MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Elnökhelyettes Asszony! Talán jobb is, hogy Horváth János képviselőtársam után mondom el a költségvetési bizottságban tapasztaltakat, hiszen Horváth János ott is elmondta értékes gondolatait, és most azokat levonva a beszámolóból, próbálom lerövidítve elmondani, hogy mi történt.
Az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága 2003. április 2-án tárgyalta meg a Gazdasági Versenyhivatal beszámolóját a 2000., 2001., illetve 2002. évi tevékenységéről, a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról. Ugyancsak ezzel egy időben, egy napon, együtt tárgyalta az említett három évben, azaz 2000., 2001. és 2002. években a Gazdasági Versenyhivatal beszámolójáról szóló gazdasági bizottsági önálló indítványokat.
A bizottságban a képviselők politikai pártállásuktól függetlenül azonosan, támogatóan ítélték meg a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységét: a piacgazdaságot építő Magyarországon nagyon fontos szerepe van a verseny felügyeletének, hogy a gazdaság szereplői az írott és íratlan szabályok szerint működjenek, ne élhessenek vissza gazdasági erőfölényükkel, monopolhelyzetükkel.
A bizottság tagjai úgy találták, hogy a Gazdasági Versenyhivatal nagy szerepet játszott és játszik a konszolidált, működőképes piacgazdaság kiépítésében. A kilencvenes évek óta folyamatosan épülő magyar piacon, ennek újabb és újabb fejlettségi szintjein különböző kihívásokkal kellett szembenéznie a Gazdasági Versenyhivatalnak. Viharos gyorsasággal épült, épül a piacgazdaság, a világpiaci integrálódásunk és alkalmazkodásunk terepe a verseny. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan gazdasági csoportok, amelyek nem akarnak versenyezni, monopóliumot kívánnak létrehozni egy-egy területen, vagy törvények által kívánják védeni vélt előjogaikat, akik meg akarják kímélni magukat a versenytől, mert az munka, mert az kikényszeríti a folyamatos alkalmazkodást.
Számba véve a Gazdasági Versenyhivatal eljárásait, a Gazdasági Versenyhivatal évente 180-200 versenyfelügyeleti eljárást folytatott le a tárgyalt időszakban. Szinte valamennyi ügyben versenytanácsi határozat született. A versenytanácsi döntéssel zárult eljárások kevesebb mint fele indult valamilyen kérelemre, a többség hivatalból, a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezésére. Néhány fontos terület, ahol a Gazdasági Versenyhivatal eljárást folytatott: például a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmával vagy a versenyt korlátozó megállapodásokkal kapcsolatban; az erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt, illetve az összefonódások ellenőrzése során végeztek vizsgálatokat, folytattak eljárásokat. A bizottság két megállapítást tett ezekkel kapcsolatban: az elmúlt néhány évben stabilizálódott az ügyek száma, egyfajta egyensúly állt be. Örvendetes a tervszerűség a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatában, az eljárások több mint felében saját kezdeményezésre indítottak eljárást.
Összefoglalva, a bizottság tett néhány ajánlást a Gazdasági Versenyhivatalnak: a Gazdasági Versenyhivatal a piacgazdaság jelenlegi szakaszában, ellátva eddigi tevékenységét, kezelje kiemelten a prevenciót, a megelőzést. A bizottság tagjai egyetértettek azzal, hogy szükséges új eszközt adni a Gazdasági Versenyhivatal kezébe, ezért megfelelő vizsgálatok után át kell tekinteni a 1990. évi LXXXVII. törvényt, amely az árak megállapításáról szól.
A kormány és a törvényhozók számára fontos tanulság, hogy a döntéshozóknak figyelemmel kell lenni a Gazdasági Versenyhivatal ajánlásaira a törvények, rendeletek alkotásánál, különösen a versenykorlátozással kapcsolatban.
A bizottság tagjai végül megköszönték a Gazdasági Versenyhivatal munkáját - mint ahogy teszem ezt én is -, majd egyhangúlag támogatták az előterjesztést, és ajánlják az Országgyűlésnek elfogadásra.
Köszönöm a figyelmet.
