CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sok sebből vérzik ez a törvénytervezet. Az ifjúsági és sportbizottság ülésén a közoktatásról szóló törvénytervezet tárgyalása során érdekes helyzet alakult ki.
A bizottság úgy tartotta tárgyalásra alkalmasnak a tervezetet, hogy volt olyan kormánypárti képviselő, aki a vita szakaszában elfogadhatatlannak tartotta e javaslatot ebben a formájában, igaz, a végén másképp szavazott, így 11:10-arányban tartotta a bizottság tárgyalásra alkalmasnak a tervezetet.
Több érv és felvetés hangzott el a bizottság ülésén, amelyek alapján mi tárgyalásra is alkalmatlannak tartjuk a benyújtott tervezetet. Most csak néhányat emelek ki ezek közül, mert idő hiányában nem áll rendelkezésre megfelelő alkalom arra, hogy mindenre kitérjek.
Az első ellenérzést kiváltó szándék a rejtett iskolaszerkezet-átalakítási kísérlet, ami pedagóguselbocsátásokkal és a kistelepülések iskoláinak az ellehetetlenülésével, bezárásával is járhat. Úgy néz ki, minden ellentétes nyilatkozat ellenére, hogy a tervezet kiagyalói a hat plusz négy plusz kettes iskolarendszer ötletét akarják visszacsempészni. A tanítási időszakot kétéves szakaszokra bontják, s az alapkészségek elsajátítását kitolják a hatodik évfolyam végéig. Ez magában hordozza a már 1994-98 között szorgalmazott hatosztályos elemi iskolatípus visszaállításának a lehetőségét.
Ez a változtatás más veszélyek mellett azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a felsős pedagógusok ezreinek a foglalkoztatása kerül veszélybe. Természetesen a szerkezetátalakítás finanszírozási problémákat is felvet, így felvetődik az a kérdés is, hogy milyen forrást talál erre az Oktatási Minisztérium.
Egy másik fontos területe volt a vitának az SZDSZ vezette minisztérium által sugallt, a tanulók érdekeinek szolgálata propagandaszagú jelszó mögé bújó rombolási szándék körül alakult ki. A törvény átalakításának okaként a diákok túlterheltségét, a megkülönböztetés kiküszöbölését is felhozták a változtatás szükségességének a kiagyalói, azonban lehet, hogy a túlterhelés hangoztatásával az oktatás színvonalának és hatékonyságának csökkenését sikerül elérni. De a tanulóknak az az igazi érdeke, hogy minél alaposabb tudással rendelkezzenek, amikor elhagyják az iskolájukat. Ha valóban a gyermekek érdekeit akarja szolgálni a minisztérium, vegye észre, hogy követelmény és munka nélkül nincs eredmény.
Kérdésként felvetődik: miért avatkozik bele a minisztérium olyan dolgokba, amelyeket az iskola amúgy is el tud rendezni? A pedagógusok szakemberek, akik láttak már gyermekeket közelről is, nemcsak olvastak róluk; pontosan tudják, mennyire terhelhetők a diákok. El tudják dönteni, hogy kaphatnak-e házi feladatot vagy nem a tanulók; s a pedagógus az a szakember, aki tudja, hogy egy gyermekkel meg kell-e ismételtetni egy évfolyamot, vagy sem.
Az évismétlés szükségességét a pedagógusok, főként az alsós osztályokban, amúgy is megbeszélték a szülőkkel - remélem, ezt is tudja mindenki. Természetesen szükség lenne változtatásra, de amelyik terület kívánná a változást, arra a törvénytervezet nem fektet megfelelő hangsúlyt, ilyen például a testnevelés-oktatás. Egy testiekben is egészséges ember a szellemi próbákat is jobban állja. Alsóban marad a hetenkénti három testnevelésóra, a szakemberek által szorgalmazott gyakoribb óraszám helyett, és ez kiegészül még valami homályos elképzeléssel is, de a felsőbb osztályokban még heti három óra sincs a testnevelésre. Jó lenne, ha ez a tantárgy is nevesítésre kerülne akkor, amikor az alapkészségek elsajátításának a fontosságáról beszélünk. Jó lenne, ha már az alsóban szakos tanárok tanítanák a testnevelést, hiszen a fizikai fejlődés és a mozgáskultúra, mozgáskoordináció fejlődésének a legfontosabb korszaka pontosan erre az időszakra esik.
Még egy nagyon fontos része volt a bizottsági vitának: véleményünk szerint e tervezet a benne foglalt változtatásokkal lehetőséget ad arra, hogy szembe tudja egymással állítani oktatási és nevelési ügyben a szülőket, a pedagógusokat és a diákokat. Ez a tanulók jogainak bizonyos esetekben történő demagóg félreértelmezése során nyilvánul meg. Az egyik legvisszatetszőbb példája ennek az álságos képmutatásnak az, amikor a törvénytervezet a gyermeket a szüleitől próbálja megvédeni azzal, hogy a pedagógus tudomására jutott információkat nem biztos, hogy átadhatja a gyermek szüleinek, a gyerek beleegyezése nélkül. Tehát ha kiderül az, hogy a tanuló kipróbálta például a kábítószert, a szülő nem biztos, hogy erről tudhat. Ez beleillik abba az SZDSZ által képviselt, liberálisnak mondott gondolatvilágba, amely a büntető törvénykönyv megváltoztatására is sarkallta a magukat liberálisnak nevező politikusokat.
Összefoglalva tehát: mi azon a véleményen vagyunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak még a vitáját sem lenne szabad elkezdeni.
(15.00)
Vissza kellene vonni, és egy nagyon széles szakmai és társadalmi párbeszédet kellene e területen megkezdeni arról, hol kellene változtatni az oktatásban, és arról, hogy milyen mélységű változtatásokra van szükség, és egyáltalán, szükség van-e ezeken a területeken. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A jövő a tét, és ezt a törvényt nem lehet feláldozni néhány elkapkodott, kalandor elképzelésnek az oltárán.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
