DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, amelyiknek a tárgyalását most kezdjük meg, a betegek számára közpénzből vásárolt egészségügyi szolgáltatásokról, ezek működési szabályairól, és nem a kórházak eladásáról, kötelező privatizációjáról, nem a betegek anyagi terheinek a növekedéséről szól.
Ezzel ellentétben éppen azt a szabályozatlanságot kívánjuk rendbe tenni, amelyik ezen a területen az elmúlt 15 évben kialakult. Ezzel a jogszabállyal, sokak állításával ellentétben, az állami vagyon kimazsolázását és széthordását fogjuk megakadályozni. Azokat a lehetőségeket foglaljuk keretbe, amelyek, ha világosak a játékszabályok, az egészségügy gyorsabb korszerűsítését segíthetik, javíthatják az ellátás színvonalát. Lehetőséget és kiszámítható, stabil működési szabályokat kívánunk adni azoknak, akik a mainál hatékonyabb, gazdaságosabb működési formára akarnak átállni.
Elődöm az előző kormányzati ciklusban korszakos jelentőségűnek minősítette az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról és az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslatot, amikor általános vitára javasolta 2001 októberében a tisztelt Háznak. Én nem kívánok minősítésekkel élni. Úgy gondolom, egy törvény súlyát, jelentőségét mindig utólag a társadalom, a törvény alkalmazói tudják megítélni.
Azt azonban szeretném egyértelművé tenni, hogy ez a törvényjavaslat nem a tulajdonosváltást helyezi középpontba. Megismétlem, tisztelt képviselőtársaim: nem a tulajdonosváltást helyezi a középpontba. Az állam, az önkormányzat abban az esetben is változatlanul megtarthatja teljes vagyonát és teljes befolyását, ha az intézményi forma helyett közhasznú társaságként vagy gazdasági társaságként szervezi meg a szolgáltatásokat. Az állam nemcsak hogy nem vonul ki az egészségügy fenntartásából, hanem folyamatosan és jelentős mértékben emelni kívánjuk a közfinanszírozás arányát.
Ezt a szándékunkat, tisztelt képviselőtársaim, mi sem bizonyítja jobban, mint az a 300 milliárd forint többlet, amit az egészségügy számára biztosítottunk csupán az elmúlt év során. Tudjuk, hogy ez nem elég, és még többre van szükség, a finanszírozás további, folyamatos javítására. Éppen ez is indokolja, hogy emellett a hatékonyabb és felelősségteljesebb gazdálkodás formáit is ki kell alakítanunk, hiszen nem mindegy, hogy a betegek számára ezek a többletek hogyan hasznosulnak. A közpénzekből származó források bővítése mellett nem akarunk lemondani azokról a lehetőségekről sem, amelyek a privát szférából vonhatók be azért, hogy a betegellátás, a gyógyítás minőségi fejlesztése gyorsabban mehessen végbe; azért is, hogy az ágazatban dolgozók kiemelten felelősségteljes munkáját a jelentős béremelésre építve mielőbb méltó anyagi és erkölcsi elismerésben részesíthessük.
Közismert, hogy az egészségügy szerkezeti-finanszírozási megújítása az évtized egyik legfontosabb állami feladatát jelentette szerte Európában. Ezzel a feladattal a rendszerváltozás óta minden magyar kormány szembesült. Igazi áttörést azonban mindeddig nem sikerült elérni, és egyre nyilvánvalóbb, hogy egyetlen rohammal nem is valósítható meg gyökeres változás. Ezért hirdette meg a kormány az egészség évtizede programot, amely szerves egységben megfontolt, egymásra épülő lépések sorozatában vázolja fel az egészségügy átalakítását.
