BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, utoljára szólok hozzá. Nagyon sok közgazdasági érv és megközelítés hangzott el, amelyek a Széchenyi-terv korábbi pályázati rendszerének a létjogosultságát bizonyították. Egy dologról azonban még nem beszéltünk, s engedjék meg, hogy ezt azért mondjam el, mert én egy aprófalvas megyében, Baranyában élek. Nálunk különösen érezhető volt a Széchenyi-terv lélektani hatása, ami ha nem is egyenértékű a gazdasági érvekkel és indokokkal, de nagyon meghatározó. S hogy mi volt ez?
A kis- és mikrovállalkozások azt látták, hogy van, aki bele mer vágni olyan fejlesztésekbe, amin már ők is gondolkodtak, de még nem érezték annak a létjogosultságát. Az a tőketámogatás, amit a Széchenyi-terv keretében kaptak, lehetővé tette számukra, hogy elinduljanak, sikeresen fejlesszenek és nyereséggel működjenek, és ezek után az összes többi mikro- és kisvállalkozás - amely szintén dédelgetett ilyen álmokat - úgy érezte, hogy el lehet indulni. Nagyon sok fejlesztési elképzelés, terv, megvalósíthatósági tanulmány készült el az elmúlt néhány évben. Én ezeket a vállalkozásokat féltem. Ha a tőkejuttatás lehetősége nem áll majd rendelkezésükre az idén és jövőre, akkor ők ezektől az álmoktól, a terveik megvalósításától esnek el.
Higgye el, tisztelt államtitkár úr, ez ugyanolyan, mint amikor egy kis falu valamelyik utcájában az egyik lakó kifesti a házát és a kerítését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt látván a szomszéd kezdi magát rosszabbul érezni, ő is megcsinálja, és ezzel olyan pszichés támogatást nyernek, amely elindít egy olyan folyamatot, ami azután mindenki számára profittal záródhat.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
