KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én máris beláttam, hogy a píár helyére az érdemi vitának kell lépnie, ezért aztán hadd hívjam fel Bánki képviselőtársam figyelmét arra a tényre, hogy szemben mindenféle píárral, végül is a magyar gazdaság teljesítőképessége növekedése 2000-től kezdődően csökkenő tendenciát mutatott. Itt máris feszül egy ellentmondás a nagyon sikeres intézkedések meg a gazdaság teljesítőképességének romlása között, amit természetesen külső tényezők is befolyásoltak, és természetesen bizonyos elhibázott gazdaságpolitikai lépések is.
Hozzá szeretném tenni egyébként, hogy bizonyos tekintetben egyetértek Bánki képviselő úrral is, és Józsa képviselő úr is említette, hogy számos dolog történt a kis- és középvállalkozói szektor terén. Hozzáteszem, hogy az egész kérdéskört 1990 óta kísérik viták a politikában, és 1990 óta váltakozó törekvésekkel próbálnak a különböző kormányok javítani ennek a szektornak a helyzetén; javítani, nagyon helyesen, azért - többen elmondták már előttem, de érdemes megismételni -, mert valóban ez az ágazat adja a bruttó hazai össztermék mintegy 50 százalékát, foglalkoztatja az összes munkavállaló mintegy kétharmadát, sőt a 10 főnél kisebb vállalkozások, vagyis a mikrovállalkozások is az összes foglalkoztatott egyharmadát adják. Éppen ez az, ami miatt különös figyelmet érdemel ez a terület, és - ebben egyetértek például Bánki képviselő úrral - ez az is, ami miatt, figyelemmel az európai uniós csatlakozásra, valóban kiemelt figyelmet kell fordítanunk erre a szektorra.
Való igaz, a kis- és középvállalkozások nagyon sok területen nem veszik fel a versenyt a tőkeerős nagyvállalatokkal, legyenek azok egyébként multinacionális cégek vagy hazaiak, mert például nem veszik fel a versenyt a likviditás terén, az azonnali fizetések terén, vagy akár a marketingmunkában. Ugyanakkor azonban, másrészt éppen a kis- és középvállalkozói szektor leginkább képes az újításokra, leginkább képes üzleti elgondolások hatékonyabb, rugalmasabb megvalósítására, és ezek a vállalkozások, ez a szektor képes leginkább vagy a legnagyobb mértékben hozzájárulni a gazdaság megújításához, dinamizálásához. Ehhez természetesen valóban megfelelő információkra van szükségük, és természetesen megfelelő pénzügyi feltételrendszert kell számukra biztosítani. Ebben az államnak természetszerűleg kell szerepet vállalnia.
Az előttem szóló Bánki Erik képviselő úr is felsorolta, mi változott az elmúlt években, és én ezzel egyetértek. Valóban változtak a működési feltételek, csökkentek az adó- és adminisztratív terhek. Ezt most nem az előző kormánnyal szembeni kritikaként mondom, mert a korábbi időszakokra is jellemző lesz, meg talán a mostanira is, hogy persze ők szeretnék, ha még inkább csökkennének az adóterheik, és még inkább csökkennének az adminisztrációs terheik. Valóban bővültek a kis- és középvállalkozások finanszírozási lehetőségei, és tényleg voltak új programok, új pályázatok. Valóban egyszerűsödött a hitelfelvételi lehetőségük, és jelentek meg új hitelkonstrukciók. Egyre több hitelt voltak képesek úgy felvenni, hogy garanciát állítottak mögé.
De megint, ha az ember beszél kis- és középvállalkozók képviselőivel, akkor ők természetesen azt mondják, hogy nagyon nehezen jutnak hozzá a hitelekhez, nagyon nehezen érik el ezeket a hiteleket, és ezen a helyzeten mindig szeretnék, ha javítanának. Nőttek a kamattámogatások ezekhez a hitelekhez, és így tovább. Én különösen fontosnak tartom, hogy az oktatási rendszerbe számos helyen beépültek a vállalkozással kapcsolatos ismeretek oktatására vonatkozó tételek. Ezek mind-mind nagyon fontos dolgok; sok minden változott tehát, és sok mindenben léptünk előre az elmúlt években is.