A program első elemeként az Országgyűlés tegnap fogadta el a Johan Béla népegészségügyi programot, amely a hosszú távú egészségmegőrzés és az egészségjavítás prevenciós feladatait foglalja össze - köszönet érte valamennyi országgyűlési képviselőnek. Annál is inkább jelentős ez, mert az Európai Unió normáinak megfelelő, a lakosság egészségi állapotát javító, kiemelt jelentőségű országgyűlési határozatot az egészség világnapján fogadtuk el. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Igen, én is úgy gondolom, hogy megérdemel ez az alkalom, ez a tegnapi ünnepi esemény egy kis szakmai ünneplést, méltatást is.
Az egészség évtizede program másik két pillére az egészségügyi ellátórendszer modernizációja és a finanszírozás reformja. A két terület, most már tudjuk, elválaszthatatlan egymástól, hiszen semmiféle forrásbevonás vagy finanszírozási reform nem lehet eredményes az ellátórendszer szakmai és területi aránytalanságainak a csökkentése nélkül. És viszont: pótlólagos források nélkül önmagában a szervezeti formák megváltoztatása sem vezethet el az egészségügy ma már elodázhatatlan korszerűsítéséhez, modernizációjához.
E két kérdéskör összefüggésére mutat rá az Egészségügyi Világszervezet európai regionális bizottságának 2002 szeptemberében, tehát a közelmúltban készült jelentése is, amely a magánszektor és a privatizáció szerepét vizsgálta az európai egészségügyi rendszerekben. Ez a világszervezeti jelentés is, mint annyi más elemzés, amely az elmúlt tíz év egészségügyi átalakítási törekvéseit veszi számba, ugyanazokat a változást kikényszerítő okokat emeli ki: a fejlett országok népességének öregedését, a technológiai fejlődést, a gyógyítás iránti igények növekedését. Mindezek, érthetően, az egészségügyi kiadások ugrásszerű növekedését eredményezik.
Az alapdilemma tehát minden európai országban ugyanaz: hogyan lehet egyidejűleg biztosítani a források költséghatékony elosztását, és megőrizni a társadalmi szolidaritást, ami az európai országok egészségügyi rendszereinek, csakúgy mint a miénknek, megváltoztathatatlan alapértéke. Az adóemelés, a munkajövedelmeket terhelő további járulékemelés vagy a betegekre való költségáthárítás nem járható út. Ha erre az útra lépnénk, akkor drágítanánk meg igazán az egész társadalom számára az egészségügyi ellátást. Mi, tisztelt képviselőtársaim, nem ezt tesszük: mi jobb, szervezettebb, korszerűbb ellátást akarunk a betegeknek nyújtani, a terheik növekedése nélkül; jobbat, korszerűbbet, biztonságosabbat, tehernövekedés nélkül.
Ezért mi a hatékonyság növelése irányába keressük a megoldást. Az egészségügyi szolgáltatók rugalmasabb szervezeti formáinak a megteremtése ugyanis másutt, más országokban is eredményesnek bizonyult. Ez az egészségügyi közszolgáltatók belső irányítási viszonyainak az átalakításától egészen a köz- és magántulajdonlás különböző kombinációinak az elterjedéséig, elfogadásáig terjedt, s az egészségügyi szolgáltatók sokszínű szervezeti és tulajdoni formáinak a létrejöttével jár.
A kórházak esetében például a hagyományos állami, nonprofit és profit elvű formációk mellett megjelentek olyan szervezetek is, mint az állami tulajdonú vállalkozások, a kettős, állami és sportprofit-tulajdonú kórházak, vagy a magánmenedzsment működésével működtetett, irányított közkórházak.
(9.50)
Az európai fejlődés lényeges új vonása az is, hogy elismerik a szolgáltatások szabad uniós áramlásának elvét, és ezt kiterjesztették a közpénzekből fedezett egészségügyi szolgáltatásokra is. Mindez új kihívásokat jelent a régi uniós tagállamoknak is, de egyúttal új lehetőségeket is nyithat meg a belépni szándékozók, így a magyar egészségügyi ellátórendszer számára. Nyomós érdekünk, hogy mi felkészüljünk, időben vállalkozni tudjunk, élni tudjunk ilyen új lehetőségekkel.
