DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kétfelé szeretném választani a véleményünket az előttünk lévő jogszabályról. Egyrészt szükségtelennek tartom megismételni mindazokat az előnyöket és értékeket, amelyeket a jogszabály a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelően kifejt. Tehát ez valóban igaz, erre szükség van, úgy az EU-szabályok miatt, mint a bankrendszer és az elszámolási rendszer továbbfejlesztése miatt. Tehát, ha szabad így mondani, a pénzügyi szándék, annak minden rendelkezése támogatandó.
Nem így maga a jogszabály, sem annak szerkesztése, sem szövegezése, s különösen nem a polgári anyagi jogszabályokkal történő megfelelősége. Meggyőződésem, hogy mód van arra, hogy ez a jogszabály megfelelő módon módosításra kerüljön. Igazából a problémám az, hogy nagy valószínűséggel a jogszabály szövege valamiféle EU-s normatíva vagy irányelv majdhogynem szolgai fordítása. Ebből a fordításból származnak azok a problémák, hogy a magyar jogi terminológiával nem találkoznak a jogszabálynak egyes rendelkezései, sőt kijegecesedett polgári jogi gyakorlatba ütközhetnek. Engedjék meg nekem a feltételes módot, mert azt gondolom, hogy egyeztetésre van szükség az esetleges módosító javaslatok beadása előtt.
Ugyanakkor szükségesnek tartok jelezni néhány olyan problémát, amely legalábbis a felvetés szintjén megfontolást érdemel. Tehát kérem, hogy úgy a tisztelt képviselőtársak, akik ezzel a jogszabállyal foglalkoznak, mint a különböző kormányzati szervek vegyék fontolóra ezeket a problémákat.
Ezen kívül is vannak felvethető problémák, de igazából négy olyan alapelem van, amelyet mindenképpen célszerűnek látszik a magyar polgári jog rendszerében elhelyezni. Az egyik a hatály kérdése. Most szándékosan ebben a körben nem utalok rá, de kérem megfontolni a módosító javaslatok vitájánál, hogy megjelenhet-e egy magyar jogszabályban egy olyan fejezetcím, hogy “Az elszámolási nettósítás és a transzfermegbízások hatálya”. Tehát a problémám az, hogy a magyar nyelvszerkesztésnek és a jogalkotási elveknek megfelel-e egy ilyen fejezetcím; ami jogilag inkább érdekes, az a “hatály” szó alkalmazása. A magyar jogban a “hatály” szónak jelentősége van, és azt gondolom, hogy ez a fajta fogalmazás ennek nem felel meg.
A másik komoly probléma, ami végigvonul az egész jogszabályon, az a “teljesítés” fogalma, noha nem vitás, hogy ez egy elszámoló rendszeren belül történő elszámolások láncolata. A teljesítés az más, és ezért van probléma a “transzfermegbízás” használatával. Nemcsak azért, mert magyartalan, nemcsak azért, mert többjelentésű lehet, de rendelkezésünkre áll az “átutalási megbízás” kifejezés, amely számos joganyagban azonos tartalommal szerepel, és nem nyit ki olyan terminológiai problémákat, amelyek ezek után kezelhetetlenné tennék a különböző jogágak egymás melletti alkalmazását.
A megtámadhatatlanság kérdése. Előny-e, érték-e a jogszabályban az a szándék, hogy az átutalási megbízás bizonyos feltételek mellett ne legyen megtámadható? De a probléma megint itt van, ami komoly összeütközést jelent, hogy az nem igaz, hogy a teljesített jogügylet nem támadható meg, mert ilyet a magyar polgári törvénykönyv nem ismer. A polgári törvénykönyv megmondja, hogy mely jogügylet támadható meg, és mi van ebből kizárva. Tehát anélkül, hogy most végigmennék ennek a megoldásában, és én ezt nem is tekintem feladatomnak most, csak jelezném, hogy a megtámadhatatlanság szándéka arra irányul, hogy a megbízási jogügylet nem megtámadható, de az annak alapján kötött jogügylet bizonyos körökben a megtámadhatóság törvény által írt rendelkezései szerint megtámadható, és csak annyi következik ebből, hogy az úgynevezett relatív hatálytalanság, tehát hogy a harmadik személyre, az elszámoló rendszerben részt vevő félre nem terjed ki az eredményes megtámadás.
(21.00)
De ez egy ismert, hogy mondjam, sok száz éve ismert polgári jogi gyakorlat, tehát én azt gondolom, hogy ennek a végiggondolása szükséges egy ilyen jogszabálynak a megalkotása előtt.
Amit kérdésként fogalmaznék meg, és itt is komoly problémáim vannak, noha még egyszer mondom, hogy a Pénzügyminisztérium szándékát és a jogszabály által közvetített akaratot helyeslem, egyetértek vele és támogatom, gondot érzek azonban az egész 5. §-ban írt rendelkezésekkel, aminek azonos a mondanivalója, hogy különböző esetekre egy jogot keletkeztető időpontra azt jelölik meg, hogy amikor a végzést meghozzák.
A probléma nemcsak célszerűségi okból vizsgálandó, hanem a magyar polgári perrendtartás szabályai miatt is. Tehát a magyar Pp. szerint akár végzést, akár ítéletet - mert erre is utal ez a jogszabályhely - a közléssel lehet bármiféle hatályokkal ellátni; a közlés vagy tárgyaláson kihirdetett végzés, vagy annak az írásbeli kézbesítése. A magyar Pp. szerint a végzés meghozatala nem jelent semmit, mert ez nem minősül közlésnek, ugyanakkor garanciális jellege is erősen vitatható, hogy a végzés meghozatalán azt kell-e érteni, amikor valaki arra egy dátumot ír - vagy milyen időpontot. Tehát én azt gondolom, hogy ezt a magyar Pp.-vel mindenképpen össze kell vetni, hogy ne legyenek olyan összeütközések, hogy ez a jogszabály mit jelent, és különösen más jogágakba tartozó rendelkezésekkel ne ütközzön.
Én azt hiszem, hogy viszonylag komoly munkával, módosító javaslatokkal ezek a jogi problémák elháríthatók, amennyiben erre igény van, akkor szívesen részt veszek ebben. Amúgy a jogszabályt érdemben természetesen támogatom, de azt hiszem, hogy ilyen állapotában más jogágakba való ütközése, nyelvezete, szóhasználata miatt nem szabadna a parlamentnek elfogadnia. De még egyszer mondom, hogy módosító javaslatokkal ez a helyzet javítható. Köszönöm szépen.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
