LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Versenyhivatalt irányító Elnök Úr! Elöljáróban röviden rögzítem, hogy ebben a formában és időzítésben a jelentések és a beszámolók műfaját elavultnak tartom, a Házszabály mindenképpen megújításra szorul, hiszen most is 2003 áprilisában tárgyaljuk a 2002 augusztusában elkészült, benyújtott beszámolót, amely a 2001. esztendő munkáját, tapasztalatait elemzi.
Az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó intézmények jelentései két fontos feladatot teljesítenek: egyrészt beszámolnak arról, hogy az adott intézmény alkalmas-e, jogosítványai elégségesek-e a rá ruházott feladat ellátására, másrészt jelzik azokat a gondokat, amelyek jogszabályok hiányából vagy egy-egy jogszabály időszerűtlenné válásából adódnak. A Versenyhivatal jelentése, beszámolója és annak konkrét példái és következtetései igazolják azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal alkalmas arra, hogy a versenytörvény szellemében őrködjön a gazdasági verseny szabadsága és tisztasága felett.
A jelentés az Országgyűlés számára is ajánlásokat fogalmaz meg, ezek közül talán a legfontosabb a versenytörvény 103. §-ának (3) bekezdése, amelyik a Miniszterelnöki Hivatalt is felruházza a versenyfeltételek alakításának a jogkörével, és általában a versenyszabadság érvényesülésének az értékelésével. Ez a jogszabály valójában az Országgyűléstől von el jogkört, hiszen a Gazdasági Versenyhivatal az Országgyűlésnek tartozik beszámolni a tevékenységéről, és teszi át kormányhatáskörbe az Országgyűléstől elvont jogterületet.
(18.30)
Ha nem is egyértelmű ez a jogelvonás, akkor is kétségtelenül megkettőzött felügyeleti hatáskör alakult ki a versenyfelügyeletben, és ezt a jogbizonytalanságot okozó párhuzamosságot minél hamarabb meg kell szüntetnünk.
A jelentés továbbá olyan visszásságokra is felhívja a figyelmünket, amelyek megszüntetése érdekében az Országgyűlésnek részben mint törvényhozó, részben mint kormányt felügyelő szervnek lépnie kellene. Például a jelentés 35. pontja szerint a közbeszerzési törvény könnyen megkerülhető, nem alkot egy zárt rendszert, emiatt szükséges lenne a kiigazítása.
Jogi szabályozatlanság miatt az ország sok területén sérül a versenysemlegesség a közterület használata, illetve a közterülethez való üzleti célú hozzáférés során. A bajok gyökere abban rejlik, hogy a közterület-használat körében a települési önkormányzatok hol hatóságként, hol pedig tulajdonosként viselkednek, és ennek következtében a döntéshozók személye is, szempontjai is különbözőek. A következmények közismertek: az egyik bérlő olcsón, névleges összegért is hozzájuthat közterülethez, hosszú időre; a másik bérlő pedig csak rövid időre és lényegesen drágábban juthat közterülethez. Az önkormányzatok döntési önállósága, autonómiája folyamatosan szembekerül a versenysemlegesség elvi követelményeivel, de ez utóbbi megfelelő jogszabályok hiánya miatt nem érvényesülhet.
Az Országgyűlésnek minél hamarabb szabályoznia kellene a közigazgatási szervek szolgáltatásainak a besorolását, vagy az államigazgatási feladatok közé, vagy az üzleti jellegű szolgáltatások közé. Ma eltér egymástól ebben a kérdésben a Pénzügyminisztérium, az APEH és a Központi Statisztikai Hivatal véleménye, és ezen államigazgatási következetlenség miatt a piacon tevékenykedő vállalkozások között indokolatlan megkülönböztetések, eltérő nagyságú piacralépési terhek alakulnak ki, sérül a versenysemlegesség. Ezt a semlegességet részben az általános forgalmi adóról szóló törvény egyértelművé tétele révén lehetne orvosolni, részben állást kellene az Országgyűlésnek foglalnia abban az alapkérdésben, hogy az állam mint a közigazgatási tevékenység monopóliumának birtokosa mennyiben nyilváníthatja piaci szolgáltatásnak a közigazgatási tevékenység egy részét, és mennyiben jogosult köztisztviselőket felruházni a piacon való szereplés jogával.
A jelentés egyébként sok konkrét ügyet és döntést sorol fel az elméleti jellegű problémák leírása mellett, jelezve, hogy elmélet és gyakorlat szorosan kapcsolódik a Gazdasági Versenyhivatal munkájában.
Végezetül, tisztelt Ház: a Gazdasági Versenyhivatalt létrehozó politikai akarat idején, az előkészületek során, majd a megalakulás első pillanatától kezdve figyelemmel kísérhettem a hivatal szívós és építkező munkáját. Sokan azt jövendölték annak idején, hogy az első ütközetek után az alapító vezetés csöndes áldozat lesz. Nem így történt, és ennek oka a megteremtett és kívánatos stílus is, amelyre a gazdasági és politikai ritmusérzéken kívül a következetes szakmai munka is jellemző. Köszönet ezért a hivatal elnökének és valamennyi munkatársának.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
