GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam 1989-ben, a rendszerváltás idején 14 éves voltam. Édesapám az előző rendszer ellenzékéhez tartozott, ha szabad így mondani. Az általános iskola utolsó éveiben azt láttam otthon, hogy Szabad Európát hallgat a konyhában, a rendszer által nem igazán kedvelt március 15-ei megemlékezésekre jár, és szamizdatot olvas. Azért mondom ezt el most, mert a Kádár-rendszerről utoljára tőle hallottam ennyit, mint itt az előző felszólalásban, amely egyébként a felsőoktatási törvény általános vitájában a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának vezérszónoklata volt.
Számomra ez bizonyos szempontból nagy élmény volt. Eszmetörténetileg például az az ellentmondás, amelyet előttem szóló képviselőtársam többször is megerősített, számomra nagy szellemi kihívást jelent. Arra gondolok történetesen, hogy Pósán László az egyik percben azt állítja, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás nemcsak alkalmas arra, hogy pártállami befolyást hozzon létre a felsőoktatásban, hanem kifejezetten ez a célja, a másik percben pedig arról beszél, hogy anarchikus és a kaotikus állapotokat fog előidézni a felsőoktatásban ez a módosítás. Sok mindent tudunk, azt gondolom, a pártállami befolyásról, de talán ez a kettő kizárja egymást. Ez a példa jól jellemzi azt, hogy arról beszél-e az ellenzék egyik vezérszónoka, amiről az előttünk fekvő törvénymódosítás szól.
A szabad demokraták országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a felsőoktatási törvény tervezett módosítását. Az indokok közül hárommal szeretnék részletesebben foglalkozni. Ezek pedig egyrészt a hallgatói jogviszonyban történő változások, másrészt a felvételi vizsga, a felvételi eljárás során történő változás, és végül pedig a hála istennek sokat emlegetett kollégiumépítési program.
Ha erről beszélünk, és még néhány tartalmi elemről beszélünk a törvénymódosítás során, akkor tisztán kiderülhet, hogy mi az, amit a kormánypártok támogatnak, és mi az, amit egyelőre - ezt a Fidesz vezérszónokától megtudtuk, de a bizottsági ülésen az is kiderült, hogy nem a Fidesz az egyetlen ellenzéki párt, amely nem támogatja ezt a javaslatot - az ellenzék nem támogat.
Abban mindenesetre egyetértek Pósán Lászlóval, hogy a felsőoktatási törvény tervezett módosítása jól szemlélteti a kormány munkáját. Mi a magunk részéről éppen ezért támogatjuk.
Nem hallottam azt az előttem elhangzott vezérszónoklatban, hogy tisztelt ellenzéki képviselőtársam és az a frakció, melyet képvisel, mit mond azokról a technikai jellegű módosításokról, amelyeket szükségszerűen végre kell hajtanunk az európai uniós csatlakozás kihívásaival összefüggésben - nem hallottuk. Remélem, hogy az általános vita és a részletes vita későbbi részeiben lesz alkalmunk meghallani azt, hogy ezeket természetesen elfogadja és támogatja az ellenzék. Hiszen itt mindannyian tudjuk, hogy technikai jellegű módosításokról van szó, hiszen alapvető változások történnek azzal, hogy csatlakozunk az Európai Unióhoz. Ha csak arra gondolunk, hogy azonos feltételekkel nyerhetnek felvételt a magyar diákok a tagállamok egyetemeire, illetve ez vonatkozik a mi felsőoktatási intézményeinkre is, vagy ha csak arra gondolunk, hogy ez az átlátható és átjárható képzési rendszer hazánkban is úgy, ahogy a nemzetközi gyakorlatban, szükségessé teszi ennek az úgynevezett oklevélmelléklet-kiadásnak az intézményi kötelezettségét, ha ezekre a technikai jellegű dolgokra gondolunk, akkor nehéz vitatni azt, hogy ezeket a lépéseket meg kell lépni. Furcsállanám, ha az az ellenzék, amely támogatja Magyarország európai uniós csatlakozását, ezeket a technikai jellegű jogharmonizációs intézkedéseket vitatná.
