NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ha valamely törvényjavaslat jelentős társadalmi csoportot, a közszféra jelentős részét érinti, akkor illik számot vetni az érdekeltek helyzetével, közérzetével, elvárásaival, problémáival. Nos, nézzük!
A köztisztviselői kar a kormányváltást, önkormányzati választásokat követően kénytelen szembesülni azzal, hogy a zsákmányrendszer eddig sohasem tapasztalt méreteket öltött; a határőrség az európai uniós csatlakozásból adódó területi és szervezeti átrendeződéssel bajlódik; a rendőrséget a regionális átszervezésről szóló kósza hírek foglalkoztatják; a katonák, s főleg a főtisztek jelentős elbocsátással kell hogy szembenézzenek - ők mindannyian pedig bérharcot folytatnak a kormánnyal.
Vajon e törvényjavaslat a legfőbb problémáikra választ tud-e adni? Nem, de nem is akar. A tervezet alapvetően a jogalkalmazás során jelentkező problémákat küszöböli ki, és néhány új, zömmel kisebb jelentőségű juttatást vezet be. Ezekről persze majd lehet tartani didaktikus sajtótájékoztatót, amelyből az érintetteken kívül mindenki azt hiheti, hogy a ruházati költségtérítés emelkedése a köztisztviselői körben, az illetménykiegészítés a rendőrség helyi szerveinél, az állami készfizető kezesség kiterjesztése a rendvédelmi fegyveres és katonai szervezetek tagjainak ingatlanvásárlásaira jelentős változás.
Tisztelt Ház! Felszólalásomban a köztisztviselők helyzetére, az őket érintő változásokra, illetve a rendészeti szervekre vonatkozó javaslatokra szeretnék kitérni. A vezérszónoklat második részében Karsai Péter képviselőtársam a honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáiról szóló törvényjavaslat módosítását célzó fejezetről fog beszélni. A polgármesteri tisztség ellátásával összefüggő egyes kérdéseket illetően a későbbiekben fejtjük ki álláspontunkat.
A tervezetben benyújtott szabályozás a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan. A Belügyminisztériumtól kapott tájékoztatás alapján azonban lehetőséget látunk arra, hogy a törvényjavaslat ezen része négypárti konszenzus alapján, az önkormányzati érdekszövetségek véleményének figyelembevételével elfogadásra kerüljön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztés vitája módot ad arra, hogy visszatekintsünk a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény megalkotásának idejére, 1992-re vagy még inkább a rendszerváltozás éveire. Vajon a köztisztviselőkkel szembeni akkori elvárásaink, kiválasztásukkal kapcsolatos elveink, irántuk megnyilvánult bizalmunk változott-e az idők során? Ha nem változott, akkor miért történtek elképesztő méretű személycserék, különösen a legutóbbi kormányváltás után?
Antall József néhai miniszterelnök volt az első, aki felismerte, hogy a központi közigazgatás apparátusán belül különbséget kell tenni a szakmai alapon működő közhivatalnokok és a politikai szférához tartozó, elsősorban politikai funkciót betöltő, jóval kisebb létszámú apparátus között. Nem véletlenül: az 1990-ben demokratikusan megválasztott Országgyűlés által az elsők között megalkotott törvény a központi közigazgatás vezetése körében megteremtette a politikai szférához tartozó vezetőket - miniszter, politikai államtitkár - és a személyükhöz szorosan kapcsolódó szűk létszámú stábjukat, valamint a szakapparátus szakmai vezetőit - közigazgatási államtitkárok, helyettes államtitkárok -, valamint a szakmai apparátust. Az akkori, ma már kicsit talán naiv elképzelés szerint egy kormányváltás esetén csak a politikai szférához tartozó embereknek kell távozniuk, a szakmai apparátushoz tartozó vezetők és szakemberek a stabilitást, a szakmai folytonosságot és állandóságot képviselik, ezért nekik a helyükön kell maradniuk.
Antall József tisztában volt azzal, hogy Magyarországon nincs két garnitúrát kitevő, megfelelően felkészült közigazgatási szakmai gárda, ezért kifejezetten az az ország érdeke, hogy egy esetleges kormányváltás lehetőleg ne érintse a közigazgatás szakmai személyi állományát, hiszen egy köztisztviselőnek nem lehet bűnéül felróni azt, hogy az előző kormányzat időszakában szakmailag lelkiismeretesen, netán kifejezetten jól és magas szakmai színvonalon dolgozott. Egy köztisztviselőnek ez a dolga, vagyis a mindenkori kormányhoz lojálisan, szakemberként teljesíteni.
A rendszerváltozás egyik nagy eredménye - legalábbis a központi közigazgatás terén - épp az volt, hogy a közigazgatásba bekerülésnek vagy a közigazgatási vezetővé válásnak nem az volt az elsődleges, lényegében szinte alapfeltétele, hogy megbízható elvtárs legyen az illető. Legyen szakmailag felkészült, végezze munkáját lelkiismeretesen, és akkor senkit sem érdekel, hogy milyen politikai szimpátiával, nézettel vagy párttagkönyvvel rendelkezik.
