DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Belügyminiszter Asszony! Már ezen kormányzati ciklus hetedik vagy nyolcadik ülésnapján módosítottuk a köztisztviselői törvényt, amikor is abban a vitában kérdésemre azt a választ kaptam, hogy azért csak néhány ponton, merthogy közeleg és belátható időn belül el is fog készülni egy nagy, átfogó Ktv.-módosítás, és többféle kérdést abban fogunk rendezni.
Szokatlan módon szeretném örömömet kifejezni afölött, hogy ez nem az, tehát ez nem egy nagy, átfogó Ktv.-módosítás. És mindjárt előre jelzem, hogy egy sor technikai módosítással nem is óhajtok foglalkozni, nagyrészt azért, mert valóban olyan pontosítások, meghatározások, szövegpontosítások szerepelnek a szövegben, amelyek nagy része akár indokolt és helyénvaló is, természetesen hozzátéve azt, hogy nincs olyan törvény, amelyben ezt ne lehetne megtenni. Nem is gondolom, hogy ezekkel a részletkérdésekkel kellene nekünk az általános vitában különösen foglalkozni.
Szeretném azt elmondani, azért is örülök annak, hogy ez nem egy átfogó, nagy Ktv.-módosítás, hiszen olyan elemek, amelyek tekintetében ugyan vitáink voltak a Ktv. 2001. évi módosításakor, de nem igazán alapvető vitáink, azok benne maradtak. Szeretném itt kiemelni természetesen a köztisztviselői életpályarendszert, amelyet a 2001. évi módosítás felépített, és amelyet ez a törvény nem háborít.
Ugyanakkor nem állom meg, és fel is vállalom, amiért így vezetem be ezt a kérdést, hogy ne említsem meg azt, hogy gyakorlatilag módosítás nélkül hagyja a főtisztviselői rendszert is, tehát a főtisztviselői jogintézményt. Hadd reagáljak is mindjárt: a Szocialista Párt tisztelt vezérszónoka azt mondta, a legnagyobb vitáink az ügykezelők kiszervezésében voltak. Nem abban voltak a legnagyobb vitáink, abban nagy vitáink voltak. A főtisztviselők tekintetében voltak a legnagyobb vitáink, hiszen a Szocialista Párt a Ktv. 2001. évi módosítása ellenszavazatát azzal indokolta, hogy a főtisztviselőkről szóló szabályokkal nem tud egyetérteni, ezért nem tudja támogatni a Ktv.-módosítást. Ehhez képest jegyzem meg azt, nemhogy háborítatlanul benne maradt az alapvető jogintézmény, hanem néhány héttel ezelőtt újabb 57 főtisztviselőt nevezett ki a miniszterelnök úr.
Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, korántsem abból a szemléletből, hogy fölemlítsek régi vitákat, de szeretném azt az emlékezetükbe idézni, hogy én magam is és mások is kértük akkor, hogy ezt a kérdést ne ilyen módon politizáljuk át, hiszen ezzel számos akkor kinevezett olyan főtisztviselőt sértettek meg, aki ráadásul nemhogy az Orbán-kormány, nemhogy az azt megelőző egy-két kormány időszakában, hanem többségük egyébként 1990 előtt kezdte a közszolgálatban a munkáját. Azt gondolom, talán megengedhetem magamnak most már utólag azt, hogy ez nem volt helyes.
Az érdemi módosítások vagy az érdeminek tűnő módosítások tekintetében valamennyi köztisztviselőt érintő ügynek nevezte a belügyminiszter asszony - és ebben kétségtelenül teljes mértékben igaza van - az úgynevezett ügykezelői állomány visszaszervezését, ahogyan ezt szoktuk volt mondani, azzal indokolva, hogy a köztisztviselői munka definíciója mellett, tehát közhatalmi irányítói, felügyeleti, ellenőrzési tevékenység mellett ezekhez szorosan kapcsolódó tevékenységet látnak el.