A hallgatói jogviszonyt érintő kérdések közül hármat engedjenek meg, hogy kiemeljek. A hallgatóknak az a joga, hogy akár a bírósági eljárásig eljuttatva az adott eljárást a hallgatók a felsőoktatási intézmény döntése, intézkedése vagy esetleges mulasztása ellen, a hallgatói jogviszonyra vonatkozó rendelkezések megsértésére hivatkozással az intézményen belül panasszal élhetnek, majd pedig adott esetben felülbírálati kérelemmel, és végül a bírósági eljárásba is eljuthat az ügy, ez egy nagyon fontos, valamennyi felsőoktatási hallgatót érintő kérdés, amely nem szűkíti a felsőoktatási hallgatók jogait, hanem éppen ellenkezőleg.
Az a garanciális elem, amely a felsőoktatási intézményekbe jelentkező, fogyatékkal élők jogainak biztosítását megfogalmazza ebben a törvényjavaslatban, újra csak egy olyan pont, amelyet nehéz vitatni meggyőződésünk szerint, melynek szükségességén és jogszerűségén nehéz vitatkozni.
Elhangzott itt sok minden az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzésekkel kapcsolatban. Az nem hangzott el, hogy a módosítás rendelkezik arról, hogy a felsőoktatási intézményben államilag finanszírozott képzésre felvett hallgató tanulmányi eredménye vagy más ok miatt költségtérítésre nem kötelezhető. Tehát ez a jog, amelyet a felvételi eljárás során megszerez a hallgató, az államilag finanszírozott képzésben való részvétel joga, nem veszthető el. Tudjuk, hogy a mostani rendszerben van olyan felsőoktatási intézmény, egy, ahol ki lehet kerülni év végén - ezek szerint eggyel több, mutatja Pokorni Zoltán - az államilag finanszírozott képzésből, és át lehet kerülni pusztán tanulmányi eredmény miatt a költségtérítéses képzésre. Ezt kizárja ez a módosítás.
A felvételi vizsgáról: az előttem szóló Pósán László képviselőtársam azt mondja, hogy ezek a rendelkezések tagadják a versenyt. Meggyőződésünk szerint szükség van arra, hogy növekedjen a felvételi eljárás során a felvételizők esélyegyenlősége. Az nem volt egy vitatott cél az előző években sem, és azt gondolom, az elmúlt évek oktatáspolitikai vitáit nyomon követők tudják, hogy az valamennyi meghatározó politikai erő közös célja volt, hogy növekedjen a felsőoktatásba bekerülők és az onnan diplomával kikerülők aránya a saját korosztályon belül. Ez nem volt vita. Akkor viszont azt nem értem, hogy miért lehet az vita tárgya, ha a kormány növelni akarja az esélyegyenlőséget ezen a területen.
A felsőoktatási felvételi eljárás létrehozott - ezt mindannyian tudjuk - egy nagyon komoly árnyék oktatási intézményrendszert, amely azon a talajon születik meg, ahol a különbség van aközött, amit a középiskolákban tanítanak, ahogy azt tanítják a diákoknak, és ahogy azt számon kérik, és aközött, ahogy a felsőoktatási felvételin számon kérik a középiskolai tananyagot, és, nagyon jól tudjuk, azon kívül nagyon sokszor valami egészen mást. Ez az árnyék oktatási rendszer nagyon hasznos lehet nagyon sok egyetemistának, akik a felsőoktatási felvételi előkészítőkön tanítva tudnak mellékkeresethez jutni, nagyon hasznos lehet sok mindenkinek, de hogy a felvételiző diákok érdekét nem szolgálja az, hogy valami másból kell felvételizniük és valahogy máshogyan, mint amit és ahogyan megtanultak és számon kértek tőlük a középiskolában, ebben teljesen biztos vagyok.
(10.50)
Meggyőződésünk szerint pedig egyébként a közoktatást nem nivellálja ez az intézkedés, hanem visszaadja a középiskola rangját.
A felsőoktatásban továbbtanuló hallgatók számának növekedése - ez elhangzott korábban is -, a munkaerő-piaci szükségletek szükségessé teszik, indokolják az államilag finanszírozott képzések körének kiterjesztését, amelyre a tervezet a kormánynak ad felhatalmazást - ahogy ez a vitában elhangzott -, az évenként felvehető államilag finanszírozott keretszám meghatározásával egyidejűleg. Ez is olyan rendelkezés, amelyet támogatunk, együtt a törvényjavaslat egészével.
