DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottságtól az egyetlen megszólaló vagyok. Ennek nem az az oka, hogy az emberi jogi bizottság egyetértett ebben az előterjesztésben. Azért, hogy ezt a faramuci helyzetet megvilágíthassam, és a Házszabályt is betartsam, tényszerűen közlöm, hogy a kormánypárti képviselők egységesen általános vitára alkalmasnak tartották a törvényt, mi, ellenzéki képviselők nem tartottuk általános vitára alkalmasnak a törvényt.
Egy kormánypárti képviselő tett fel kérdést, ezt leszámítva csak ellenzéki hozzászóló volt, és ez az ellenzéki hozzászólás a törvénynek egy területével foglalkozott, ez pedig a kisebbségi törvény módosítása, hiszen az emberi jogi és kisebbségi bizottság kompetenciájába szakmailag ezek a kérdések tartoznak elsősorban.
Ami a törvényben e fejezeten belül le van írva, abban viszont teljes volt az egyetértés a bizottság két oldala között, és ezért tudom én ellenzéki képviselőként most a bizottság álláspontját e területen képviselni, mert végül is másban nem foglaltunk érdemben állást. Itt a következőkről van szó: ez egy kétharmados törvény, amit itt a közoktatási törvény módosítani céloz meg. Egyrészt meglepett minket, hogy ez a közoktatási törvényen belül kerül be végül is a törvényalkotás tárgykörébe. De ez nem olyan fontos megjegyzés, a lényeg az, hogy itt van.
Ez a munka, amit a közoktatási törvény most törvényi szintre emelne, az előző parlamenti ciklusban indult, még Pokorni Zoltán minisztersége idején, és az akkori minisztériumi dolgozók, Szüdi János és a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó több munkatársa is nagyon sok segítségünkre volt abban, hogy a kisebbségi törvény módosítását így előkészítsük, ahogy ez most a közoktatási törvényben bejött.
Képviselőtársaim bizonyára tudják azt, hogy a '93-as kisebbségi törvény nagyszerű célokat deklarál, többek között azt is mondja, hogy a hazai kisebbségeknek lehetőségük van intézményeket működtetni vagy akár intézményeket átvenni a települési önkormányzatoktól, a valóságban erre mégis nagyon kevés példa adódott. Azért adódott erre kevés példa, mert a deklarációkon kívül ennek jogi és pénzügyi garanciáit eddig az Országgyűlés nem teremtette meg. Mégis sor került eddig is intézményátadásokra, hogy csak egy példát mondjak: mondjuk, a hercegszántói, kimondottan horvát kisebbségi ügyeket szolgáló iskola átkerült a horvát önkormányzat fenntartásába.
Az előző ciklusban a minisztérium ezt ad hoc döntésekkel segítette, megteremtette a pénzügyi feltételeit annak, hogy a kisebbségi önkormányzat is működtetni tudja ezt az intézményt. A jelenlegi költségvetésben egy továbblépés van: most mintegy 400 millió forint áll arra rendelkezésre, ha most törvényi szabályozás előtt intézményadásokra sor kerülne települési önkormányzattól kisebbségi önkormányzat felé, akkor ebből a pénzkeretből lehetne ezt a mozgást támogatni, hiszen ez többletforrásokkal jár. De ez még mindig nem egy normatív rendszer.
Egy normatív rendszert akkor tudunk megteremteni, ha a közoktatási törvény módosításának ezt a részét, ami a kisebbségek esetében az intézményátadás jogi és pénzügyi feltételeit megteremti, az Országgyűlés elfogadja. Ezt az emberi jogi bizottság mindkét oldala támogatta. Megjegyzem, az a szakbizottság, amely az előző ciklusban ezt előkészítette, és ott minden pártnak képviselője volt, akkor is egységesen foglalt állást ezekben a kérdésekben.
A nóvum az lenne, hogy most jogi és pénzügyi garanciákat kapnának a kisebbségi önkormányzatok arra - elsősorban az országos önkormányzatok -, hogy most már tényleges intézményfenntartókká tudjanak válni. Nem lesz parttalan a rendszer, nem szabadul el a pokol, nem kerülnek indokolatlanul intézmények kisebbségi fenntartásba, mert szabályozott ez a kérdés is, csak olyan intézmények kerülhetnek át az országos önkormányzatokhoz, amelyek megyei vagy annál nagyobb léptékűek, regionális beiskolázási körzetűek és kimondottan kisebbségi oktatási célokat szolgálnak.
Megjegyzem, a települési önkormányzatok nem ellenérdekeltek azzal, hogy ez a folyamat elinduljon, és náluk némi forrásmegtakarítás jelentkezne, míg az állam részéről nem jelentős, de nyilvánvalóan valamelyest többletforrásokkal jár ennek a rendszernek a kiépítése. Mégis fontos, mert meggyőződésem, hogy a '93-as kisebbségi törvény ezzel a törvénymódosítással nyeri el az igazi tartalmát, a kisebbségi autonómia most már nemcsak a deklarációk szintjén fog létezni, hanem a valóságban is működni tud az az intézményrendszer, amely kimondottan a kisebbségek érdekeit szolgálja, ők az elkövetkezendő időszakban most már intézményfenntartóként is megjelenhetnek.
Tehát a bizottság azt javasolja a Háznak, hogy ebben a részben mindenképpen legyen konszenzus, és fogadjuk el a törvényjavaslatnak ezt a részét.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