Hozzáteszem rögtön, hogy persze, ha a kis- és középvállalkozókkal beszél az ember, akkor problémákról is beszámolnak, azokon kívül, amelyeket említettem. Például, amikor sokan büszkék arra, hogy a minimálbér milyen gyorsan emelkedett, ők megjegyzik - hiszen ez közülük érintett nagyon sokat -, hogy ez, bizony számukra jelentős nehézségeket okozott, és sokszor éppen a versenyképességüket rombolta. Ez elsősorban a mikrovállalkozások esetében jellemző. Arról beszélek, amikor tiszta viszonyok vannak, és tiszta piaci viszonyok szerint folyik a játék.
(15.00)
A másik nehézség, amiről rendre beszámolnak - ez elsősorban azokat jellemzi egyébként, akik exportra termelnek -, hogy az árfolyam-politika, az árfolyam változása, amiről itt a parlamentben már nagyon sokszor vitatkoztunk, ugye voltak, akik ennek pozitív, mások meg negatív hatásait emelték ki, azok esetében, akik kis- és középvállalkozóként exportpiacon vannak jelen, kifejezett hátrányokat okozott, és közülük számosan mentek tönkre.
A Széchenyi-terv megítélését illetően megint csak vita van közöttünk. A Széchenyi-terv részben arról szólt, hogy a különböző támogatási összegeket, amelyek megtalálhatók voltak a különböző tárcáknál, összegereblyézték, és elnevezték együtt Széchenyi-tervnek, önmagában ettől persze a források még nem bővültek. Amikor hatalmas számokat hallunk, akkor mögéjük kell látni, hogy például éppen ebben a szektorban a mezőgazdasági támogatások tették ki az összes támogatás döntő hányadát, amelyek akkor is lettek volna, ha éppen Széchenyi-terv nincsen.
A miniszter úr említette, hogy 2001-2002-ben mintegy 60 milliárd forintnyi összeg kiosztására került sor mintegy 6600 vállalkozás részére, és ezzel mindösszesen az összes bejegyzett vállalkozásnak 0,5, vagy ha a mintegy 840 ezer működő vállalkozásra tekintünk, akkor mintegy 0,8 százalékát támogatták, amit azért mégsem lehet a szektor egésze szempontjából olyan jelentős dolognak tartani. Ráadásul, ha megnézzük ennek a bontását, akkor azért azt találjuk, hogy 500 millió forint feletti támogatást kapott 27 cég, és ez ebből a 60 milliárd forintból 22 milliárd forintot képviselt, ami persze azt mutatja, hogy ezek meg nem igazán a kisvállalkozások voltak, itt másról is szó volt ennél a támogatási formánál. Itt az a jellemző, hogy kevesek kaptak sok pénzt, és nem pedig sokak kaptak pénzt.
De nem ez volt a legnagyobb problémánk a Széchenyi-tervvel, és ha már ennyire exponáljuk ebben a vitában, akkor engedjék meg, hogy én is egy leltárt készítsek a Széchenyi-tervvel kapcsolatos gondokról, merthogy nem volt normativitása a tervnek, ami lehetőséget adott arra, hogy a pénzek elosztása mindenféle egyéb, nem piaci megfontolások alapján is megtörténhessen, mondjuk például, aki közelebb volt a tűzhöz, ahogy az már csak lenni szokott, az ebben az esetben is könnyebben üdvözült. Nem volt átlátható a rendszer, nem volt a nyilvánosság számára nyomon követhető, nem volt világos, hogy kik kapják a milyen támogatásokat, és nem volt az sem világos persze, hogy aztán milyen összefüggés fedezhető fel közöttük.
Józsa képviselőtársam beszélt már arról, hogy ráadásul nem igazán mérhető a Széchenyi-terv hatása, hiszen nincsenek meg azok az indikátorok, amelyek ezt lehetővé tennék. Ezért gondolta úgy az új gazdasági kormányzat, hogy ezen mindenképpen változtatni kell. Változtatni kell már csak azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert csatlakozunk az Európai Unióhoz, és akkor csatlakozni fogunk az európai vállalkozáspolitikához is. Európában létezik egy program, “A vállalkozói Európa kialakítása 2005-ig”, ennek a jelentése a tudás- és információ alapú, fenntartható gazdaság kialakítása. Ezt kell nekünk valójában figyelembe vennünk akkor, amikor vállalkozások támogatásában gondolkodunk. Ennek a főbb elemei: a vállalkozói szellem erősítése Európában, az innováció ösztönzése, kedvező jogi és üzleti környezet kialakítása, a vállalkozókat körülvevő pénzügyi környezet fejlesztése, hatékonyabb információszolgáltatás, termék- és szolgáltató piacokhoz való hozzáférés segítése.
