MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, nagyon jó dolog az, hogy az előttünk fekvő jelentés, illetve az ehhez kapcsolódó gazdasági bizottsági határozati javaslat ilyen mértékű támogatással bír, mint ahogyan azt a bizottsági előadók is jelezték. Az azonban, úgy gondolom, már nem annyira jó dolog, hogy a határozati javaslatban megfogalmazottak - amelyek az elkövetkezendő időszak pályázati utóértékelési rendszerének a kialakítását, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásához kapcsolódó törvények átfogó felülvizsgálatát tartalmazzák - és az ezek mögött lévő szándék, illetve támogatási formák már nem annyira egységes képet mutatnak, mint ahogyan az részben a vezérszónoklatokból, részben pedig az eddig elhangzott hozzászólásokból is hallható volt.
Úgy gondolom, mielőtt itt a részletekbe belemennénk, és talán egy kis képet kapnánk abból, hogy milyen volt az elmúlt esztendő, illetve az elmúlt két esztendő, és mi várható a vállalkozások számára az elkövetkezendő időkben, talán néhány dolgot pontosítani kell, hiszen mind a miniszteri expozéban, mind az eddig elhangzott hozzászólásokban volt néhány olyan momentum, amelyre mindenképpen érdemes reagálni.
Úgy gondolom, nagyon fontos volt az a miniszteri expozéban, amiről az előbb Szijjártó Péter képviselőtársam is szólt, hogy 2001-ben 21,4 százalékkal nőtt a kis- és középvállalkozások által felvett és elérhető hitelek száma. Ez nagyon jó, hiszen - ahogy képviselőtársam is az előbb jelezte - a bankok hitelképesnek ítélték a kis- és középvállalkozásokat. Köszönhető ez az akkor már működő Széchenyi-tervnek, és köszönhető a Széchenyi-terv által kiváltott gazdaságerősítő hatásnak. Úgy gondolom, ezt mindenképpen ki kell emelni, amikor az elmúlt időszakról, a kis- és középvállalkozások 2001. évi támogatásáról beszélünk.
Józsa képviselő úr a vezérszónoklatában néhány pontatlanságot ejtett, ugyanis azt mondta, mindössze hatezer nyertes pályázat volt 2001-ben. Nos, az a statisztikai adatsor, amelyet a Gazdasági Minisztériumból megkaptunk, bizony ennél lényegesen nagyobb számokat tartalmaz. Talán pontosítania kellene ezeket a számokat, és talán lényegesen jobb lenne a kép is.
Többször elhangzott a jelenlegi kormánypárti képviselőtársaim szájából, hogy a Széchenyi-terv nem volt jó, merthogy több százezer csalódott vállalkozó volt. Kérem szépen, én úgy gondolom, csalódni csak az tud, aki bead pályázatot, úgy gondolja, hogy az a pályázat jó volt, színvonalas volt, eredményesnek kellett volna lennie, de mégsem nyert.
Nos, a 75, illetve 80 százalékos eredményesség azt mutatja, hogy bizony-bizony, ezek a pályázatok nagy részben jók voltak, így hát messze nem lehet százezres nagyságrendről beszélni, amikor a kis- és középvállalkozók csalódottságáról beszélünk, hiszen - még egyszer mondom - ha valaki nem ad be pályázatot, az nagy valószínűséggel nem is fog tudni nyerni, így azután csalódni sem nagyon van oka.
Kuncze Gábor azt mondta: nagyon fontos dolog, amire mindenképpen tekintettel kell lennünk, hogy 2000 óta folyamatosan csökken a gazdasági fejlődés mértéke. Azonban egy dolog elhangzott a miniszteri expozéban és hozzászólásban is, hogy a kis- és közepes vállalkozások 2000-ben a magyar export 20 százalékát, míg 2001-ben a 25 százalékát adták. Vélhetően ez a kis- és középvállalkozás-fejlesztési programnak is köszönhető volt, hogy ilyen arányú és ilyen mértékű javulást tudtak elérni. Tehát összességében mi úgy látjuk, hogy ez a Széchenyi-terv mindenképpen jó és eredményes volt.
Én vitába szállnék azzal a mondatukkal is, amelyet szintén oly sokszor szoktak idézni, hogy kevesek kaptak sok pénzt. Ebben, ha csak magukat a szavakat nézzük, akkor talán van igazság, viszont meg kell nézni, hogy ez a sok pénz milyen beruházásokra ment.
Kérem tisztelettel, amit önök kifogásolnak, a több százmillió forintos támogatások konkrét, kézzelfogható projektek, konkrét, megvalósult beruházások. Csak szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ezeknek a beruházásoknak egy jelentős részét már önök adták át, illetve az önök kormányának a képviselői adták át Széchenyi-terves pénzekből. Ha a saját választókörzetemre gondolok, akkor csak két ilyen beruházást tudok hirtelen mondani, és valószínű, hogy rövidesen elkészül még a többi is. Az egyik például a hajdúszoboszlói gyógyfürdő beruházási projektje, amely 1 milliárd forintot kapott támogatásként. És szeretném hozzátenni, hogy bizony a térségnek és a Szoboszlón élő vállalkozóknak is alapvetően meghatározó jelentőségű ez a fejlesztés.
