HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Miután két törvénymódosító javaslat együttes vitájáról van szó, én először röviden talán a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szólnék, és utána pedig a tőkepiacról szólóról; az első a rövidebb.
Egyetértünk ennek a törvénymódosító javaslatnak az előterjesztésével, hiszen az európai uniós csatlakozás sikerének a céljait szolgálja, az egységes és ésszerű pénzintézeti szabályozásfejlesztésben indokoltan sok munkát ad nekünk az Európai Unió, de nem csekély örömünkre szolgál, hogy ebben meghatározó szerepet játszik kiváló honfitársunk, Lámfalussy Sándor.
(12.00)
Ebben az Európa számára jelentős témakörben végül is elmondhatjuk, hogy mi, magyarok, nem kis szerepet játszunk a fejlődésben. A most tárgyalt javaslat újra kívánja szabályozni a hitelintézetek összevont alapú felügyeletét csakúgy, amint ezt a tőkepiacokról szóló, most tárgyalandó törvényjavaslat az ezt érintő körben beépít a törvénybe egy új, a hitelintézetek felszámolására vonatkozó irányelvet, és több, az uniós joganyaggal összefüggő pontosító, kiegészítő javaslatot tesz.
A törvényjavaslat mindamellett, hogy a hitelintézetek működésének feltételeit teremti meg, jól szolgálja a köz érdekeit is. Áttanulmányozása során a tervezetben logikai hibát, ellentmondást nem fedeztünk fel, és valószínűleg jól szolgálja az Európai Unió országaival való együttműködésünket.
A Magyar Demokrata Fórum elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak, annak mérlegelése mellett, hogy a T/2821. számú törvényjavaslattal kapcsolatban elmondott véleményüket nem ismételve célszerű kivonni az ellenőrzést gyakorló PSZÁF-et a kormány felügyelete alól. Ez az első része a mondandómnak, és akkor jön a második, a tőkepiacról szóló, amiben ezt a részt újra meg fogom ismételni.
A törvényjavaslat technikai jellegű. Egyrészt beépíti a szabályozásba a befektetési vállalkozásokra vonatkozó összevont felügyeletet, másrészt két új uniós irányelv harmonizálását kívánja megoldani. Számunkra nem kétséges, hogy a kitűzött cél fontos, és a 2001. évi CXX. számú törvény módosítása indokolt. Mint ahogy ilyen esetekben szokta, a Magyar Demokrata Fórum el kívánja mondani azokat az észrevételeit, amelyek szerinte a törvényi szabályozást valamennyiünk számára egyértelműbbé, megnyugtatóbbá és egyszerűbbé tehetik.
A vonatkozó irányelveket elolvasva nyilvánvaló, hogy a tagállamoknak itt is megmarad a mozgástere, nevezetesen az, hogy milyen módon és eszközökkel ültetik át az irányelveket a nemzeti joganyagba. Tehát az európai útmutatás ellenére a kormány messzemenő felelősséget visel a szabályozás tartalmáért és következetességéért, és teljeskörűen figyelembe kell vennie a magyar tőkepiac fejlettségét, meg kell találnia a felzárkózás zökkenőmentes folyamatát biztosító megoldásokat.
És ha már ezt a törvényt tárgyaljuk, a Magyar Demokrata Fórum itt is fel kívánja hívni a tisztelt kormány figyelmét, hogy ebben - a tőkepiac fejlesztésében - nagyon sok teendője lenne az elkövetkezendő időszakban. Ami a törvénytervezetnek ezeket a vonatkozásait illeti, véleményünk szerint a törvény helyenként túlszabályoz, helyenként pedig kollíziós problémákat vet fel.
A felügyelet kérdése fontos dolog. A T/2821. számú törvényjavaslat, csakúgy, mint a 2822. számú, egyazon célt, a pénzügyi szektorban végbemenő tulajdonosi összefonódás és koncentráció felügyeleti, illetve szabályozási leképzését EU-konform módon szolgálja. Ettől a PSZÁF munkája nem lesz jobb, de növekszik a pénzügyi intézmények számonkérhetősége, és csökken a nagy és botrányos, tömegeket érintő pénzintézeti és befektetésiszolgáltató-bukások valószínűsége. Itt figyelembe kell venni az utóbbi hónapokban jelentkező, valószínűtlen hozamokat ígérő szövetkezeti részjegykibocsátásokat, tisztelt képviselőtársaim. Elmondhatjuk, hogy Hunniában valami készül, valami, ami több figyelmet érdemel, csak sajnos ez most nem illeszthető sehová, pedig a joggal való visszaélésnek tűnik.