Szeretném azt leszögezni, hogy természetesen olyan módosítást - mint ahogyan befejezte a szocialista párti vezérszónok -, amelyik emberek egy csoportjának a munka- és életkörülményeit javítja, nem áll szándékunkban akadályozni, tudomásul véve azt, hogy ez a Szocialista Párt választási ígérete volt, tehát most igyekszik ezt végrehajtani.
(20.10)
Azonban ennek a viszonylag csekély mértékű adakozásnak a fátyla mögött azért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ne tegyünk úgy, mintha emögött nem lennének szakmai kérdések, és azért legalább a parlamenti munkában ezeknek a szakmai kérdéseknek a megtárgyalására is adjuk a fejünket, ne csak úgy emlegessük ezt, mint egyfajta szociális intézkedést. Ugyanis, ha szociális intézkedésként fogom fel, akkor természetesen ezt csak helyeselni lehet. Ugyanakkor nagyon jól tudjuk azt, hogy minden olyanfajta törvénynek, mint amilyen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény is, az egyik legeslegfontosabb kérdése a személyi hatály kérdése. Hiszen a személyi hatály tág vagy szűk volta határozza vagy határozhatja meg egyfajta irányát.
Kétségtelenül az életpályát befolyásoló intézkedéseknek is alapvető befolyásoló tényezője az, hogy milyen tág vagy milyen szűk az a személyi hatály, amire ez a törvény kiterjed, és nyilvánvalóan egy sor más specifikus intézkedésnek is a személyi hatály pontos meghatározása lehet az alapja. Innentől fogva azt kell hogy mondjam: egyfajta szociális vagy méltányossági intézkedésként kezelni az ügykezelők kérdését lehet, és megint mondom, hogy ezt nem is áll szándékunkban akadályozni, ugyanakkor meg kell hogy mondjam, hogy itt vannak szakmai irányok is, amit el kell döntsünk. Hiszen ha más országokban is körülnézünk, akkor többféle fejlődési irányát láthatjuk az ott szokásos köztisztviselői törvényeknek egészen olyan szintig, amikor menedzserszerződésekkel bontják szét, egységesítési szintekig vagy olyan szintig is, amikor a személyi hatályt meglehetősen szűken hagyják, és ilyen módon a törvénynek minden, az életpályára, az elvárhatóságra, a teljesítési szintekre vonatkozó kérdése könnyen kezelhetővé válik.
Azt is hozzá kell hogy tegyem, hogy ezen úgynevezett egységesítési törekvés mellett mégiscsak egy 3. számú külön bértábla, illetve egy hatalmas felsorolás egészíti ezt ki, ami mégiscsak az Mt. hatálya alatt hagyja egy sor tekintetben az úgynevezett ügyviteli alkalmazottakat vagy pontosabban: ügykezelői állományt.
Azokról az intézkedésekről, amelyek egyfajta magasabb juttatási rendszerről rendelkeznek, hadd mondjam azt el, hogy lehet itt azt mondani, hogy, mondjuk, egy ruházati költségtérítés 150 százalékról 200 százalékra emelése egy impozáns dolog, belügyminiszter asszony nagyon korrektül el is mondta ennek az összegét, hogy ez 16 500 forint, de hadd tegyem hozzá, hogy ez évben nem emelkedett az illetményalap. Ha az illetményalap bármily - szerencsére viszonylag csekély az infláció ma Magyarországon - inflációkövető módon emelkedett volna, akkor ez a 16 500 forint egy inflációkövető illetményalap 12 havi alkalmazása mellett nem igazán lenne komolyan említésre méltó.
