SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Bánki Képviselő Úr! Teljesen egyetértek önnel abban, ami a Széchenyi-terv pszichológiai hátterét illeti. Ennek valóban azért volt akkora sikere, mert sokakban ébren tartotta a reményt. Itt vannak a számok: 840 ezer működő vállalkozásból összesen 6 ezer nyert, ez 0,5 százalék. Tehát lehet azt mondani, hogy a vállalkozóknak csak egy elhanyagolható része élvezte ennek a közvetlen hasznát. Ugyanakkor elfogadom azt, amit mondott - mert nekem is ez a véleményem -, hogy azért volt nagy siker, mert a kimaradó 99,5 százalék szintén abban reménykedett, hogy majd egyszer rá is kerül a sor, ezért tetszett annyira.
Azonban jól tudjuk, hogy az álmodozás gyakran káros a reális lehetőségeink és esélyeink szempontjából. Egy év múlva belépünk az Európai Unióba, ahol óriási pénzek állnak készen azért, hogy magyar vállalkozók pályázzák és elnyerjék azokat. De rá kell vezetni a magyar vállalkozókat arra az útra, amely lehetővé teszi nekik ezeknek a pályázati pénzeknek a megszerzését; hiszen a Széchenyi-terv által beléjük örökített elképzelés, hogy teljesítménymérés nélkül ingyen pénzekhez lehet jutni, óriási csalódást fog kelteni, mert ott lesznek a kirakatban a nagy pénzek, amikhez ezzel a mentalitással nem lehet hozzájutni.
(16.20)
Egyszerűen tehát arról van szó, hogy pontosan a magyar kis- és középvállalkozók érdeke az, hogy időben kapcsoljanak arra, hogy a pénzhez jutás formája, módja, technikája változik, másként kell hozzá viszonyulni. Azt hiszem, ha nem is nagyon időben, de talán még viszonylag időben van, hogy erre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program mindenkit ráébresszen.