Olyan rendszert kell nekünk itthon kialakítanunk, ami alkalmazkodik, illeszkedik az Európai Uniónak ezen röviden ismertetett vállalkozásfejlesztési politikájához. És ha most megnézzük a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program különböző elemeit, akkor azt találjuk, hogy ez a program ilyen, illeszkedik ehhez a rendszerhez. Józsa képviselőtársam részletesen ismertette ennek különböző elemeit. Én azt emelném ki, hogy további ösztönzést kap a beruházások erősítése, a beruházási adókedvezmények rendszere. Ma már talán senki nem vonja kétségbe, hogy az adórendszerben e tekintetben előrelépés történt, és valójában ez az a támogatási forma, amihez mindenki egyenlő módon férhet hozzá abban az esetben, ha van megfelelő ötlete, aminek a fejlesztését ilyen módon a szabályozás elősegítheti.
Léteznek azok az elemek, amelyeket az előbbiekben már az előttem szólók felsoroltak. Én itt kiemelném egyrészt azokat a támogatási formákat, amelyek elősegítik az Unióra való felkészülést, mert én abban egyetértek például Bánki Erik képviselőtársammal, számunkra rendkívül fontos, hogy versenyképesen, minél versenyképesebben érkezzenek a vállalkozásaink az Európai Unióba, mert nekik abban a versenyben helyt kell állniuk. Ugyanakkor Józsa képviselőtársammal értek egyet a tekintetben, hogy az ingyen osztogatott támogatások nem biztos, hogy kellően segítik a versenyre történő felkészülést. Nekünk olyan eszközöket kell alkalmaznunk, amelyek piackonformak, amelyek azoknak a vállalkozásoknak a fejlődését segítik elő, amelyek képesek a piacon megmaradni, képesek a piacon helytállni. Természetesen szükség van továbbra is a vissza nem térítendő támogatásokra bizonyos területeken, de hát hiszen ezt a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program tartalmazza is.
Ami a jövőt illeti, egyetértve azzal, hogy mennyire fontos számunkra a hazai kis- és középvállalkozói szektor kellő fejlesztése, összefogottabbá kell tennünk az intézményrendszert, hiszen egyrészt az egyik oldalon a nemzeti fejlesztési terv a régiók fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket tartalmazza, érdemes összhangba hozni vele a vállalkozásfejlesztési elképzeléseket annak érdekében, hogy a két folyamat egymást erősítő módon legyen képes hozzájárulni az ország fejlődéséhez. Szükséges továbbá az adóterhek csökkentése, és szükséges továbbá az adminisztratív terhek csökkentése is. Ráadásul mindezt úgy kell megcsinálni, hogy az évente változó szabályozás ne teremtsen kiszámíthatatlan viszonyokat, hanem éppen ellenkezőleg, világos szabályozásváltozás legyen, ami hosszabb távra jelöli ki a lehetséges fejlődési pályát, hogy a vállalkozások hosszabb távon kalkulálhassanak annak eredményeivel.
Látnunk kell, hogy a kis- és középvállalkozások legnagyobb része a hazai piacra termel, őket abban kell segíteni, hogy a hazai piacon legyenek képesek továbbra is helytállni, és itt nőjön a versenyképességük a külföldről bejövő versenytársakkal szemben, de azt is tudni kell, hogy egy részük, különösen a nagyobbak már szolgáltatásaikkal, termékeikkel átlépik az országhatárokat. Őket abban kell segítenünk, hogy a külpiacokon legyenek versenyképesek, és a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program e tekintetben is tartalmaz különböző elképzeléseket.
Egy biztos, tisztelt képviselőtársaim, ami a vállalkozások érdeke, az egyúttal az ország érdeke is, hiszen kizárólag a működőképes vállalkozások és a működőképes gazdaság képes megtermelni mindazokat a többleteket, amelyek felhasználásával különböző területeken lehet javítani a pozíciókat, és csak a működőképes, erős és persze versenyképes gazdaság az, amelyik munkahelyeket teremt, és járul hozzá ezen keresztül ahhoz, hogy minél többen tudjanak dolgozni, minél többen legyenek képesek ilyen módon gondoskodni saját magukról. Ezért aztán azt kell mondanom befejezésül, hogy a vállalkozások sikere mindnyájunk sikere, ezért vagyunk érdekeltek abban, hogy vállalkozásaink sikeresek legyenek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
