LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az egymást is kiegészítő és igen tanulságos kétpercesek után a kormányjelentésből két területet, pontosabban két figyelmeztető jelenséget kívánok kiemelni. Az egyik jelenség az 50-249 főt foglalkoztató középvállalkozások korábbiaknál gyengébb támogatása, a másik pedig a nem működő vállalkozások meglepően magas száma.
A középvállalkozásokra azért is érdemes megkülönböztetett figyelmet fordítani, mert nagyságuk eleve kizárja azt a gyanút, hogy csak kényszerből és a munkanélküliség elkerülése érdekében működtetik őket, míg sajnos a több mint százezer mikrovállalkozásról ez nem mondható el. A kényszervállalkozások jelentős részének állami megsegítése, burkolt munkanélküli-segély, hitellehetőségeik bővítése pedig meglehetősen kockázatos, ez elhangzott korábban itt is.
(16.30)
A középvállalkozások nagyobb eséllyel fordíthatják hatékony fejlesztésre és innovációra az állami támogatásokat, emellett hitelképességük elbírálása is könnyebb, továbbá kockázatmentesebb a hitelezésük is. Ennek a vállalati körnek a fejlődése szolgálná véleményem szerint a leghatékonyabban a munkanélküliség elleni erőfeszítéseket is. Sajnos, a kormányjelentés adatai szerint 2000-hez viszonyítva csökkent a középvállalatok állami támogatásának a korábbi aránya 29 százalékról 26 százalékra, és csökkent a bankoktól kapott hiteleken belüli részarányuk is. Talán ezek miatt is annak ellenére mérséklődött a nemzeti jövedelem termelésében betöltött szerepük, hogy ez a vállalati nagyság kategória elég jelentősen, a nemzetgazdaság átlagánál is gyorsabban tudta megnövelni az árukivitelét.
Mindezeket nem azért emelem ki, hogy nem becsülöm kellően a kisvállalkozások és mikrovállalkozások termelésének bővülését és szintén gyors árukivitelét, hanem annak megelőzése érdekében hangsúlyozom, nehogy a nagyvállalatok és a kisvállalkozások között kiüresedjen a gazdasági tér, nehogy a mindkét részről mellőzött középvállalkozások elsorvadása miatt véglegesen kicsikké és nagyokká szakadjon szét a vállalkozások tábora.
Tisztelt Ház! Röviden hadd említsem meg a nem működő vállalkozások meghökkentően magas arányát. A jelentés adatai szerint például a részvénytársaságok 11 százaléka, a szövetkezetek 19 százaléka nem működik. Ez azt jelenti, hogy vezetőik nem hívják össze a törvény szerint kötelező közgyűléseket, nem nyújtják be adóbevallásaikat és mérlegeiket. Közvetve ez százezrek vagyonának a felélését is jelentheti, és ezért a folyamatért vajon kik viselik a felelősséget. Ismerek nem egy olyan szövetkezeti tagot vagy részvénytulajdonost, aki hiába próbált annak utánajárni, hogy mi lett az ő befektetésének a sorsa, nem talált rá arra a hatóságra, amelyik neki segítséget nyújtott volna.
A jelentés adataiból az is kiderült, hogy a sokat kárhoztatott korlátolt felelősségű társaságok és betéti társaságok között csak alig 1 százalékkal magasabb a nem működő társaságok aránya, mint a megbízható vagyonkezelőnek tekintett részvénytársaságok között. A korlátolt felelősségű társaságok és betéti társaságok gyakorlatához viszonyítva aggasztóan magas, kétszer annyi a szövetkezetek körében a nem működő gazdasági egységek aránya, 2001-ben minden ötödik szövetkezet fantomszövetkezet volt. Mind a gazdálkodás biztonsága, mind az állami bevételek feletti őrködés, mind az állampolgárok vagyonának a megóvása a kormányzatra és a tisztelt Házra rója azt a kötelezettséget, hogy lecsökkentsük a nem működő társaságok körét, és tárjuk fel ennek a jelenségnek a mélyebb okait.
Egyébként a jelentés megállapításait magam is elfogadom, és Püski Andrással egybehangzóan az MDF nevében elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)
