DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénymódosítást - mint ahogy már hallottuk a kormány képviselőitől és Gőgös képviselő úrtól is -, valóban, az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága megtárgyalta. Az eddig elhangzottakat kiegészítve jelentek a Háznak, továbbá a tartózkodó szavazatok indoklását jelentem egypár részlet felidézésével.
Valóban helyénvalónak látja a bizottság ellenzéki képviselőcsoportja a felügyeletre vonatkozó és a felszámolásra vonatkozó rendelkezések részletezését. A részletezés szakmailag valóban impresszív, és megalapozottnak látszik. Ugyancsak megalapozottnak látszik a kockázattal való foglalkozás. Amikor ezeket a pozitív kijelentéseket teszem, hozzá kell tennem az “azonban” szót: azonban vannak és megfogalmazódtak a kisebbség részéről a bizottságban fenntartások.
Azért, mert ez egy jogharmonizációs törvény, a kisebbség részéről is igen gyakran szokás az Országgyűlés plénumának ajánlani. Ahogy azonban említem, az “azonban” kötelezővé teszi számunkra azt, hogy azoknak a szemével is lássuk a megszületendő törvényt, akik ezt majd végrehajtják, akik ezt majd alkalmazzák. Itt vannak olyan fenntartásaink, amelyek bizony nemcsak lényegtelen részletek, olyanok, hogy a t betűket áthúztuk-e vagy az i betűkre ráraktuk-e a pontot - többről van itt szó.
Említhetnék egy példát: itt van az, hogy belső igazgatósági taggá a hitelintézet ügyvezetői választhatók; és a következő mondat, amit aláhúzok, és kérdőjellel húzom alá: nem lehet igazgatósági tag, aki a hitelintézetnél vagy a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló pénzügyi intézetnél az előző három évben könyvvizsgáló volt. Nem lehet igazgatósági tag, mert könyvvizsgáló volt? Ez az egyik nagy kérdésünk volt. Ez éppen fordítva volna logikus: aki igazgatósági tag volt, az ne lehessen hitelintézeti könyvvizsgáló. De hogy a könyvvizsgálóból legyen igazgató, ezt viszont egészen logikusnak tartjuk. Jó dolog lenne ez, mert a könyvvizsgáló már látta korábban, és vizsgálgatta az auditor szemével a vállalatot, tehát többet tud róla, mint a menedzserek vagy még a legmagasabb vezetői is annak a vállalkozásnak. Ilyen fordított vagy megfordított nézet feltétlenül megfontolásra vagy talán éppen kiigazításra tarthat igényt.
Más példákat is említhetnék. Az egyik ilyen, igenis, kilátszó valami, amikor a kockázatról szól a törvényjavaslat: különbséget tesz kockázat és nagy kockázat között. Ez még talán elfogadható, bár ki tudja, hogy mennyi a nagy és a nagyobb. Szokásos itt arányokat vagy számokat megjelölni, ami bizony hiányzik. És a kockázattól félni úgy, ahogy ez a törvényjavaslat talán tükrözi, az nem megalapozott, mert hiszen a kockázat kezelésének megvan a módja a közgazdaság-tudományban, a hitelintézetekben: egyszerűen megmérni, hogy körülbelül mekkora, és vagy biztosítási alapokat készíteni, vagy viszontbiztosítási módszert bevezetni, vagy akár csak megkívánni a törvény erejével.
Csupán azt kívánom érzékeltetni, tisztelt Ház, hogy ezekre a kérdésekre, témákra vannak kialakult, jó módszerek, különösen akkor, amikor az Európai Unió felé nézünk, ahol erre vannak tapasztalatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és abból tanulhatunk.
Mindent összefoglalva, tisztelt Ház, a tartózkodó szavazatokkal azt kívánjuk jelezni, hogy van módosításra, javításra hely ebben a törvényjavaslatban.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
