MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én is megszívlelem az MDF-es képviselők visszafogottságát, és megpróbálok ugyanebben a stílusban, inkább a statisztika által megtámogatott oldalról, arról beszélni, amiről itt ma szó van: a kis- és középvállalatok támogatásáról. Én azt hiszem, hogy itt egy alapvető gazdaságfilozófiai különbség van a jelenlegi kormánypárt és a jelenlegi ellenzék között, és én azt gondolom, hogy célszerű picit ott kezdeni, hogy mi hogyan látjuk ezt a mai magyar gazdaságot.
(16.50)
Egy fejlődés indult el 1995-ben a magyar gazdaságban, ami egészen 2000 első negyedévéig tartott. Ha valaki megnézi a számokat, azt tapasztalja, hogy 1997 végére 4,8 százalékos, a kormányváltás idején 4,9 százalékos gazdasági növekedéssel adta át az Orbán-kormánynak a Horn-kormány a gazdaságot. Egészen 2000 első negyedévéig ez 6,6 százalékig bővült - 2000 első negyedéve volt a csúcs -, majd azután szépen, de folyamatosan, lassan elkezdett csökkenni, és ez a tendencia talán most állt meg.
Ebben nyilván nagyon sok külső körülmény játszik szerepet, nagyon jól tudom, hogy milyen nyitott a magyar gazdaság, és nem szeretnék semmit rátolni a magyar gazdaságpolitikára, de azért elemezni kell azt, hogy a magyar gazdaságpolitika hibázott-e, nem hibázott-e, szükség van-e váltásra. Mi azt gondoljuk, hogy a '95-ben elindított gazdaságpolitika exportvezérelt gazdasági fejlődést indított el az országban. Majd 2000-ben történt egy váltás, amely egy belső fogyasztás által vezérelt gazdasági növekedést célozott meg, elsősorban állami beruházások növelésével és állami beruházásokkal, kompenzálva az elmaradó vállalkozói beruházásokat. Úgy látjuk, én legalábbis úgy látom, hogy az állam nem jó piaci szereplő, tehát az állam nem tudja olyan helyre fektetni a pénzét, ahol az megtérül, ahol abból nemzeti jövedelem származik.
Tehát azt gondolom, hogy itt 2000-ben történt egy olyan gazdaságpolitikai hiba, amely részben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság kevésbé tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ezt mondom akkor is, ha a fideszes képviselők itt mondták, hogy Nyugat-Európához képest kétszeres a gazdasági növekedésünk. De nem szabad elfelejteni, hogy 30 ezer eurós GDP-hez képest a 2 százalék mennyi növekedés, és a mi 6 ezrünkhöz képest a 3-4 százalék mennyi. Igazából minket nem is velük kell összevetni, hanem a szomszédainkkal, azokkal a feljövő gazdaságokkal, mint Szlovákia, Lengyelország, Csehország. De mondok mást: Románia vagy Oroszország megelőz bennünket a gazdasági növekedési ütemben. Tehát ezek mindenképpen elgondolkodtatók.
Azt gondolom, hogy amikor a Medgyessy-kormány egy gazdaságpolitikai váltásra szánta el magát, akkor igazából ezek voltak azok az okok, hogy a belső fogyasztást generáló növekedésről ismét át kell állnunk egy exportvezérelt növekedési pályára. Ehhez persze szükséges egy megfelelő támogató monetáris politika - azt gondolom, hogy ma a jegybank részéről talán konszenzus van, és ez látszik is. Tehát a filozófiát tekintve most jutottam el a mai naphoz.
A kis- és középvállalkozóknak - akik a munkavállalók nagy részét foglalkoztatják, és Magyarországon ők a legnagyobb foglalkoztatók, mintegy 64 százalékát foglalkoztatják a magyar munkavállalóknak - igaz, hogy az exportban 25 százalék a részesedésük, de azért a bruttó nemzeti termékben az 50 százalékos részesedésük igazán figyelemre méltó, mindenképpen egy olyan támogatandó kör, hogy nagyon érzékenyen kell ezt a problémát kezelni.
Amikor arról beszélünk, hogy a Széchenyi-tervben vagy az elmúlt kormánynak milyen gazdaságpolitikai hibái voltak, abból mi tanulunk vagy tanulni szeretne ez a kormány, és azért próbál meg néhány dologban változtatni. Azt látjuk, ha modellezték volna a Széchenyi-terven belül a vissza nem térítendő támogatások nagyságrendjét, és azt mondják, ha az összes magyar vállalkozást ilyen szinten akarjuk támogatni, ahhoz - kiszámoltam - 7560 milliárd forintot kellett volna betervezni. Butaság, mert a magyar költségvetésnek ez másfélszerese, vagy akár a magyar GDP-nek a 40 százaléka, tehát ilyenfajta támogatás eleve nem lehet. Persze, ez feltételezi számomra azt, hogy mindenki számára esélyegyenlően, átláthatóan és ellenőrizhető módon adni, akkor ennek a kritériumnak a modell szerint csak egy 7560 milliárdos, ilyen célra betervezett támogatás felelne meg.
Tehát amikor mi arról beszélünk, hogy a kis- és középvállalkozások, a vissza nem térítendő támogatások mértéke, a 6670 vállalkozás 60 milliárdja, akkor azt kifogásoljuk, hogy nekünk mások a kritériumaink ebből a szempontból, hiszen az átláthatóság, az esélyegyenlőség vagy a piaci eszközökkel való ösztönzés az, ami a jelenlegi kormány kis- és középvállalkozók támogatását szolgáló programjainak filozófiáját alátámasztja.
Megvannak-e még azok a vállalkozások, amelyek megkapták a vissza nem térítendő támogatást? Vagy: teljesítették-e azokat az üzleti tervükben a maguk számára állított kritériumokat, amelyek alapján megkapták a pénzt? Ha nem, akkor volt-e szankció? Mert közpénzt adtunk ki ezeknek a vállalkozásoknak, és az a felelősségünk, hogy a közpénzeket igenis figyelemmel kísérjük.
Most már csak néhány dologra szeretnék reflektálni, ami közben elhangzott. Azt gondolom, hogy az Unióval nem kellene riogatni a magyar vállalkozásokat. Azt gondolom, hogy az Unióból szinte már minden vállalkozás itt van, amelyik itt akart lenni, és ma már megméretkezik a magyar vállalkozásokkal. Azt gondolom, inkább segítséget fog jelenteni a magyar vállalkozásoknak az, hogy már ők is korlátozás nélkül mehetnek és versenyezhetnek. Én egyébként sokkal fontosabbnak érzem, hogy a magyar vállalkozások végre versenysemlegesen a nyugat-európai hasonló szakmákban a vállalkozókkal a versenyt fel tudják venni.
Azt gondolom, ennyit szerettem volna ehhez hozzátenni. Tehát a jelenlegi magyar kis- és középvállalkozói támogatási rendszer az átláthatóságra, az esélyegyenlőségre épül, és lehet hogy ezek sokkal kisebb segítséget jelentenek a vállalkozások számára, de mindenki számára elérhető és igénybe vehető, és azt gondolom, ez a legfontosabb.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