Mikor jutunk vissza a rendszerváltozáskor valamennyi jelenlegi parlamenti párt által képviselt és helyeselt gyakorlathoz? Mikor jön rá a hatalomra került politikai erő, hogy a nagy és indokolatlan, politikai okból történő személyi változásokkal nemcsak a közigazgatásnak, hanem az országnak, és ezáltal még maguknak is ártanak? Mikor látják már be, hogy a közigazgatási pálya a hatályos törvényi szabályozás eszmeiségének megfelelően sok köztisztviselő számára egy életpálya, amit egyszerűen bűn politikai okból a hatalom részéről megszakítani?
Oda jutottunk, hogy felesleges már érvelni is a távozni kényszerülők tapasztalata, szaktudása mellett - ők is tudnak róla, nem érdekes. Aki megy, az nem érdekes, csak aki jön, az éhes ember, akinek megígérték, akinek meg kell hálálni, mert aztán majd ő is meg fogja hálálni - vagy legalábbis igyekszik. Lássuk be: már rég nem a mi és az ő embereikről van szó, hanem azokról, akik nem akarnak sem a mi, sem az ő embereik lenni, de szívesen lennének akár mindkettőnké is.
Ha négyévenként a központi közigazgatásból, megyei dekoncentrált szervektől több száz köztisztviselőt eltávolítunk azért, hogy politikailag megbízható káderekkel tömjük meg a minisztériumokat, hivatalokat, joggal várhatjuk-e el, hogy a szakmailag felkészült emberek egy bizonytalan, valószínűleg csak rövid időre szóló közigazgatási pályára adják a fejüket? A bizonytalanságot a piacon is megkaphatják, ráadásul jobb jövedelmi viszonyok között. Az ország érdeke - különösen az európai uniós csatlakozás küszöbén - az lenne, hogy a legkiválóbb szakemberek közül is sokan válasszák a köztisztviselői pályát. Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha a politikai hatalom végre rájön arra, hogy a közigazgatás nem elsősorban pártkatonákat, hanem kiváló szakembereket kíván, akiknek megfelelő biztonságot és stabilitást kell nyújtani.
Most következne az, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezért javasolja, hogy a köztisztviselők védelme érdekében további elemeket építsünk a törvénybe. Nos, a helyzet az, hogy a jelenleg hatályos törvény ebből a szempontból egyáltalán nem rossz, sőt, a mostani javaslat kicsit még fokozza is ezt a védettséget, amit támogatunk. Ha pedig így van, hölgyeim és uraim, akkor be kellene tartani a jogszabályt, de még inkább a szellemiségét!
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügykezelőknek a köztisztviselői törvény alá történő visszaemelését képviselőcsoportunk helyesnek tartja, és azt támogatja.
Fontos változás, hogy a javaslat az önkormányzati köztisztviselők számára megállapítható illetménykiegészítésnek csak a felső határát rögzíti, a rugalmasabb szabályozás lehetővé teszi szerényebb anyagi helyzetben lévő önkormányzatoknak is, hogy éljenek e juttatás lehetőségével.
Néhány gondolat a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosításához. Eddig az országos hatáskörű, illetve középirányító szervek tagjai voltak jogosultak az illetménykiegészítésre, ezt a Hszt. most a helyi szervek hivatásos állományú tagjaira is kiterjeszti. Ennek értelmében a hivatásos állomány helyi szerveinél szolgálatot teljesítő felsőfokú végzettségű tagja 8 százalék illetménykiegészítésre jogosult, a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők pedig 6 százalékra.
(20.50)
A törvényjavaslat deklarált célja, hogy a rendőrség jövőbeni tevékenységében nagyobb hangsúlyt és nagyobb elismertséget kapjanak a helyi szervek és az ott folyó munka. Ezzel a szándékkal azonban ellentétes az, hogy nem került módosításra a Hszt.-hez kapcsolódó munkáltatói jogkörök szabályozása. A hatályos törvényben indokolatlanul magas szintre helyezték az egyes hatásköröket. Nagyon sok olyan személyi állományt érintő intézkedés van, amely véleményünk szerint teljesen feleslegesen ORFK-vezetői vagy belügyminiszteri hatáskör. Amennyiben a helyi szerveket megerősíteni kívánják, szükséges, hogy ezzel együtt szabályozásra kerüljenek a munkáltatói jogkörök is, vagyis a személyzeti intézkedéseket ott hozzák, ahol a probléma megoldást igényel. A hatáskörök és feladatok decentralizálását a személyzeti jogkörök decentralizálásának is követnie kell.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Frakciónk álláspontjának ismertetését Karsai Péter folytatja. (Szórványos taps az ellenzék soraiból. - Gulyás József tapsol.)