Tisztelt Ház! Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat vitájának megkezdésekor röviden indokolnom kell, mi magyarázza, hogy alig másfél éven belül új törvény megalkotását tartottuk szükségesnek ugyanerről a kérdésről a 2001. évi CVII., még jószerével hatályba sem lépett törvény helyett. Fellapoztam az akkori országgyűlési vita jegyzőkönyvét, és szinte ugyanazok az érvek hangzottak el a szabályozás szükségessége mellett, mint amit én most elmondtam. Idézném: “A megtárgyalásra kerülő törvényjavaslat kijelöli az egészségügyi intézmények átalakulásának útját, megteremti az ésszerű és ellenőrzött tőkebevonás lehetőségét a magyar egészségügybe.”
Az akkori vitában az is elhangzott, hogy a törvényjavaslat a csaknem egy évtizede zajló átalakulási folyamat egy újabb állomása. Ebben a folyamatban lényeges változás volt a biztosítási elvű egészségügyi ellátásra való áttérés, a vállalkozási formák térhódítása a háziorvosi rendszerben, a teljesítményelvű finanszírozás bevezetése a járóbeteg-ellátásban és a kórházakban. Ez a korábbi törvényjavaslat is ezekre az alapvető változásokra épített, és célja nem különbözik attól - mármint a mi célunk -, amit felváltani akarunk: megteremteni azokat az intézményes kereteket az egészségügyi ellátórendszerben, amelyek képessé teszik az egészségügyi szolgáltatókat a tőkebevonásra és egyben a források ésszerű, hatékony felhasználására.
Mégis mi indokolja akkor az új törvény megalkotását? A válasz is tulajdonképpen kiolvasható az akkori vitákból. Az akkori ellenzék, a mai kormánypártok nem nyújtottak be módosító javaslatokat, mivel a törvény egészét és legfontosabb paragrafusait vitatták. Ennek ellenére közel száz módosító javaslatot nyújtottak be a kormánypárti képviselők. A szocialisták és a szabad demokraták nem szavazták meg a kormánypárti módosítókat, sem pedig a törvény egészét. Fontosnak tartom mindezeket hangsúlyozni annak alátámasztására, hogy a mai kormánykoalíciót alkotó pártok nem mondanak mást egyetlen részletkérdésben sem, mint amit ellenzéki pozícióban mondtak.
A kormány programja is erre a konzekvens álláspontra épült, világossá, egyértelművé tette az általunk szükségesnek tartott változásokat, módosításokat. Melyek ezek?
1. Az ésszerű gazdálkodási formák bevezetése, a költséghatékony működés és a tőkebevonás igénye megkérdőjelezi azokat a szervezeti és befektetési korlátokat, amelyeket a korábbi, jelenleg még hatályban lévő törvény tartalmaz.
2. A korlátok és tilalmak helyett álláspontunk szerint a szervezeti és esetlegesen a tulajdoni átalakulások ellenőrizhetőségének, átláthatóságának a megteremtése jelenthet valódi, érdemi garanciát, ezt pedig az egészségügyi szolgáltatók szakmai, működési, gazdálkodási szabályainak az előírása és következetes ellenőrzése szolgálhatja.
3. Mindennek kiemelt jelentősége van a komplex szolgáltatásokat nyújtó gyógyintézetekben, a kórházakban és a rendelőintézetekben, ahol az egységes - hangsúlyozom: egységes - gyógyító munka megőrzése, az összehangolt vezetés és működés olyan érték, amit meg kell erősíteni. Meg kell tehát akadályozni azt, hogy a gyógyintézetek - ahogy azt a jelenleg még hatályban lévő törvény lehetővé tenné - a közhasznú társasági forma paravánja mögött profitérdekeltségű alvállalkozások laza és áttekinthetetlen halmazává essenek szét. E szükségesnek tartott változtatások elveiben eltérő jogi szabályozást eredményeztek, ami új törvény megalkotását indokolta.
