, remélem persze, a többit is, támogatni fogja -, hiszen az európai uniós csatlakozással eminens érdeke az országnak, hogy a köztisztviselők nyelveket beszélő szakemberek legyenek, és bár egy alapfokú nyelvvizsga birtoklása nem jelent olyan szintű nyelvtudást, amivel az Európai Unióban érdemben tárgyalni, dolgozni lehet, de mégis jelzi azt a szándékot, ösztönzi, hogy a köztisztviselők igenis vállalkozzanak arra, hogy alapfokú nyelvvizsgát tegyenek, ami egy jó kiinduló alap ahhoz, hogy a nyelvi képzésben továbbra is részt vegyenek, és eljussanak egy magasabb szintű nyelvtudáshoz.
Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a köztisztviselők etikus magatartásának. Az etikai normarendszer azonban csak akkor működik megítélésünk szerint, ha a magatartásszabályokkal önként azonosulnak az érintettek. Az eredeti törvény elfogadásakor, ami az előző kormányzati ciklus alatt került az Országgyűlés asztalára, nagy vita volt arról, hogy mi történjék ezekkel az etikai szabályokkal, az etikai normákkal. Magam akkor is azt az álláspontot képviseltem, hogy sem a mindenkori belügyminiszter, sem a kormány, sem más nem rendelkezhet az etikai normarendszer fölött. Fontosnak tartjuk, hogy a közigazgatásban a köztisztviselők etikus magatartást tanúsítsanak, azonban ez a normarendszer csak akkor lesz hatékony, és úgy etikus, ha úgy tetszik, ennek a normarendszernek az elfogadása, ha a magatartásszabályokkal önként azonosulnak az érintettek. Az etikai normák betartását az Országos Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórumok teljes konszenzusának kell tehát szavatolni; a köztisztviselők szervezett képzése keretében is hangsúlyt helyezünk az etikai normák megismertetésére.
A törvénymódosítás második csoportja az, amely az önkormányzatokban dolgozó köztisztviselőkre vonatkozik, illetve valamilyen módon az önkormányzatokat érinti. A javaslat az önkormányzatokban dolgozó köztisztviselőkre is kedvezőbb szabályokat állapít meg. Jelenleg a helyi önkormányzatok csak a törvényben meghatározott mértékű illetménykiegészítést és vezetői pótlékot állapíthatnak meg, a módosítást követően azonban lehetősége lesz az önkormányzatoknak arra, hogy a saját anyagi lehetőségeik függvényében döntsenek az illetménykiegészítés és a vezetői pótlék mértékéről. A javaslat szerint azonban ez a 30 százalékot nem haladhatja meg.
(18.50)
A következő ilyen intézkedés a helyi önkormányzatok köztisztviselőire ugyancsak kedvező; az a módosítás, amely megszünteti annak a lehetőségét, hogy az önkormányzatok a központi illetményalaphoz képest alacsonyabb összeget állapítsanak meg. Kedvező új szabály az is, hogy szélesedik a címzetes főjegyzői címadományozásban részesíthetők köre.
A helyi önkormányzatoknál régi probléma az, hogy a díjazási rendszer sajátosságai miatt előfordulhat az, hogy a jegyző többet keres, mint a polgármester. Az önkormányzati érdekszövetségek is több alkalommal kezdeményezték ennek a szabálynak a módosítását, és a felelősségi viszonyokra tekintettel én magam is szükségesnek tartom, hogy orvosoljuk ezt a helyzetet. Ezért a kormány beterjesztett törvénymódosítási javaslata alapján az új szabály lehetővé teszi, hogy a képviselő-testület az általános díjazási szabályoktól eltérően a jegyző illetményénél legfeljebb 10 százalékkal magasabb illetményt állapítson meg a polgármesternek, természetesen a saját forrásai terhére.
A harmadik csoport, amelyet a törvénymódosítás érint, a hivatásos állományviszonyban szolgálók körére vonatkozik; a rendőrökre, határőrökre, katonákra, hivatásos állományviszonyban állókra. A törvénymódosítás során ugyanis fontos szempontnak tekintettük, hogy az életpályaelemek minél szélesebb körű kiterjesztése a köztisztviselők mellett más munkavállalói körre is kiterjedjen. Az ebbe a körbe tartozó intézkedések elsősorban a rendvédelem területén dolgozók helyzetének javítására koncentrálnak.
Ennek érdekében került sor a lakáshoz jutást elősegítő állami készfizető kezességvállalás bevezetésére a hivatásos állományviszonyban állók teljes körét illetően. Itt csak szeretnék utalni arra, hogy a Belügyminisztériumhoz tartozó kilenc szakszervezet, a BÉT kilenc tagja közül hat szakszervezettel eredményes tárgyalássorozat végén megállapodást írtunk alá, amely több területen kedvezményeket, jelentős és az állomány számára fontos kedvezményeket állapít meg a rendészeti szerveknél dolgozók számára.
