DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azért kérek szót, mert örvendetes módon ez a vita, a vita túlnyomó többsége, különösen a Csáky képviselő úr által elmondottak, valóban az előterjesztett törvényhez kapcsolódnak. Úgy gondolom, ezt üdvözölnöm kell. Hadd soroljam fel azokat a megállapításait, azokat a tényeket vagy gondolatokat, amelyekkel én maradéktalanul egyetértek.
Például teljes mértékben egyetértünk abban, hogy ilyenkor, amikor egy törvényről mondunk véleményt, akkor nem elegendő magát a törvényt vizsgálni: a törvény környezetét, azokat a viszonyokat, azokat az állapotokat is gondosan át kell tekintenünk, amelyek között ez a struktúra működni fog.
Akkor, amikor ezt a törvényt előterjesztettük, sőt még korábban, amikor az önök törvényjavaslata elkészült, volt alkalmam olvasni egy olyan nemzetközi tanulmányt, amelyik éppen azt vizsgálta, hogy Szingapúrban, Új-Zélandon, Közép-Kelet-Európában és a skandináv országokban, ott, ahol a gazdálkodó intézmények struktúraváltásával próbáltak meg a hatékonyságon javítani, milyen eredménnyel jártak ezek a kísérletek. Egybehangzó megállapítása volt ennek a tanulmánynak, hogy nem is annyira a törvény, a konkrét jogszabály maga határozta meg az eredményességet, hanem rendkívüli mértékben függött az intézményi struktúrától, a finanszírozás formájától, és rendkívüli mértékben függött az egyéb társadalmi kondícióktól és szabályozási körülményektől. Ugyanaz a tartalmú jogszabály az egyik környezetben sikeres volt, a másik környezetben alapvetően bukásra volt ítélve.
Ezért gondoljuk mi azt, felelősséggel, hogy valóban, most csak egy törvényjavaslattal állunk itt önök elé, de akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot végiggondoljuk és felelősséggel előterjesztjük, látnunk kell azt is, hogyan akarunk változtatni a struktúrán, tudnunk kell, mit akarunk csinálni az alkalmazások területén, mi a helyzet az önkormányzati szabályozásban, és hogyan fog módosulni reményeink szerint maga a finanszírozás struktúrája. Tehát egyetértünk.
Egyetlen szomorúságom van e tárgykörben, éspedig az, hogy kétségtelen, ez az előterjesztés sokkal inkább gazdasági, közgazdasági, számviteli ismereteket igényel. Itt most nem elsődlegesen orvos szakmai ügyekről van szó, hiszen itt nagy-nagy bátorsággal arról nyilatkozunk, hogy elegendő számviteli garanciák vannak-e, hogyan fog folyni a vagyonértékesítés, miként fognak pályázni, mit kell kikötnünk, hogy az önkormányzati törvényt ez hogyan érinti. Nagyon fontosnak tartom, hogy az önkormányzati, a gazdasági, a pénzügyi bizottság ezzel foglalkozott, de nyilvánvaló, még színesebb, még gazdagabb lenne ez a vita, ha ilyen szakmájú képviselőtársaink is részt vennének benne, hiszen amikor mi ezt a törvény előterjesztettük, két dologra tekintettel voltunk, és azért is késtünk valamennyit a jogszabály benyújtásával: mert az üvegzsebről szóló jogszabály minden rendelkezését szerettük volna tekintetbe venni, és ezzel összhangban akartunk lenni. És azért is, mert minden más egyéb, e területre vonatkozó rendelkezés a számviteli törvénytől az államháztartásiig meghatározza a mi mozgásterünket, tehát ezeket is figyelembe kellett vennünk.
Egyetértünk abban, hogy szabályozni kell, még pontosabban, még gondosabban, még minuciózusabban kell szabályozni, mert hiszen ha az elvek terén liberálisabbak, megengedőbbek vagyunk, ha szélesíteni akarjuk a terepet, akkor éppen arra tanított meg az elmúlt tíz év a saját tapasztalataink révén, és a nemzetközi tanulmányok is arról szólnak, hogy lehet szabályozott piaca az egészségügyi szolgáltatásoknak, de a beteg érdekében, a szolgáltatások biztonsága érdekében ez nagyon gondosan, nagyon részletesen szabályozott piac kell legyen, és mi erre minden erőnkkel szeretnénk figyelmet fordítani.
Egyetértünk abban, hogy javítani kell az ellátások színvonalát, számos módon: hatékonyabb gazdálkodással, nagyobb szervezettséggel, magasabb szakértelmet megfinanszírozva az egészségügyben, és természetesen többletforrások bevonásával.