A törvény-előkészítés során az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új szervezeti-intézményi formák kihatnak az egészségügyben dolgozók foglalkoztatási viszonyaira is. Ez a hatás azonban nem szűkíthető le csupán az orvosi munkavégzés változó formáira, hanem érinti az egészségügyben dolgozók mindegyikét. Az új szervezeti formákban a különböző munkavállalók, alkalmazottak, vállalkozók együttműködése a munkavégzés új jogi szabályozását is igényli. Ezért mi célszerűbbnek láttuk az egészségügyi szolgáltatásokra és a közszolgáltatásokra vonatkozó szabályozás elválasztását az orvosok és egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló rendelkezésektől. A két törvényi szabályozás párhuzamosan készült, és az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény tervezete, amelynek szakmai és társadalmi vitái már folynak, a jelen törvénytervezet általános vitájának a lezárása előtt benyújtásra fog kerülni a parlament elé. Önök tehát úgy zárhatják le az általános vitát, hogy ezt a másik törvényjavaslatot is ismerik, és megismerhetik, hogy milyen rendelkezéseket, milyen paragrafusokat, eljárásokat tartalmaz.
Visszatérve a közszolgáltatásokról szóló törvényjavaslathoz, nézzük, melyek ennek kiemelendő elvei. A törvényjavaslat, összhangban az egészség évtizede programmal, a társadalmi szolidaritást megőrző, továbbra is a közfinanszírozás dominanciájára épülő egészségügyi szolgáltatórendszerből indul ki, ez a célmodell. E rendszerben az egészségügyi ellátás intézményes feltételeinek a biztosítása az egészséghez való jog alkotmányos garanciájaként állami feladat. Az állam azonban ezt a feladatát szektorsemlegesen működő, sokszínű egészségügyi szolgáltatóhálózatra építve valósítja meg.
E sokszínűség a köz- és magántulajdoni szervezeti és működési formák egymás mellett élését feltételezi az egészségügyi szolgáltatók körében, csakúgy, mint az élet számos más területén. Ezért a törvényjavaslat nem korlátozza az egészségügyi szolgáltatásban, illetőleg a közszolgáltatásban megjelenő szervezetek tulajdoni, gazdálkodási, vállalkozási formáit. Ugyanakkor a törvényjavaslat egyértelműen kijelöli az egészségügyi közszolgáltatásokért, azok szervezéséért felelős állami szerveket és önkormányzatokat, meghatározza e felelősség mértékét, tartalmát, részletesen szabályozza megvalósításának módjait.
Az egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv - tehát az állam és az önkormányzatok - kötelezettségei sorában lényeges újdonság a tervszerű szolgáltatásszervezést és -fejlesztést szolgáló szakmai fejlesztési programok elkészítésének a kötelezettsége. Az adott közszolgáltatásban vagy az adott földrajzi területen a legcélszerűbb működési mód kiválasztása is az egészségügyi közszolgáltatás szervezéséért, nyújtásáért felelős szerv - az állam, az önkormányzat - változatlan kötelezettsége és felelőssége.
Az egészségügyi közszolgáltatásokban részt vevő szolgáltatók jó minőségű, biztonságos, folyamatos működését azonban számos, minden közszolgáltatóra egységesen kötelező előírás, paragrafus garantálja. Ezek közül a legfontosabbak: a gyógyintézetekben a szakmai tervezés és a szakmai vezető testületek megalakítása; az ellátások szerződéses megszervezése esetén a pályázati feltételek, a pályázat elbírálásában közreműködő szakmai szervezetek, a szerződő féllel szembeni követelmények és vagyoni biztosítékok előírása. A szakmai működési biztosítékokat a közvagyon védelmét célzó szerződési és egyéb garanciák egészítik ki.
A törvényjavaslat leglényegesebb elvi különbsége a jelenleg hatályos törvénytől a gyógyintézetek szervezeti és szakmai egységének a megőrzése.
