DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ
DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy ezzel a néhány mondattal kell kezdenem a beszédemet, de ugye, a legjobb védekezés a támadás: a miniszter asszony az expozéjában szinte mellékletként kezelte magát a törvényt, és sokkal többet foglalkozott az ellenzék ellenzékeként az előző kormány kritikájával - világos válaszok helyett picit inkább vagdalkozott. S bár előttem is ismert hosszú életútja, éppen ezért tartom méltatlannak ezt az arroganciát, amikor itt inkább a betegellátás biztonságáról, az egészségügyi dolgozók helyzetéről kellene vitáznunk. Azt meg végképp nem tudom, hogy mosolyogjunk-e vagy esetleg megdöbbenjünk azon, hogy meg kívánja szüntetni, korlátozni kívánja az ellenzék véleménynyilvánításának a lehetőségét - de beszéljünk a lényegről!
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mielőtt rátérnék a konkrét törvényjavaslat általános értékelésére, engedjék meg számomra, hogy kicsit visszatekintsek a múltba, és előzetesen néhány gondolatot szóljak arról, mi is történt e törvénytervezet környezetében az elmúlt másfél évben.
A jelenlegi koalíció a választási zászlajára tűzte az egészségügy rendbehozatalát, miközben minden, az ágazat jobbítását, a betegellátás színvonalának emelését célzó kormányzati intézkedést támadtak; önök mondták: egyetlenegy javaslatot nem adtak be például az előző kórháztörvényhez.
A kormányátalakítás után a szocialisták első intézkedései között szerepelt az előző ciklus által elfogadott, az egészségügy minden társadalmi szereplője részéről támogatott, konszenzuson alapuló törvény felfüggesztése. (Dr. Kökény Mihály: Ez nagy csúsztatás!) Akkor ez érthetetlennek tűnt, hiszen a kampányban hangoztatott ígéretek ennek a lépésnek szöges ellentétét vetítették a betegek, az egészségügyi dolgozók, az egész magyar társadalom elé. Ahogy azonban telt az idő, sajnos kezdett nyilvánvalóvá válni a tervük.
Az egészségügyi dolgozók 50 százalékos béremelése, amit mi magunk, a Fidesz padsoraiban ülő képviselők is megszavaztunk, indokolt volt, de gyorsan jött a kijózanodás: az első hidegzuhany az volt, amikor a 2003. évi költségvetés tervezetét benyújtotta a Medgyessy-kormány. Mit is láthattunk ott? Nincs fedezet a béremelésekre; 2003-ra, várhatóan 5-6 százalékos infláció mellett, 0 százalék a béremelés mértéke; és 2,5 százalék az az emelés, amelyet kórházakra, rendelőintézetekre, műszerbeszerzésre és általában az állaguk megőrzésére fordíthatnak az intézmények - ezen már látszott, hogy az egyszeri béremelés csak a kampányidőszakra időzített lépés volt, és kettős célt szolgált. Először is megpróbálták, megpróbálják a dolgozók, orvosok, nővérek, műtősnők, asszisztensek, beteghordók figyelmét elterelni azokról a lépésekről, amelyek már a jövő évben is befolyásolni fogják az életüket, és hosszú távon meghatározzák a saját sorsukat és családjaik sorsát. A másik burkolt cél az volt, hogy ezzel a helyzettel ellehetetlenítsék az önkormányzatokat, és az amúgy is rossz helyzetben lévő egészségügyi intézményeket a működőképességük határára sodorják. Az önkormányzatoknak így nem marad más választása, mint megválni az egészségügyi intézményektől, áron alul értékesíteni az egészségügyi vagyont.
A technika ismerős lehet, hiszen más területeken hasonlóan zajlottak le privatizációk a nyolcvanas évek végén és a '94-98-as parlamenti időszak alatt. Ez önmagában azonban nem volt elég. Biztosra akar menni a kormányhoz közel álló, többségében külföldi tőkéscsoport. Azokat az intézményeket szeretnék ugyanis megszerezni, amelyek az ingatlanvagyonukból, a lakosság ellátottsága szempontjából és a finanszírozási anomáliákból adódóan akár gyors profit megszerzését is lehetővé teszik. Erre az eszköz: a kórház-konszolidáció álcája, hiszen a programban jelentkező intézmények esetében a kórház irányítását a minisztérium által delegált - idézőjelben - „kormányhű szakértők” kezébe adják, és ők a jelentéseikkel mintegy privatizációs térképet rajzolnak fel a külföldi befektetők előtt. Azt gondolom, e tárca sem gondolta soha komolyan, hogy 2 milliárd forint elég lehet a magyar egészségügy konszolidációjához.
Tehát a képlet még egyszer: figyelemelterelés a dolgozók körében az egyszeri béremeléssel; a költségvetésen keresztül lehetetlen helyzetbe hozni az önkormányzatokat, az önkormányzatokon keresztül az egészségügyi intézményeket; a kórház-konszolidáció álcájával adatok szerzése az intézményekről, és ezzel kierőszakolt privatizáció gerjesztése. És mindezt most kívánják, az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló előterjesztéssel törvényerőre emelni, majd mindezt a betegekkel megfizettetni.
