SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Horváth képviselő úr valószínűleg alaposan félreértette, amit én mondtam. Volt egy állítás, ez nem a részünkről hangzott el. Matolcsy miniszter úr állította, pár hónappal azt követően, hogy a Széchenyi-terv pályáztatása megindult, hogy ő a magyar 4,5 százalékos gazdasági teljesítménynövekedésből 2,5 százalékot a Széchenyi-tervnek tulajdonít. Én összesen azt állítottam, hogy ez nehezen bizonyítható, két okból.
Az egyik: azért, mert a pályázati célok között voltak olyanok - erre hoztam föl a református időskori otthon példáját -, ahol nem is szempont, hogy hatékony valami, vagy nem. Nem szempont, nyilvánvaló, nem gazdasági mércével mérjük egy időskori otthon létesítését; itt nem szempont, ezért nem mérendő, nem mérhető.
A másik viszont az, hogy ahol gazdasági hatékonyságmérés indokolt és elvárható, ott a legtöbb esetben - példaként a K+F-et hoztam föl, de másutt is - a hatás időben eltolva jelentkezik. Ezért azután nem igazán tudom belátni, honnan lehetett abban az időmetszetben megállapítani, hogy mennyi gazdasági növekedés tulajdonítható a Széchenyi-tervnek.
Márton Attila képviselő úr valóban egy nagyon komoly problémát vetett fel, ez pedig a jogszabályváltozás miatt szükség telephely-változtatás ügye. Ennek a határidejét már négyszer módosítottuk, háromszor önök, egyszer mi, pontosan azért, mert tudjuk, hogy nagy probléma. Bent volt a Széchenyi-terves pályázatok között, de hadd mondjam: egyszerűen úgy tűnik, hogy nem érte el a vállalkozók ingerküszöbét. 2002-ben összesen 157 beadott pályázat volt erre a címre - összesen 157 -, és nyertek ebből 68-an. Nem tudom, mi ennek az oka, de ebből láthatóan olyan nagyon nem izgatta a vállalkozókat, pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) most már negyedszeri halasztás után valóban szembe kell néznünk ősszel, októberben azzal (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.), hogy ennek érvényt kell szereznünk.