(10.00)
Éppen azt tűztük ki célként, hogy egyben maradjanak a kórházak és a gyógyintézetek. Ezt a célt szolgálják az egészségügyi ellátási szerződés tartalmi elemei, az egészségügyi közszolgáltatás nyújtásában közreműködőkre vonatkozó rendelkezések. A profitelvű vállalkozások megjelenése nem újdonság, tisztelt képviselőtársaim, az egészségügy területén, hiszen az elmúlt tíz évben ennek számtalan formáját, működését már megtapasztalhattuk. A törvényjavaslat e tőkebevonás szervezettebb, átláthatóbb módozatait kínálja a jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest. Ennek céljából a következő garanciális elemeket találhatják meg a törvényjavaslatban.
A szerződések lehetséges alanyai közül kizárjuk a nem megbízható vállalkozásokat. Védjük az egészségügyi tevékenység szakmai színvonalát; ellenőrizzük a közpénzek felhasználását, ezt speciális pénzügyi-számviteli szabályokkal érjük el. Meghatározott gazdálkodási nagyságrend felett kötelező könyvvizsgálatot rendelünk el. A közszolgáltatásért felelős szerv ellenőrzési jogát biztosítjuk, és kötelezően előírjuk az ellenőrzést. Vagyoni biztosítékot írunk elő, garantáljuk a folyamatos működést a szerződések felmondása esetére is. A közvagyon védelmére is számos garanciális szabályt építettünk a törvényjavaslatba.
A törvényjavaslat társadalmi és szakmai vitájában a tömeges elbocsátásoktól való félelem is megfogalmazódott. E félelmeket nem szeretnénk lebecsülni, még ha valóságos alapjuk nem is mutatható ki egyelőre. Jelenleg ebben az ágazatban mintegy 10 ezer új munkavállaló számára van, lenne lehetőség, és a fejlesztéseket, például az ügyeletek törvényes megszervezését sok esetben nem a források, hanem a szakképzett munkaerő, elsősorban a szakképzett szakdolgozók hiánya akadályozza. Ez természetesen összefügg, jól tudjuk, az ágazat bérhelyzetével; a törvényjavaslat kínálta átalakulási és forrásbevonási lehetőségek közvetetten ennek a helyzetnek, a bérhelyzetnek is a javítását szolgálhatja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Végezetül nehéz szívvel, de hadd térjek ki a törvényjavaslat napirendre tűzését és a parlamenti vita megkezdését megelőző elég méltatlan nyilatkozatháborúra. Elgondolkodtató és rendkívül tanulságos, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban milyen kifogások és milyen alaptalan rágalmak fogalmazódtak meg egyes ellenzéki politikusok részéről, azok részéről, akik a korábbi törvény vitája során, amikor kormányoztak, ügyet sem vetettek a Magyar Orvosi Kamara és az érdekképviseletek véleményére. Azok részéről, akik állításaikkal ellentétben érdemi egyeztetést egyáltalán nem tartottak az ellenzékkel. Azok részéről, akik most pótlólagos forrásokat követelnek tőlünk, miközben saját törvényjavaslatukat úgy erőltették át a parlamenten, hogy az Orbán-kormány közben nem módosította a kétéves költségvetését. Nemhogy tulajdonrészt nem ígértek az egészségügyieknek, de az intézmények szétesésének megakadályozására sem volt egy fél bekezdésük sem a jogszabályban. Magam rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy azok veszik maguknak a bátorságot, hogy a közvagyon védelméről szónokoljanak az ápolónők és a betegek érdeksérelmét hangoztatva, akik most a nyilvános versenytől, a tisztességes játékszabályoktól és netán saját magánüzleteik felülvizsgálatától tartanak. (Dr. Vojnik Mária: Úgy van!)
