SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tanulmányozva a kis- és középvállalkozások helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló 2000. és 2001. évi jelentéseket, és figyelve a jelenleg végbemenő gazdasági folyamatokat, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nem követünk el nagy hibát, ha megállapítjuk, hogy hazánk az elmúlt három és fél-négy évben egy új gazdaságfilozófián alapuló történelmi szakaszt tudhat maga mögött. Állításunkat alátámaszthatják azok az adatok is, amelyek szerint a gazdasági növekedés átlaga meghaladta a 4 százalékot, míg a munkanélküliség 6 százalék, az infláció pedig 5 százalék alá csökkent. Ezzel egy időben növekedés volt tapasztalható a reálkeresetek területén, és a nyugdíjak reálértéke is emelkedett. Örömteli tény az is, hogy a vizsgált két évben - 140 milliárd forintnyi támogatásnak köszönhetően és következtében - 40 ezer új munkahely jött létre, és 9 ezer új bérlakás épült.
Ha a vizsgálatunk tárgyául szolgáló két évet a kis- és középvállalkozások szempontjából vizsgáljuk, természetesen kikerülhetetlen az, hogy hosszasan beszéljünk a polgári kormány hosszú távú fejlődést megalapozó nemzeti gazdaságélénkítő programjáról, vagyis a Széchenyi-tervről. A Széchenyi-terv pozitív hatása a gazdasági aktivitás felélénkülésében, ennek nyomán a hatékonyság, a versenyképesség növelésében nyilvánult meg.
A Széchenyi-tervprogram pályázataira a 2001. esztendő végéig 14 ezer pályázat érkezett, amelyek közül 11 ezer, azaz a pályázók 80 százaléka kapott támogatást. A legjelentősebb programrészletet a vállalkozáserősítés jelentette, amelynek révén 4 ezren nyertek, összesen csaknem 48 milliárd forintnyi támogatást. Egyértelműen megállapíthatjuk azt is, hogy a Széchenyi-terv elérte a célját abból a szempontból is, amely szerint minden egyforintnyi támogatás mintegy négyforintnyi beruházás megindítását segítette elő, tette lehetővé.
A program területi szempontból is lefedte az egész országot, hiszen minden második magyarországi településen, összesen 1544 lakóterületen valósult, illetve valósul meg valamilyen beruházás, fejlesztés a program segítségével.
A Széchenyi-terv egy olyan gazdaságpolitikai eszköz volt, amely a bruttó hazai termék 2-3 százalékának meghatározott célokra történő összpontosításával képes volt mozgásba hozni a hazai vállalkozói, főként a kis- és középvállalkozói szférát, sőt infrastrukturális súlypontjaival általában az egész magyar gazdaságot is. A program hatóereje azonban, azt gondolom, nem is annyira a statisztikailag könnyen mérhető vagy kiszámítható folyamatokban van, hiszen ennél sokkal többet nyom a latban a vállalkozói kedv növelése, a “segíts magadon, majd az állam is megsegít” filozófia gazdaságpolitikai gyakorlattá válása.
A Széchenyi-terv ezzel egyidejűleg, mindenfajta túlzás nélkül azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, az áttörés szimbólumának is tekinthető, hiszen magának a gazdasági növekedésnek a biztosítása mellett elérte a növekedés szerkezetének megváltozását is. A program átszakította azt az ördögi kört, amelyet a köznyelv általában úgy fogalmazott meg, hogy csak az kaphat hitelt, aki bebizonyítja, hogy valójában nincs is rá szüksége.
Ha dinamikájában vizsgáljuk a kérdést, megállapíthatjuk, hogy 2001-ben a kis- és középvállalkozások összesen 210 milliárd forint támogatást kaptak a Széchenyi-terv pályázatain keresztül, és ez csaknem másfélszer nagyobb az azt megelőző, 2000. évben felosztott összegnél. A pályázatok 96 százalékát kis- és középvállalkozások nyerték, és a teljes támogatási összeg 76 százalékát ez a kör kapta.
A pénzintézetek által kihelyezett hitelek összege 2001-ben azt mutatta, hogy a bankszféra nyitott volt a kis- és középvállalkozások irányában, hiszen azok 21 százalékkal több hitelt kaptak, mint 2000-ben. Ez összegszerűen 1425 milliárd forintot jelentett. Könnyen megállapíthatjuk tehát, hogy a bankok hitelképesnek tartották a cégeket, ők is fantáziát láttak a Széchenyi-tervben. Többek között ezért is lett volna rendkívül fontos eredeti formájában fenntartani és továbbműködtetni ezt a nemzeti gazdaságfejlesztési programot.
Örömteli adatok azok is, amelyek szerint a közbeszerzési pályázatokon a mikro-, kis- és középvállalkozások 2000-ben 1902, 2001-ben pedig már 2517 alkalommal nyertek. További pozitívumként lehet megemlíteni, hogy a 2001-től bevezetett adókedvezmények körében a kis- és középvállalkozások a beruházási célú fejlesztésekre szóló adóalap-kedvezményt 43 ezer alkalommal vették igénybe, és ez összesen 83 milliárd forintnyi segítséget jelentett. A kamattámogatással az említett vállalkozói kör egymilliárd forintot tudott megtakarítani, amely kamattámogatás a beruházási célú hitelek 40 százalékáig, vagyis legfeljebb 5 millió forintig terjedhet.
Sajnálatos, hogy mindezen vitán felül álló pozitív hatások és a jelenleg hatalmon lévő szocialista-szabad demokrata koalíció ígéretei ellenére a kormány elsorvasztotta a Széchenyi-tervet, és túlköltekező költségvetési magatartása miatt nem tud alternatívát nyújtani a vállalkozások számára. Ráadásul, a kormány által meghirdetett pályázatok döntő többsége hiteltámogatáson alapul, amelyet különösen a kis- és középvállalatok fedezethiány miatt nehezen tudnak igénybe venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, összességében megállapíthatjuk, hogy a 2000. és a 2001. év gazdaságpolitikája soha nem látott kedvező helyzetet teremtett a magyar kis- és középvállalkozások számára. Reméljük, hogy az ezen két esztendőben történt megerősödés hatására ezen vállalatok, vállalkozások meg tudnak majd felelni az Európai Unióhoz való csatlakozás következtében előttük tornyosuló kihívásoknak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
(15.30)
