LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Úgy vélem, hogy erős bizonytalanságot és csalódást is okozó törvénytervezet vitája előtt állunk. A kormányprogram ígéreteiben bizakodva mind a felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkezni szándékozó tanulók, mind azok, akik már felsőfokú oktatási intézmény hallgatói, mind pedig az ilyen intézményekben oktatók várták már a felsőoktatásról szóló törvény módosítását, csakhogy nem ilyen tartalmú előterjesztésre számítottak.
A középiskolás diákok azért csalódtak, mert abban a hiszemben készülnek a kétszintű érettségi magasabb szintű követelményeinek a teljesítésére, hogy az érettségit követően már nem kell felvételizniük az általuk kiválasztott felsőfokú oktatási intézményben. Nos, ez az előterjesztés egyáltalán nem teszi világossá, hogy 2005-től milyen szabályok szerint zajlanak majd a felvételi vizsgák. Változatlanul tarthatnak felvételi vizsgákat bizonyos tárgyakból a felsőfokú oktatási intézmények, ha az a véleményük, hogy az érettségi eredménye alapján nem lehet kellően meggyőződni az általuk megkívánt ismeretanyag meglétéről. A felsőfokú oktatási intézmények csak figyelembe vehetik, de nem feltétlenül veszik figyelembe a jelentkező diákok középiskolai tanulmányok során kapott osztályzatait vagy az országos tanulmányi versenyeken elért helyezéseit.
A felsőfokú oktatási intézmény emellett meghatározott időtartamú szakmai gyakorlathoz vagy valamilyen szakképzettséghez is kötheti a felvételt. A törvénymódosítás tehát lehetővé teszi ugyan, hogy a felsőoktatási intézmény “az egyetemi vagy főiskolai szintű tanulmányokhoz szükséges különleges képesség vagy a megszerezhető szakképzettséggel betölthető munkakör sajátos alkalmazási feltételei miatt alkalmassági vizsgát tartson kormányrendeletben meghatározott módon”, ez a rendelkezés azonban - túl azon, hogy ellentétben van az egyetemi autonómia elvével - csak akkor jelenthetne némi garanciát az alkalmasságra, ha a felsőfokú és felsőoktatási intézmény szabadon dönthetne arról, hogy tart-e és miképpen úgynevezett alkalmassági felvételit, például a tanárképzésben. Ellenkező esetben nemcsak a felsőoktatás további eltömegesítése folyik, de még a pályára való alkalmasság minimumát sem tudja felmérni a fogadókész felsőoktatási intézmény.
Ennek vagy az lesz a következménye, hogy az első évfolyamok vizsgáit szigorítani kell, és kíméletlen válogatást kell elvégezni, vagy az, hogy alkalmatlan diplomások sokaságát bocsátja ki a felsőoktatás. Gondoljuk el, milyen nemzedékre kiható következménye lesz ennek, például a tanárképzés és a tanári munka területén milyen általános erkölcsi, szellemi romlást von ez a helyzet maga után.
A Magyar Demokrata Fórum határozott véleménye, hogy a kétszintű érettségi alapján elképzelt automatikus felvétel bevezetését sem garantálja ez a törvénytervezet, ugyanakkor a felsőoktatási intézményeknek sem teszi lehetővé, hogy belátásuk szerint döntsenek a felvételi módjáról, azaz a felvételizők számára zavaros, átláthatatlan káosz keletkezik majd a jelenleg még átlátható felvételi rend helyett.
(11.00)
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A felsőoktatási törvény módosítása miatt a már felsőfokú oktatási intézményekben tanulók azért csalódnak, mert láthatóan nem valósul meg a 10 ezer állami kollégiumi férőhely ígérete. Az elmúlt években fokozatosan csökkent a kollégiumi elhelyezést elnyert diákok aránya, és ez a folyamat egyértelműen sértette a nem helyben lakó diákok esélyegyenlőségét. Kollégiumokat kellene tehát építeni, de ehelyett ezt a kötelezettségét a kormány úgy hárítaná el, hogy vállalkozói tőke bevonásával indítana úgynevezett kollégiumfejlesztési programot. Semmi esély nincs arra, hogy a vállalkozók olcsóbban adnák majd ki férőhelyeiket, mint a ma elérhető albérletek, azaz a nem helyben lakó diákok esélyegyenlősége továbbra sem valósulna meg. A kormányprogramban ígért esélykülönbségek mérséklődése tehát ezután sem várható.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az előttünk fekvő törvénymódosítás miatt az egyetemen oktatók azért csalódtak, mert változatlanul fennmarad korábbi sérelmük: a bizonytalan időtartamú állásuk. Az állandó állással nem rendelkező oktatók ugyanis folyamatos hátrányt szenvednek el azokkal szemben, akiknek van állandó állásuk. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az egyetemi hierarchiában elfoglalt szerep sokkal fontosabb, mint az, hogy ki, mit és hogyan oktat. Ez az ideiglenesség különösen a fiatalokat, a pályakezdőket érinti súlyosan. Ha nincs állandó állásuk vagy legalábbis reális esélyük egy ilyen álláshely megszerzésére, akkor kérdésessé válhat számukra az, hogy érdemes-e az egyetemi pályafutást és a vele együtt járó bizonytalan létformát választani. Viszont egy állandó állás megszerzéséhez nem elég pusztán a kiváló teljesítmény.