Nem akarom, mert láthatóan nem tudom meggyőzni azokat, akik magánérdekeik sérelme miatt utasítják el ezt a törvénytervezetet és a szabályozást. Az embereknek azonban tudniuk kell, hogy mi húzódik meg a viták hátterében, tudniuk kell, hogy akkor kerülne többe számukra az egészségügyi ellátás, ha semmit nem csinálnánk. Éppen hogy a betegek érdekében van szükség az érdemi változásokra, tisztelt képviselőtársaim, mind a gazdálkodásban, mind a szabályozott tőkebevonásban. Nekik ugyanis nincs idejük kivárni azt a 15-20 évet, amíg kizárólag közpénzből biztosított beruházások révén majd a korszerű ellátást is biztosítani tudjuk.
Tisztelt Ház! Nem szakadt ketté a magyar egészségügy attól, hogy megengedtük 1989-ben a magángyógyszertárak megnyitását. Nem kellett a betegeknek fizetniük az ellátásért attól, hogy az elmúlt tíz év kormányai - egymástól teljesen függetlenül és egymáshoz teljesen hasonlóan - megengedték, lehetővé tették magánbefektetőknek a műveseállomások létrehozását, a CT-k telepítését; attól, hogy az alapellátásban és a házi gondozásban több mint 80 százalékban profitérdekeltségű magánvállalkozók biztosítják az ellátást. Nem a magánbefektetéstől, hanem a szabályozatlanságtól, a politikai befolyás érvényesítésének a lehetőségétől, az átláthatatlan viszonyoktól, a korrupciótól kell megszabadítani a magyar egészségügyi rendszert. Ez a törvény ebbe az irányba tesz jelentős lépést. Aki elolvasta, annak a számára ez nyilvánvaló, aki a célkitűzéssel egyetért, annak a szabályozás részletei magától értetődőek. Aki azonban sem megérteni, sem elfogadni nem képes mindezt bármi ok miatt, az a lényegről gondolkodik másként, tisztelt képviselőtársaim, és félek, velük egyeztetni sincs miről.
Szomorúan kell megállapítanom azt is, hogy a Fidesz a médiakormányzás megteremtése után, amely az érdemi megoldások helyett hangzatos nyilatkozatokra és látványos akciókra épült, most ellenzékben a média-törvényhozás kiépítését tűzte ki célul. Úgy gondolják, hogy nem a bizottságokban és az Országgyűlés plenáris ülésein kell elsősorban kifejteni munkájukat és eltérő véleményüket, hanem parlamenten kívüli terepre, demonstrációkra, sajtótájékoztatóra viszik át a törvényhozás ügyeit. A magam részéről elfogadhatatlannak tartok minden olyan próbálkozást, amely az Országgyűlés, a törvényhozás tekintélyét csökkentheti és érdemi munkáját csorbíthatja. Aki előbb tart blöffölő sajtótájékoztatót, és csak ezután néz szakértők után, hogy megnézze, miről is nyilatkozott, azt arra kell kérjem, hogy változtasson a munkamódszerén; azt arra kell kérnem, ne becsülje le a magyar parlament által biztosított demokratikus kereteket.
Kérem, hogy itt vitassuk meg, ki miről mit gondol. Ha lehet, a tényekről, a lényegről vitázzunk. Az emberek, a betegek érdekeit tartsuk szem előtt mindenekelőtt!
Annak reményében zárom az általános vitát megnyitó expozémat, hogy a történtek ellenére visszatérhetünk a tisztelt Házba, hogy véleményük, módosító javaslataik a törvényjavaslat szakmai kérdéseit érintik majd, és azokban az egészségügy érdekeit szem előtt tartó, jobbító szándék nyilvánul meg.
Kérem, őszintén kérem valamennyiüket, közös felelősséggel adjunk esélyt egy jobb egészségügyi rendszer kialakulásához. Adjunk esélyt a betegeinknek, az egészségügyi dolgozóknak arra, hogy korszerű intézményekben gyógyulhassanak és dolgozhassanak! Közös felelősséggel adjunk esélyt honfitársainknak, hogy belátható időn belül ebben a kérdéskörben és ezen a területen is felzárkózhassunk az Európai Unió átlagához!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