Végül, az infrastruktúra-fejlesztés és a kollégiumépítési program. A magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók életkörülményei nem mindig egyszerűek - ezt valamennyien nagyon jól tudjuk -, jövedelmi viszonyaik, családi hátterük nagyon eltérő. Azt is tudjuk, óriási szórás van aközött, hogy mit jelent egyetemistának lenni egy kisebb vidéki településen vagy Budapesten. Azt is tudjuk, hogy a költségek egyik legnagyobb részét éppen a lakhatás költségei teszik ki. Az, amit Szabó Zoltán a Szocialista Párt vezérszónokaként elmondott, igaz. Igaz az, hogy nem árt ennek a rendszernek, ha megjelenik benne a magántőke, ha megjelennek a magántőkéből épült kollégiumok, és nem árt ennek a rendszernek az, ha lesznek olyan diákok - és mindannyian tudjuk, hogy lesznek olyan diákok -, akik igénybe akarják és igénybe is tudják majd venni ezeket a szolgáltatásokat. Hozzátehetjük, ez azért is igaz, mert nemcsak arról van szó, hogy a kormány be akarja vonni a magántőkét a kollégiumépítésbe, hanem arról is van szó, hogy az ehhez szükséges keresletet is igyekszik erősíteni a lakhatási támogatás és áttételesen a hallgatói normatíva növelésével.
A kollégiumi férőhelyek számának növelését szolgálja a felsőoktatási kollégiumok fenntartói körének bővítése - fogalmaz a javaslat -, ennek az igénybevételének és a működési engedélyek kiadásának a szabályozása. Az oktatási és kutatási infrastruktúra fejlesztése érdekében külső befektetések szervezett intézményi fogadására és hosszú távú kötelezettségek vállalására tesz javaslatot a módosítás. Mit jelent ez egészen pontosan? Azt jelenti, hogy a kormányprogrammal összhangban a tíz ezer diákotthoni férőhely megépítéséhez szükséges források bevonása, valamint az oktatási-kutatási infrastruktúra fejlesztése érdekében javasolt törvényi szöveg - ahogy ez többször elhangzott, és ahogy ezt még hosszasan fogjuk vitatni a törvényjavaslat vitájának későbbi részeiben - lehetőséget teremt külső befektetések szervezett intézményi fogadására; megismétlem és hangsúlyozom: hosszú távú kötelezettségek vállalására. Az a magántőke, amelyik kollégiumot épít, amelyik ott akar profitot termelni saját magának ezen a területen, az nem két évre, nem öt és nem tíz évre fektet be, hanem egy hosszú távú, biztos piacra fektet be. Az az érdeke, hogy jó minőségű és elérhető árú szolgáltatást nyújtson.
Ezért azt gondoljuk, hogy a vállalt kollégiumfejlesztési program - amely a kormányprogramban benne foglaltatott, amelyet a szabad demokraták az országgyűlési választási kampányban többször hangoztattak, ez a bizonyos tízezer kollégiumi férőhely megépítése - szükségessé teszi a kollégiumok fenntartói körének bővítését és a magántőke bevonását. Tudjuk az előttünk fekvő módosítás szövegéből, hogy amennyiben felsőoktatási hallgatókat fogad a kollégium, de a fenntartója nem felsőoktatási intézmény, akkor a kollégium működésének engedélyezését - amely jelenleg csak a középiskolai kollégiumok esetében tisztázott - nem külön eljárás keretében, hanem a felsőoktatási intézmény, illetve a fenntartó egyház adja ki.
Zárásképpen még egy fontos részét hadd emeljem ki ennek a javaslatnak: az egyházi jogi személyek által így alapított és fenntartott felsőoktatási kollégiumban lakó hallgatók után az Oktatási Minisztérium az állami felsőoktatási kollégiumok férőhely-támogatásával azonos összegben biztosítja a költségvetési támogatást, a fenntartóval kötött megállapodás szerint. Ez nagyon fontos eleme ennek a javaslatnak.
Összefoglalva, abban bízunk, hogy a törvénymódosítás hátralévő vitájában ezekről a meggyőződésünk szerint lényegi és pozitív változásokat hozó intézkedésekről fog folyni a szót, és kicsit kevesebb lesz a politikai cirkusz és felhajtás e körül a törvénymódosítás körül.
Személyes megjegyzéssel kezdtem, engedjék meg, hogy azzal is fejezzem be. Azt gondolom, hogy a mai magyar felsőoktatás hallgatóit érdekelheti ez a törvényjavaslat, érdekelheti annak a szakmai vitája, viszont ha valami nem érdekli őket, az az, hogy mit gondol a Fidesz vezérszónoka a Kádár-rendszerről ebben a kérdésben. Ez a kérdés itt most, a felsőoktatási törvény módosításának a vitájában biztosan nem érdekli az érintetteket.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
