SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem a kétperces gombot nyomtam meg, mert nem biztos, hogy beleférek a két percbe, viszont szeretném elmondani azt ez után a két nagyon higgadt hangvételű felszólalás után, amit Lezsák képviselő úr és Ékes képviselő úr az előbb elmondott, hogy ne legyen félreértés: az új magyar kormánynak és az új GKM-vezetésnek abszolút prioritás a kis- és középvállalkozások támogatása.
Az elmúlt kilenc-tíz, most már esetleg tizenegy hónapban sok mindennel foglalkozott ez a minisztérium, de ha a három leglényegesebb feladatot kellene kiemelnem, és fontossági sorrend nélkül említeném, hogy az a három programunk volt a leglényegesebb, amelyek egyike a Széchenyi vállalkozásfejlesztési terv a kis- és középvállalkozók támogatására; a másik az Okos Magyarország terv a nagyberuházók támogatására; a harmadik a közútfejlesztési terv 2015-ig tartó kitekintése.
Nos tehát, én köszönöm ezt a hangvételt, mert való igaz, hogy az új kormány is nagyon szívén viseli a kis- és középvállalkozók ügyét. Igaz, ezt nem mindig ugyanúgy képzeli, mint az elődje, ugyanakkor nem vitatja el, hogy az előző kormány is sokat tett a kkv-k támogatása és fejlesztése ügyében. Talán ez a nem mindig megfontolt és átgondolt vita, ami a Széchenyi-terv megítélése körül összpontosult, elviszi igazán a lényegről a figyelmet. Én beismerem, hogy esetleg mi is rossz hangot ütünk meg néha ennek kapcsán, és nyilván ez egy reakció arra, hogy a másik oldalon sem volt mindig a legszerencsésebb ennek a Széchenyi-tervnek a bemutatása.
Mire gondolok? Arra, hogy ez a jelentés - önök mondták, és mi is úgy gondoljuk - korrektül beszámol mindarról, ami 2001-ben történt, amit az előző kormány tett a kkv-k ügyében. Itt több minden dolog van, több minden lényeges dolog, s a nagyságrendjét tekintve épp a legkisebb a Széchenyi-terv, és mégis, mintha csak ez létezne. Mert hiszen volt a kisvállalkozói adókedvezmény, ez 43 181 főt érintett, és 83,4 milliárd forinttal csökkentette a vállalkozók adókötelezettségét. Azután volt a kamatbonifikáció, ez 2955 főt érintett, ez egymilliárdot jelentett a vállalkozóknak. Aztán volt a már említett hitelfelvételi lehetőség, ami 51 871 hitelfelvételt jelentett 1424 milliárd forint nagyságrendben; aztán volt a kkv-k közbeszerzési szereplése, ahol 2517 esetben nyertek a kkv-k közbeszerzésen 358 milliárd forint értékben. Na és volt a Széchenyi-terv: 6600 kisvállalkozónak hozott 60 milliárdot a két év alatt. Tehát összességében nincs arányban az, hogy mi történt a kkv-k ügyében, azzal, hogy mennyit beszélünk ennek épp a legkisebb eleméről, a Széchenyi-tervről, és ez talán nem igazán tereli jó irányba a vita tartalmát.
Való igaz, mi másként ítéljük meg a Széchenyi-tervet, mint önök, de ettől még természetesen - én legalábbis úgy gondolom - nem kell egymástól elvitatnunk azt, hogy mindenki szeretné segíteni a saját elképzelései szerint azt a kis- és középvállalkozói réteget, amely a magyar foglalkoztatottak kétharmadát alkalmazza, amely a magyar termelés felét és a magyar export egynegyedét állítja elő. Teljesen természetes, hogy közös nemzeti érdekünk, hogy ezt a lehetőségeink vagy a rendelkezésre álló eszközök szerint támogassuk.
Mi is ezt próbáljuk tenni, kicsit talán más módon, mint az előző kormány tette, de azt gondolom, hogy igazságtalanok vagyunk egymással szemben, ha elvitatjuk a jó szándékot egymástól, még akkor is, ha a Széchenyi-tervet illetően nem egyformán értékeljük ezt az intézményt, ami egyébként valóban nem elhanyagolható vagy nem kihagyható az intézménytár egyik elemeként, meg kell róla emlékezni, csak azt gondolom, hogy mindent a saját fontosságának megfelelően. És itt a ma délutáni vitából is az derült ki - megint nem hibáztatok senkit, mind a két oldal egyformán erre a témára ugrott a legjobban -, mintha ez lett volna az a csodaszer, ami mellett más azután nem is létezett, és amihez képest jobbat nem is lehet kitalálni.
Köszönöm szépen.