Jogos a kérdés tehát: kórháztörvény a betegek vagy a profit védelmében? Ahhoz, hogy pontos választ kaphassunk, elkerülhetetlen az önök által felfüggesztett, a polgári kormány által megalkotott törvény és a beterjesztett javaslat párhuzamba állítása.
(11.10)
A polgári kormány idején megszületett úgynevezett kórháztörvény elfogadását rengeteg szakmai, társadalmi vita előzte meg, többször kezdeményeztünk többpárti parlamenti egyeztetéseket is mind a beterjesztés benyújtása előtt, mind azt követően is. (Dr. Vojnik Mária: Egyszer sem. - Dr. Kökény Mihály: Virtuálisan.) Ennek eredményeként széles szakmai és társadalmi konszenzus alakult ki.
Az Orbán-kormány idején kidolgozott koncepció négy pilléren nyugszik. 1. A legfontosabb a betegek védelme, a betegellátás folyamatosságának biztosítása. 2. Az egészségügyi dolgozók védelme, melyet mutat az is, hogy külön szakasz foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy biztosítani tudjuk a választási lehetőségeket a dolgozók előtt. Ők dönthették volna el idén január 1-jétől, milyen formában kívánnak dolgozni, de önök megfosztották ettől a lehetőségtől az egészségügyi dolgozókat. 3. A vállalt források biztosítása az egészségügy számára, 607-608 milliárd forintot vállalt az Orbán-kormány. 4. Az egészségügyi vagyon, a magyar tulajdon védelme. Ezeket az értékeket tekintette prioritásának a közel egy éve felfüggesztett törvény, nem vitatva azt a tényt, hogy az ágazatnak, az egészségügynek szüksége van a pluszforrásokra. De az első számunkra a betegellátás garanciái és az egészségügyi dolgozók továbbfoglalkoztatásának biztosítékai voltak e témakörben is.
Mit látunk ugyanakkor a benyújtott törvénytervezetben? A törvénytervezetet minden állítás ellenére semmilyen érdemi vita, egyeztetés nem előzte meg. Kísérlet sem történt sem szakmai, sem társadalmi, sem politikai egyeztetésre. Valószínű, nem így gondolták az egészségügy szereplői a társadalmi párbeszéd kormányának a működését. De tudják, képviselőtársaim, a remény hal meg utoljára. Aggodalmunk az egészségügyért - látva ezt a törvénytervezetet - csak fokozódott. Azt szeretnénk elérni, hogy megragadjuk az utolsó esélyt, nem szeretnénk elmulasztani azt, hogy önökkel egy egyeztetést folytassunk, ezért azt kezdeményezzük a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, hogy politikai, szakmai és társadalmi egyeztetést folytassunk le a törvény vitája alatt, hátha azon tudunk még valamit javítani.
Mit tartalmaz az önök által benyújtott törvénytervezet, szembeállítva, párhuzamba állítva az Orbán-kormány által benyújtott, illetve elfogadott törvénnyel szemben?
1. A beteg nem szereplője a törvényjavaslatnak, nem a betegről szól a törvény. Bár igen gyors a reagálóképessége a tárcának, hiszen tegnap ezt még nem tudtuk, mára már megpróbálták a “beteg” szót is becsempészni a miniszteri expozéba. Ez azért elismerésre méltó, örülünk, hogy már ezt egyébként a figyelmükbe tudtuk ajánlani.
A 2. pont: a tervezet deklaráltan nem kíván az egészségügyi dolgozók jogállásával foglalkozni. Az 1. § 2. pontja mondja ki ezt a szabályt. Ismerjük a kabinet védekezését is, mely szerint a későbbiekben külön törvényben kívánják ezt a kérdést rendezni. A probléma ezzel csak az, hogy annyi ígéretet nem váltott már be a Medgyessy-kormány, hogy bizalmi tőkéjét mára elvesztette. Semmi nem indokolja, semmi nem akadályozta, hogy a kormány egyszerre nyújtsa be a javaslatokat. Attól félünk, azért aggódunk, hogy mire megszületik az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezet, már csak romok maradnak az intézményhálózatból.
A harmadik, ami nagyon fontos összehasonlítás, amit nem tartalmaz ez a törvény: a források tekintetében sem jobb a helyzet. Hiszen az ígéretekkel szemben, melyek szerint az országgyűlési választások során ezermilliárdot meghaladó többletforrás volt az egészségügy számára, majd a helyhatósági kampányban pedig egyszerűen így szólt az ígéret: több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak - ehhez képest mi történt? Az idén sem bérfejlesztésre, az idén sem intézményi rekonstrukcióra, az idén sem átszervezésre, az idén sem amortizációra nincsenek pluszforrások az egészségügy számára.