Ebbe a körbe tartozik ez az intézkedés is, az állami készfizető kezességvállalás a lakásvásárláshoz. Ez azt jelenti, hogy a 110 ezer köztisztviselő mellett további 60 ezer közszolgálati alkalmazott lakásvásárlására igénybe vehető állami támogatású hitel visszafizetésére garanciát vállal az állam. Ez egy nagyon fontos intézkedés, a köztisztviselők is szívesen éltek ezzel a lehetőséggel, ezért ez a rendészeti szerveknél dolgozók, a hivatásos állományviszonyban lévők számára is egy jelentős kedvezményt és az életminőségük javítását szolgáló intézkedés. A hivatásos állományúakat érintően még további, a jogalkalmazási tapasztalatokra épülő, illetve más szabályokat is tartalmaz a törvénymódosítás. Ezek köréből kiemelendő a helyi szervek, a végrehajtó alegységek hivatásos állományainak juttatandó új elem, az illetménykiegészítés bevezetése.
Ugyancsak az előbb említett, a szakszervezetekkel folytatott eredményes tárgyalások után aláírt megállapodás egyik fontos eleme az, hogy a helyi szerveknél, tehát rendőrkapitányságoknál, a határőrség helyi szerveinél dolgozó szakembereknek, hivatásos állományúaknak illetménykiegészítés kerül bevezetésre, a felsőfokú végzettségű tisztek esetében 8 százalék, míg a középfokú végzettségű tiszthelyettesek, zászlósok esetében a beosztási illetmény mértéke 6 százalék emelést jelent.
Ez azt jelenti tehát, hogy a tiszteknek havonta mintegy 8-10 ezer forinttal, a tiszthelyetteseknek havonta mintegy 6-7 ezer forinttal nő a jövedelme 2003. július 1-jétől. Ez az intézkedés egyébként teljes összhangban van a kormánynak azon szándékával, hogy javítani kíván a rendőrök, a hivatásos állományúak jövedelmén, és a helyben szolgálatot teljesítő szakembereknél kívánja most ezt egy jelentős lépéssel, ezzel a lépéssel elsőként megtenni. Ez azt is jelenti, hogy azzal a szakmai tartalommal, amit a kormányprogramban megfogalmaztunk a közbiztonság javítása érdekében, hogy helyben kell megerősíteni a rendőrségeket, nos ez az intézkedés ennek a személyi hátterét is erősíti, javítja, és a szakszervezeti megállapodásnak részét képező intézkedéscsomagot is ez a törvénymódosítás tartalmazza.
A teljesség igénye, a teljeskörűségre való törekvés miatt szeretném itt megjegyezni, hogy a szakszervezeteknek az elmúlt év második félévében tett kormányzati ajánlatuk alapján a Hszt. módosításával már bevezettük a hivatásos állomány körében is a 100 ezer forintos diplomás minimálbért, és visszaállítottuk a tűzoltók veszélyességipótlék-rendszerét. A pótlék mértéke jelenleg az illetményalap 22,5 százaléka, amelynek folyósítását a törvénymódosítás 2003. január 1-jei visszamenőleges hatállyal biztosítja. Tehát szeretném elmondani, hogy ez nem ebben a törvénymódosításban szerepel, csak szerettem volna teljessé tenni azt a kört, amely erre a körre vonatkozik, és az életminőség javítását, a jövedelem emelését szolgáló intézkedésekhez tartozik.
A javaslat az előzőek mellett a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényt is módosítja, amelyre azért került sor, hogy a kormány az időközben végrehajtott közszolgálati jogszabályok módosítása következtében a jogharmonizációt biztosítsa, és a köztisztviselőket érintő kedvező szabályokat a hivatásos katonákra is kiterjessze. Ilyen például az állami kezességvállalású lakáshitel-konstrukció kiterjesztése a hivatásos állományú tagokra, és a nyelvvizsgapótlék részleges felemelése is.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A módosítás jelentőségéről mindent elmond, hogy a javaslatot az Országgyűlés tíz bizottsága megtárgyalta. Ezúton is köszönöm a bizottságoknak, hogy a lefolytatott viták alapján támogatták a javaslat általános vitára való alkalmasságát. Sajnálom, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezt az előterjesztést. Mindez azért is furcsa, mert a módosítás számos, az igazságosságot, a méltányosságot, valamint a diszkriminációmentességet érvényesítő szabályt tartalmaz.
A bizottsági viták során felmerült, hogy az önkormányzatok tekintetében megoldott-e az intézkedések bevezetésének finanszírozása. Jelzem, hogy a Pénzügyminisztérium valamennyi közigazgatási szervre vonatkozóan fel fogja mérni a többletkihatásokat, és az alanyi jogon járó illetmények és juttatások tekintetében a forrásigényeket. Az állami költségvetés természetesen az önkormányzatok részére is biztosítani fogja a többletkiadások fedezetét.
Engedjék meg, hogy ezúton is támogató figyelmükbe ajánljam a kormány által most benyújtott törvényjavaslat megtárgyalását. A kormány őszintén bízik abban, hogy a törvénymódosítás elfogadásával stabilizálódik a közigazgatás személyi állományának helyzete. Biztosak vagyunk abban, hogy az új módosításokkal az érintettek számára is kiszámítható, tervezhető, anyagi, illetve szellemi értelemben egyaránt megbecsült és a közvélemény előtt is méltán vállalható közszolgálati szakmai életutat teremtünk meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(19.00)