A szigorodó szabályozás és felügyelet következtében természetesen csökken a pénzügyi és befektetési szolgáltatók közötti verseny is, egyre lejjebb szorítva a betéti kamatokat és egyre több elkerülhetetlen díjat róva a vállalkozókra és a lakosságra. Megjegyzem, hogy a termelő, a kereskedő és a szolgáltató szektorokban a pénzügyi szektorhoz hasonló módon lehet visszaélni a konszernszerű összefonódásokkal, megosztani az azonos tulajdonosi körhöz tartozó vállalkozások között a költségviselő és profitrealizáló funkciókat, és a köz, szállítók, alkalmazottak, alvállalkozók, állam, önkormányzatok, hitelezők s a többi rovására belökni a gödörbe a leharcolásra, kifosztásra kiszemelt vállalkozást. Erre már sok példát láttunk az elmúlt évtizedben.
A Magyar Demokrata Fórum ezt minden esetben elítéli, mert, mint ismeretes, a tízparancsolat pártsemleges, és mi ennek alapján állunk. Jó, hogy a pénzügyek világában - hitel- és pénzintézetek, biztosítók, befektetési szolgáltatók és biztosítók - a törvény elfogadása esetében ez a kockázat csökkenni fog.
A törvényjavaslat a köz javát szolgálja, de, mint már utaltam rá, csökken a vállalkozások szabadsága, bővül az ügyfelekről összegyűjtött adatok mennyisége, és ezzel párhuzamosan növekszik a banktitok értéke, veszélyeztetettebbek a személyhez fűződő jogok, ugyanakkor sok okból, így a terrorizmus elleni harc köpönyege alatt, gyengül ezek védelme is.
A Magyar Demokrata Fórum szerint fokozzák az adatvédelem megbízhatatlanságáról kialakult képet a pénzügyminiszter úr szokatlan akciói, így például az adóadat-állomány, a vám- és pénzügyőrség, a PSZÁF adatállományainak és más adatállományok jogellenes bekérése, az új áfásszámla-adási kötelezettség indokolatlan és a vásárlók szempontjából jogsértő bevezetése, a turisták megfigyelésére tett kísérlet vagy a gazdasági társaságokról szóló törvény sajátos értelmezése. Az ÁPV Rt. akadémiáján ősszel elhangzott előadásában a pénzügyminiszter úr mintegy ezer állami tulajdonú vállalkozás tisztségviselője és az ÁPV Rt. állománya előtt kifejtette, hogy a tulajdonos vagy a fő tulajdonos, adott eseten a PM egyértelműen utasíthatja őket döntéseik meghozatalában, amit, ha nem vesznek figyelembe, azonnal fel is út, le is út követ. Mondhatnám ezt népszerűbb kifejezéssel is, de az MDF eddig még nem jutott el.
Fel kell hívnunk a tisztelt miniszter úr figyelmét, hogy a törvényeket nemcsak megalkotni, de ismerni és alkalmazni is kell. Ha így akarnak a tulajdonosok irányítani valamit, akkor ugyanis az alapszabályban a felügyelőbizottságoknak kell megadni a vonatkozó törvény 36. §-a szerinti felhatalmazást.
Miért mondom mindezt el, tisztelt képviselőtársaim? Nemcsak azért, mert ez a fajta viselkedés a jogállamban tűrhetetlen, hanem azért is, mert a Magyar Demokrata Fórumban felmerült az a kérdés, hogy helyes-e, ha az ilyen nagy felhatalmazással rendelkező és ilyen fontos adatokat birtokló PSZÁF a kormány, különösen a pénzügyminiszter alá van rendelve. Nem jelent-e ez valamennyiünk számára komoly kockázatot, komoly veszélyt? Tudjuk, hogy törvénytisztelő polgárként a PSZÁF elnöke nem teljesítette a pénzügyminiszter kérését - fogadja elismerésünket érte -, de azt is tudjuk, hogy a mai magyar viszonyok között ezzel pozícióját tette kockára.
Reméljük, az ügy lezárult. Reméljük, nem kell egy készséges mamelukkal számolnunk ebben a pozícióban is a következőkben. Mindenesetre tisztább és megnyugtatóbb lenne a helyzet, ha a PSZÁF a kormánytól független lenne. A szereplők tőkemegfelelése, kockázatai, szolvens és prudens működése az államon kívül eső pénzügyi rendszer olyan kulcskérdése, amely az azokat felügyelő munkájába való beavatkozást vagy annak lehetőségét teljes mértékig ki kell zárja. Ezt az elválasztást a Magyar Demokrata Fórum javasolni fogja.