Van azonban egy negyedik pont, ami a vagyonnal foglalkozik, és ha visszaemlékszünk, azt mondtam, állítom, hogy így van, hogy az Orbán-kormány törvénytervezete védte a magyar vagyont, védte az egészségügy vagyonát. Ezzel szemben a Medgyessy-kormány javaslata kiemelten foglalkozik, külön fejezetet szentel a vagyonértékesítésnek. Mi tehát a szocialista-szabad demokrata koalíció prioritása? Elsődleges a privatizáció, az állami és önkormányzati vagyon értéken aluli értékesítése, ezzel a külföldi érdekcsoportok profitszerzése az egészségügyben, akár a betegellátás és az egészségügyi dolgozók kárára is. Schvarcz képviselő úr dilemmáját feloldanám: nyugodtan mondhatjuk, ez a törvény privatizációs törvény, sőt forgatókönyvet próbál meg hitelesíteni, hogy hogyan is kell csinálni ezt a privatizációt Magyarországon a következő időszakban.
Mi várható az új törvény jelenlegi formában történő elfogadása esetén? Nyugodtan mondhatjuk, hogy a jelenleg is hátrányban lévő kórházak iránt a befektetők nem fognak érdeklődni. Önök mondták, egyet kell vele értsek, hogy a profit szereti magát megkeresni, szeret önmagával találkozni, és ha csak lehet, azt szereti, ha még nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre egy bizonyos idő után. Azok a kórházak, azok a rendelőintézetek és azok az egészségügyi intézmények, amelyek eddig is valamilyen formában rosszul működtek önhibájukon kívül is, nem számíthatnak arra, hogy őket egyébként a profit, a pénz, a befektető megkeresi. Tehát nyugodtan mondhatjuk még egyszer, a jelenleg is hátrányban lévő kórházak iránt a befektetők nem fognak érdeklődni.
Amennyiben a betegellátás és a foglalkoztatás garanciái nem épülnek be a törvénybe, úgy teljes mértékben a piaci viszonyok fogják kialakítani a kórházak és rendelők szerkezetét. Kórházi osztályok, ambuláns rendelések vagy teljes intézmények szűnhetnek meg. Tudomásul kell venni minden törvényalkotónak, hogy az egészségügyi ellátás állami, önkormányzati feladat, állandó, 24 órás üzem. Csak szabályozott módon lehet a piaci, gazdasági folyamatokat érvényesíteni. Amennyiben ezt nem teszi, és ennek sajnos nyomát sem láthatjuk a törvényben, további veszélyek fenyegetnek. Az intézmények a törvény hatására elit kórházak és szegény kórházak csoportjába fognak tartozni.
Mindenki tudja, egy befektető szívesebben fektet be olyan területen, ahol egyébként is nagy a tőke megjelenése, nagyobb a lehetőség egy budai környezetben, egy gazdag környezetben kórházat jól működtetni, mint, mondjuk, Szabolcs-Szatmár megyében egy kicsikét rosszabbul menő kórházat. Tehát ismétlem, az intézmények a törvény hatására elit kórházak és szegény kórházak csoportjába fognak tartozni.
A törvénytervezet szerint kiegészítő, úgynevezett szolgáltatási alapcsomag bevezetésével fizetni kell a betegeknek bizonyos ellátásokért. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ezt honnan veszi?) Talán a tárca sem kívánja titkolni, hogy készült a tervezethez szervesen kapcsolódó, úgynevezett finanszírozási alapcsomag, amely meghatározza az ingyenes ellátásokat, és ami ebben a csomagban nem található meg, azért fizetnie kell a betegeknek. (Dr. Vojnik Mária: Milyen alapcsomag?) Milyen ellátások lesznek ingyenesek, melyekért kell majd fizetnünk? Kik lesznek a magasabb szintű ellátásból kirekesztve, csak nem a kisebb keresetű emberek, esetleg a nyugalmazottaink? Nagyon fontos, olyan kérdések ezek, melyeket jelenleg homály fed, és a következő lépcsőfok, ez várható az egészségügyi átalakítási folyamatban. De a javaslat egyébként szűkíti az önkormányzatok önállóságát is, forráselvonás miatt kényszerprivatizációk sorozata fog bekövetkezni.
Az előző törvény vitája során hangoztatott valódi konszolidáció elmaradt. Akkor azt hallottuk, hogy több száz milliárd forintot kell először az egészségügybe befektetni ahhoz, hogy egyébként megtörténhessen az átalakítás, 2 milliárd forint volt a 2003-as költségvetésben e célra elkülönítve.
Nagyon fontos, hogy ezt a konszolidációt megtegye a mindenkori kormányzat, és csak utána nyúljon az átalakítás tényéhez.
Az egészségügyi intézmények megszerzését követően a profitszerzés érdekében a biztosítási rendszert is át fogják alakítani a saját érdekeik szerint a befektetők, tehát az egészségbiztosítási járulékaink is, ha így haladunk, a külföldi magánérdekeket fogják szolgálni.
Mindezek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem támogatja az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényt, azt vitára sem tartjuk alkalmasnak.
(11.20)
Kérjük a kormányt, a betegek, az egészségügyi dolgozók érdekében vonja vissza a tervezetét, és kezdeményezzük az egészségügyi szolgáltatásokról és az egészségügyi dolgozók jogállásáról 2001-ben elfogadott törvény újbóli hatályba helyezését.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