Ezen a problémán nem segít a különböző ösztöndíjak meghirdetése, mert ezek csak időleges megoldást nyújtanak, és az alapvető probléma megoldásában a jövőbeli bizonytalanság leküzdésében nem segítenek. Tehát a törvényjavaslat nem oldja meg a jelenlegi bizonytalanság helyzetét, mivel csak négy évben szabja meg a tanársegédek és adjunktusok közalkalmazotti jogviszonyát.
Tisztelt Ház! Itt kell megemlítenem a köztársasági elnök jogosítványait megváltoztató előterjesztéseket. Mindeddig a köztársasági elnök nevezhette ki az állami egyetemek tanárait, konkrétan megnevezett tanszékekhez. Az előterjesztés elfogadását követően a köztársasági elnöknek csak címadományozási joga lenne, s a munkáltató dönthetne arról, hogy alkalmazza-e a kinevezett tanárt vagy sem. Értelmezésem szerint - s lehet, hogy ez helytelen - mindenképpen változna tehát a köztársasági elnök eddigi jogköre, azaz - bár még ebben jogi szakértőink nem adtak egyértelmű választ - ezeknek a köztársasági elnök jogosítványait érintő törvényhelyeknek az elfogadásához a tisztelt Ház kétharmadának hozzájárulása, azaz igenlő szavazata kellene.
Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Összegezve: az oktatási kormányzatnak az MDF véleménye szerint azon kellene dolgozni, hogy miként tudja a felsőoktatási területen a megnövekedett hallgatói létszámhoz igazítani a személyi és a dologi feltételek megteremtését. A felsőoktatás, sokszor halljuk, jószerivel már ma is diplomagyár, holott a kötelessége nemcsak az, hogy jó szakembereket kell képezni, de a tágabb közösség, a nemzet számára jól felkészült értelmiséget is nevelnie kell. Erre a mai viszonyok között alig-alig van lehetőség, s egyre kevesebbet ígérnek az újabb tendenciák. Sürgősen megfontolás tárgyává kell tenni, s változtatni kell a felsőoktatás finanszírozásán is, hogy ne arra kényszerüljenek a felsőoktatási intézmények, hogy vadásszanak a hallgatókra a normatív támogatás, a fejpénz miatt, s igazolják ilyenképpen létüket, biztosítsák jövőjüket.
Az oktatási rendszer egészében teljes rendszer, tehát a felsőoktatás által képzett értelmiségi minősége, különösen a tanítók, tanárok esetében eldönti azt, hogy milyen hallgatói minőséget kap a felsőoktatási intézmény. Különösen, ha még csak nem is válogathat a rátermett és alkalmatlan jelentkezők között. Ugyanakkor számon kérjük az egyetemeken, főiskolákon a nevelőmunkát, a tanári, tanszéki műhelymunkát, amit viszont az eltömegesítés és az évről évre nyilvánvalóan tapasztalható hallgatói minőségromlás együtt gyakorlatilag lehetetlenné tesz.
Kérdezzék meg képviselőtársaim az évek óta felvételiztető oktatókat, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a felnövekvő nemzedékek műveltségét, felkészültségét, érdeklődését tekintve. Elkeserítő a kép, és ez abból adódik, hogy az oktatási rendszer alsóbb és felsőbb részeinek állapota kölcsönösen rontják egymás teljesítményét, végső soron a jövő értelmiségének minőségét. Az egész iskolarendszer, de a felsőoktatás igazi kérdése, hogy maga az iskola képes-e valóban iskolaként működni, tehát tudást, ismeretet és erkölcsi alapokat együtt adni. Az egyetem képes-e a mai körülmények között egyetemes értelmiségi erkölcsöt sugallni, és szellemi műhelyteremtésre, iskolateremtésre alkalmas tanárok számára ehhez a feltételeket biztosítani? Az oktatási kormányzatnak azon kellene gondolkodnia, hogyan segíthetné állami eszközökkel a felsőoktatást abban, hogy megfeleljen, meg tudjon felelni a jövő nemzeti értelmisége nevelésével kapcsolatos történelmi kötelezettségének, ami Európa jövője szempontjából éppoly fontos, mint a nemzet jövője szempontjából.
Igen, a tudásalapú társadalom nevelés, jellemformáló nevelőmunka nélkül csak csonka iskolát, csonka egyetemet, diplomaüzemet eredményez, ezért tartom, tartja az MDF alapvető feladatnak erkölcsi, pedagógiai követelményrendszerrel, a költségvetés biztonságával teljessé tenni a felsőoktatás műhelyteremtő, iskolateremtő lehetőségeit, mert csak így válhat az erkölcs- és tudásalapú társadalmi jövőkép legalább részleteiben elérhető valósággá.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum osztozik az érdekelt középiskolás tanulók, egyetemi és főiskolai hallgatók és oktatók csalódottságában, és ebben a formában határozottan elutasítja a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
