DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottság április 16-án tárgyalta a T/3560. számú törvényjavaslatot. Arról szavaztunk, hogy ez a javaslat alkalmas-e az általános vitára. S miután bizottságunk egyhangú igennel válaszolt erre a kérdésre, így egyedüli előadóként röviden összefoglalom a vitában elhangzottakat.
Úgy láttuk, hogy fontos ez a törvényjavaslat, mert Magyarország nemzeti közigazgatása bekapcsolódik az európai közigazgatási térbe, és ennek a térnek olyan alapkövetelményei vannak, mint a szakszerűség és a hatékonyság. A törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedések erősítik ezt a szakszerűséget és hatékonyságot. Például a közszolgálati jogviszonyba végre visszakerülnek az onnan megalapozatlanul kiszervezett ügykezelők, a közszolgálati jogviszonyban állók 30 százalékos szorzóemelése 2003. július 1-jével teljessé válik. A javaslat egyik pillére pedig az, hogy a köztisztviselőknek eddig járó lakástámogatás kiterjed egy nagyon hangsúlyos életpálya-intézkedésként a 100 ezer köztisztviselő mellett további, több mint 60 ezer hivatásos szolgálati viszonyban állóra, illetve katonai jogviszonyban állóra. Fontos továbbá a Hjt. módosítására vonatkozóan az a rész, amely a 2002. január 1-jén hatályba lépett törvény alkalmazása során felszínre került kisebb-nagyobb problémákat kezeli, pontosításokat tartalmaz. Az egészségügyet érintően az orvosi ügyeleti díjat rendezi, illetve további két új díj bevezetését tartalmazza.
Felvetődött ellenzéki oldalról, hogy ha a köztisztviselők köre az ügykezelőkkel ily módon kibővül, mekkora terhet ró ez majd az önkormányzatokra, s milyen összeget kell kigazdálkodnia az önkormányzati költségvetésnek. Az előterjesztő képviselője elmondta, hogy ezt az összeget nem kell kigazdálkodniuk az önkormányzatoknak. Ebben a tekintetben alapos előkészítés folyt a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közreműködésével, amelynek alapján a költségvetés biztosítani fogja a forrásokat, azokat a forrásokat, amelyek az alanyi jogon járó juttatások költségét jelentik. A nem alanyi jogon járó juttatások esetén a költségvetésnek nincs finanszírozási kötelezettsége. Például a ruhapénz alanyi jogon jár, az illetménykiegészítés vagy a vezetői pótlék nem. Az önkormányzatok ezt eddig sem alanyi jogon adták. A változás lényege abban van, hogy az önkormányzat, ha kevesebb a forrása, akkor kisebb illetménykiegészítést is nyújthat, mint amennyit a törvény eddig meghatározott.
További ellenzéki felvetésben hangzott el, hogy elvben nagyon helyes, hogy az alanyi jogon járó juttatások forrásáról gondoskodni kell, az adható pedig a helyi viszonyoktól függ, de ez igazságtalan, ha azokra az önkormányzatokra gondolunk, ahol nem termelődik meg a forrása ezeknek a többletjuttatásoknak. Válaszként elhangzott, hogy ez az igazságtalanságérzet fontos kérdést vet fel, mert valóban az a helyzet, hogy különösen a kis önkormányzatoknál a költségvetés teljesítőképessége határozza meg, hogy milyen juttatások biztosíthatók. Szükséges az egységesítés megteremtése.
Természetesen az a cél, hogy a helyi önkormányzatoknál is alanyi jogon járjanak ezek a kiegészítések, s erre vonatkozóan a Belügyminisztériumban már nagyon fontos előkészítő tevékenység zajlik, egy hároméves megállapodás a szociális partnerekkel. Ennek várható időpontja ez év szeptembere, és lényege e tekintetben egyfajta egyensúly megteremtése.
Végezetül: beszéltünk arról is, hogy miközben támogatjuk a köztisztviselők, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak megbecsülését erősítő törvényjavaslatot, mind hangsúlyosabban fogalmazódik meg az igény egy egységes szemléletre a közszférában dolgozók, így a közalkalmazottak tekintetében is.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