Néhány részletesebb észrevétel:
A 3. §-ban a részesedési viszony definíciója visszanyúl a másik törvény definíciójára. A gond csak az, hogy a hitelintézetekről szóló törvény csak befolyásoló részesedésről rendelkezik, a sima részesedési viszonyról nem. Ennek megfelelően a jogalkalmazás során problémák keletkezhetnek.
Az 5. § (4) bekezdése az indoklás szerint jogharmonizációs céllal került a törvényjavaslatba. A gyorsjelentési kötelezettséget azonban a tagországok értékpapírpiacai már ez idáig is kellően és körültekintően szabályozták. E kötelezettséget így a magyar jogszabályozásba átültetni jogharmonizációra hivatkozva felesleges ismétlésnek tűnik.
A 18. § (3) bekezdése szerintünk túlzottan előíró jellegű. A felügyelettől elvárható, hogy magától is tudja, mikor nem szükséges bevonni az adott körbe. Ráadásul az értékhatárokat így, törvényi szinten kell majd karbantartani.
A 19. § (2) bekezdése nem kíván törvényi szabályozást, mivel magától értetődő dologról van szó, amely egyébként is kikényszeríthető. Az utasítási jogkör beleavatkozik a befektetési vállalkozás, illetve a pénzügyi holding társaság és az ellenőrző befolyása alatt álló vállalkozás vagy vállalkozások belső viszonyába. Mivel a (3) bekezdés értelmében kötelező felelős ügyvezetőt kinevezni az ellenőrző befolyás alatt álló vállalkozások prudens működéséért, a javaslat feleslegesen ruház az ellenőrző befolyással rendelkező vállalkozásra pluszjogosítványt, utasítási jogkört.
(12.10)
Véleményünk szerint az utasítási jogkört a vállalkozások képesek intern, egymás között szabályozni, felelős pedig a megjelölt ügyvezető személyében létezik. Az előzőeknek megfelelően a 19. § (3) bekezdése feleslegesnek tűnik, egyben ellentmondásos is, hiszen az igazgatóság mint testület felelős, igaz, bizonyos korlátozásokkal. Ezt a testületi felelősséget törvényileg nem kellene egy tag nyakába varrni, ráadásul egy tag nem is láthatja át az összes vállalkozás működésének prudens voltát, éppen ezért van többtagú igazgatóság.
A 20. § (5) bekezdése véleményünk szerint nem jó szabályozás, hiszen itt több jogi személyről is szó lehet - anyavállalat és leánya -, amelyekben a tulajdonos felelőssége csak az alap- vagy a törzstőke mértékéig terjed. Ennek megfelelően hiába megfelelő az anya, ha a leány nem az, és a leány végez tőkepiaci műveleteket más pénzével. Ha csődbe megy, az anya nem minden esetben kötelezhető a helytállásra.
A 41. § (11) bekezdése szerint az alapkezelő nem adhat el olyan értékpapírt és egyéb pénzpiaci eszközt, amely nincs az alap tulajdonában. A bekezdés német mintára épül, ahol a kereskedésben az úgynevezett short saling tiltva van. A javaslat csökkenti az alap mozgásterét, és vélelmezhetően a biztonságot helyezi előtérbe. Amennyiben az alapkezelő feltüntetné, hogy tevékenysége nagyobb kockázatot hordoz, elkerülhető lenne a tiltó intézkedés bevezetése, és jobb megoldás is lenne.
A 42. § (1) bekezdése esetében a kérdés azért merül fel, hogy mi van, ha a bevezetés mégsem történik meg. Az eddigi, nem egészen prudens féléves előírást még tovább lazítani egyáltalán nem indokolt.
A 277. § (1) bekezdése szerint a rövidített tájékoztatóban szerepeltetni kell, ha a befektetési alap saját tőkéjének 80 százalékát kollektív befektetési értékpapírokba kívánja fektetni. Célszerű lehet e szabályozást kiegészíteni azzal, hogy ha hasonló döntés már működő alap esetén születik, azt soron kívüli tájékoztatásként közzé kell tenni.
A Magyar Demokrata Fórum, ha a felsorolt módosítási igényeinek a törvénytervezeten való átvezetését és elfogadását tapasztalja, akkor ezt a törvényt mint nagyon fontos törvényjavaslatot a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