Ugyanezt szeretném elmondani a 2001. évi módosítás szorzószámok növekedését illető szakaszolására, aminek valóban az utolsó szakaszához értünk most 2003. július 1-jével. Azért annyit hadd mondjak, hogy felhívnám arra a figyelmet, hogy helyes nem egyszerűsíteni és egyfajta szakmai zsargont használnunk egymás között sem a parlament tárgyalásában, mert biztos vagyok abban, hogy azzal mindenki tisztában van, hogy nem a szorzószámok 30 százalékos növekményéről beszélünk, és nyilvánvalóan egy percig sem feltételezem azt, hogy ezt a belügyminiszter asszony is máshogy gondolja. Sorra-rendre ugyanis azt hallottam most, hogy a szorzószámok 30 százalékos növekménye… - azért jó, ha ebben a köztünk használt, kissé talán szakmai zsargonban is mindig pontosan fogalmazunk, hogy a 2001-ben előirányzott mintegy 70 százalékos szorzónövekmény hátramaradt 30 százalékáról van szó, tehát az nem 30 százalékos növekmény.
Ezt annál is inkább fontos megemlíteni, mert ha visszaszámoljuk megint csak azt, hogy idén elmaradt az illetményalapnak az inflációkövető megemelése, és ennek a 2001-es módosításból következő hátramaradt 30 százaléknyi résznek fél évre való számításával, azt kell látnunk, alig lesz nagyobb a bérnövekmény ebben az évben, mintha pusztán csak az inflációkövetés történt volna meg. Tehát azért nem érdemes a számokkal zsonglőrködni, ugyanis minden köztisztviselő nyilvánvalóan a borítékját megkapva azonnal ki tudja számolni, hogy fölöslegesen dobálózunk itt mi 30 meg nem tudom, hány százalékokkal.
Azt még mindenképpen fontos elmondani, hogy az önkormányzatok tekintetében, ahol a 2001. évi módosítás komolyabb változásokat hozott, és itt most egyfajta visszafordító törekvéseket tapasztalunk ebben a törvényben, az illetménykiegészítés és a vezetői pótlék tekintetében az előttem szólók közül többen dicsérték azt a lehetőséget, hogy az önkormányzatok ezen tekintetben ismét majd maguk dönthetnek, és tulajdonképpen a saját anyagi lehetőségeik szabhatnak vagy szabnak annak határt, hogy ezt hogyan teszik, de ez a 30 százalékot nem haladhatja meg. Kifejezetten nem politikai, hanem szakmai kérdéseim lennének ezzel kapcsolatban. Ugyanis azt gondolom, hogy az lehet egy kétfelé ágazó irány, hogy egységes köztisztviselői bértábláról beszélünk-e vagy pedig nem. Ha egységesről beszélünk, akkor nem igazán értem, hogy miért fordítunk megint ezen az úton, és szakítjuk el egymástól az önkormányzati területet, illetve az államigazgatás területét. Ha pedig azt mondjuk, hogy az önkormányzatok a saját pénztárcájuknak megfelelő módon döntsenek az egyébként csak jogállásukban szabályozott köztisztviselőiknek az anyagi helyzetéről, akkor meg miért limitáljuk ezt 30 százalékban? Ugyanis vagy azt mondjuk, hogy az önkormányzatok fizessenek annyit, amennyit tudnak vagy nem. Azt gondolom, hogy ez egy világosan indokolható szakmai álláspont lenne attól függetlenül, hogy az ember melyikkel ért egyet. Ugyanis pontosan tudjuk azt, hogy valahol a középvárosok tájékán van az a határ, ami fölött az önkormányzatok képesek többet fizetni, és amely településnagyság alatt általában és természetesen ezt a kérdést nagymértékben szimplifikálva nem képesek erre.
Még annyit szeretnék elmondani ehhez, hogy a 10 százalék lefelé eltérés lehetőségét megszünteti ez a törvényjavaslat, ami helyes, csak az a kérdés, hogy vajon az önkormányzatok megnövekedett terheit most majd megint hogyan fogjuk kompenzálni, hiszen ez több száz kistelepülést is érinthet.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