Tehát amikor arra akarják leszűkíteni és kisarkítani, hogy bizony-bizony, ezek a pénzek, ezek a jelentős összegek csak nagyon kevesekhez jutottak el, akkor arra szeretném felhívni a figyelmet - ami egyébként a miniszter úr expozéjában is elhangzott -, hogy ezeknek a beruházásoknak a valós gazdasági hatását majd akkor lehet igazán egzakt módon lemérni, amikor ezek a beruházások már ténylegesen dolgoznak, termőre fordultak, működnek.
No, én úgy gondolom, ezeknek a beruházásoknak nagyon komoly, konkrét, kézzelfogható, vállalkozáserősítő hatása van, hiszen lehet, hogy látszólag egy helyre ment sok pénz, de ugyanakkor nagyon komoly vállalkozásélénkítő és -erősítő helyi hatása van, vagy urambocsá! mondom azt, hogy regionális hatása van. És ha már itt tartunk, akkor úgy gondolom, lett volna még néhány olyan projekt, amelyekre bizony egy-két feladatra valóban nagyon komoly pénzeket kellett volna adni, eredendően volt is erre szándék. Csak két konkrét példát említek: mondjuk, a regionális repülőterek fejlesztése, amelyek viszont kifejezetten regionális gazdaságfejlesztési hatással bírtak volna, és sajnálatos módon önök a kormányra kerülésük után lényegében negligálták ezeket a pályázatokat. Így sem a sármelléki, sem a debreceni repülőtér fejlesztéséhez szükséges források nem állnak rendelkezésre, tehát ezek a hatások sajnos vagy nem, vagy csak időben nagyon-nagyon elcsúszva érvényesülhetnek majd, holott meggyőződésem - és nemcsak nekem, hanem a környék országgyűlési képviselőinek is -, hogy bizony ezek is nagy projektek, nagy összegű projektek, de regionális hatásúak lehettek volna.
És néhány észrevétel az önök Széchenyi vállalkozáserősítő programjával kapcsolatosan. Úgy gondoljuk - és ez általánosan elmondható -, nagyon nem jó gyakorlat az, amelyet önök folytatni szeretnének, hogy a hitelek oldaláról próbálják a vállalkozókat valamilyen módon helyzetbe juttatni, hiszen - vezérszónoki felszólalásban is elhangzott már, most, az előbbi hozzászólásban is elhangzott - bizony-bizony, a hazai kis- és középvállalkozásokra az a jellemző, hogy tartósan tőkehiánnyal küzdenek. És kérem szépen, hiába van itt önöknek egy nagyon szép kiadványa, amely összefoglalja azokat a projekteket, amelyeket önök most az elkövetkezendő esztendőben vagy az előttünk lévő esztendőben finanszírozni akarnak, a nagy baj az, hogy hiába adnak valakinek kamattámogatást, amikor a bankok egyszerűen nem ítélik őket hitelképeseknek. Márpedig most egyre inkább ez a folyamat zajlik, egyre kevesebb kis- és középvállalkozás jut banki hitelekhez, tehát a végén majd nem lesz kinek odaadni azt a bizonyos kamattámogatást.
És meg kell nézni, kérem szépen, képviselőtársaim, hogy önök a meghirdetett pályázatokban milyen pályázati célközönséget céloznak meg, milyen darabszámmal. A legnagyobb, amit megcéloznak, az 1400-1500 fős, és komolyan mondom, elképesztő, amikor azt mondják, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások interneten való megjelenésének támogatása. No, ez az önök számára a legnagyobb célközönség, mert itt azt mondják, hogy 1400-1500 vállalkozás az, amelyet meg szeretnének szólítani. S megint, csak hogy önöket idézzem: a Széchenyi-tervben nem volt meg a megfelelő mérési lehetőség. Nos, itt most alkottak megfelelő mérési lehetőséget indikátorok alapján, mégpedig a honlapra látogatók száma, a honlapra felkerülő adatok mennyisége és a vállalkozás értékesítésének bővülése az interneten való megjelenésnek köszönhetően. Na, ilyen konkrét, kézzelfogható indikátorokat jelölnek önök meg a támogatás hatékonyságának megjelölésére! Hát könyörgök, aki az internetben és a számítástechnikában kicsit is jártas, az tudja, hogy bárki, bármikor az indikátorok csodálatos számait produkálhatja - csak éppen a hatékonyság lesz nagyjából a nullával egyenlő.
Tehát mi úgy látjuk, önök rossz úton járnak, és hogy ezt alátámasszam: tessenek alapul venni például az európai uniós támogatási rendszert.
(15.40)
Ha az Európai Unió is úgy gondolná, hogy kamattámogatásra és a hitelek támogatására kellene fordítani a pénzt, mert az lenne a leghatékonyabb, akkor valószínű, hogy a csatlakozni kívánó országoknak sem közvetlen tőkejuttatást adna, hanem valamiféle kamattámogatásban gondolkodna. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