Egyetértünk abban - én itt nem hallottam mást -, hogy szükség van a magánforrásokra is a közfinanszírozás mellett. Feltettek önök egy kérdést, hogy mit értünk a közfinanszírozások dominanciáján. A kormánypártok efelől sem hagytak kétséget. Bármikor, amikor bennünket megkérdeztek, akkor azt mondtuk el, hogy ma Magyarországon - ha az összes egészségügyi felhasználást, kiadást nézzük, a gyógyszerektől kezdve a szanatóriumi szféráig - 30 százalékát fizetik az egészségügyi költségeknek magánzsebből, 70 százalékát finanszírozzuk adóbevételekből és járulékokból. Ezért nagyon határozottan az az álláspontunk, hogy miután az európai uniós tagországokban ennél alacsonyabb közfinanszírozási arány nem létezik, ezért a dominancia a mi számunkra nem 60:40 százalékot jelent, hanem a jelenlegi 30:70 százalékból nem szeretnénk engedni, hiszen már így is, különösen a gyógyszer-hozzájárulások területén megengedhetetlenül magas a magánzsebből fizetett kiadások aránya. A mi számunkra ez jelenti a közfinanszírozás dominanciáját, és erről szól a kormányprogram maga is.
Egyetértünk azzal, hogy együtt kell kezelni ezt a törvényt a jogállásról szóló jogszabályokkal. Mi ezt szeretnénk. S azért, hogy ne legyen félreértés, szeretném önöket tájékoztatni, hogy a jövő heti kormányülés után nyújtjuk be, addig nem zárjuk le az általános vitát - tehát nem a jövő héten hétfőn, hanem a húsvét utáni héten fog lezárulni -, pontosan azért, hogy önök legalább egy héttel előbb kézbe kapják a jogállásról szóló törvényt, mint hogy a parlamentben a vita lezárulna.
Egyetértünk abban is, hogy előnyben kell részesíteni az egészségügyi dolgozókat. Nemcsak mint közreműködőket, hiszen ez a törvény megfogalmazza - mondom: megfogalmazza - közreműködőként az egészségügyiek előnyét. Azt sem zárja ki, hogy tulajdonosként megjelenhessenek az egészségügyben, de miután az önkormányzati tulajdonról kétharmados törvény rendelkezik, ebben a törvényben nem írhatjuk elő az önkormányzatnak, hogy milyen tulajdonrészt adjon, ismerjen el szellemi apportként a maga munkavállalóinak. Ezért tehát például önökkel is, az érdekképviseletekkel is szívesen tárgyaltunk volna erről a kérdésről, hogy miként is gondolkodnak erről. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ezekben a valóban az egészségügyiek, az egészségügyi szakemberek érdekeit érintő kérdésekben nem tudtunk szakmai konzultációt érdemben lefolytatni.
Egyetértünk abban, hiszen valamennyien megszavaztuk tegnap, hogy ellenőrizni kell a közpénzek felhasználását. Egyetértünk abban, hogy törekednünk kell, minél kevesebb legyen azoknak a száma, kisebb az érdeksérelme, akiket bármilyen átalakulás hátrányosan érinthet. Éppen a végrehajtási rendeletek miatt, a szerződéskötések miatt kellene nagyon érdemi tárgyalást folytatnunk az érdekképviseletekkel. Mert ha volt mulasztás, például az alapellátás privatizációjánál, még a legelső kormány idején, akkor az éppen az volt, hogy az önkormányzatok és a munkavállalók nem kaptak olyan formanyomtatványt, olyan szerződési mintát, amit akkor meg kellett volna kötni annak érdekében, hogy a privatizáló, vállalkozó háziorvos magánalkalmazottja ne a minimálbér feléért végezhesse a munkáját, miközben nem adódik neki más munkalehetősége. Igen, egyetértünk: ezt nem szabad még egyszer megengedni - tudjuk, hogy ilyesmire sor kerülhet.
(12.40)
Közösen kell tehát mindenfajta garanciát mindenféle jogszabályba beépítenünk. Van természetesen… - és röviden fel tudom sorolni, hogy hol nincs köztünk nézetazonosság. Nincs köztünk nézetazonosság abban, hogy szabad-e gazdasági társaságot is létrehozni, akár úgy, hogy száz százalékban az állam marad mint tulajdonos.
Vita van köztünk abban, hogy tudunk-e elegendő garanciát adni annak fejében, hogy mi beengednénk a szakmai befektetőket. Mi azt gondoljuk, hogy el tudunk fogadni önöktől minden módosító indítványt, amely a garanciákat erősíti, csak abban nem értünk egyet, hogy, mondjuk, egy kht.-val ki tudnánk zárni, meg a tételes kizárásával a szakmai befektetőket, amikor pontosan tudjuk, hogy Magyarországon a strómanszerzésnek milyen egyszerű, pontosabban milyen jól kipróbált és szofisztikált megoldásai léteznek.
Nem értettünk egyet abban, mert ezt is egy rendkívül farizeus álláspontnak tartjuk, hogy nem jöhet profitérdekeltségű vállalkozó az egészségügybe. Itt vannak, tisztelt képviselőtársaim! Nem fizetünk mást a magánbefektető laborautomata-tulajdonosnak hbcs-ből és társadalombiztosításból, mint az önkormányzati tulajdonban levő labor működtetése esetén. Valahol megspórolja, nyilván hatékonyságnöveléssel, valamiért megéri, hogy ez meglegyen, vagy pedig jobban tudja érvényesíteni a maga érdekeit. Mi pedig most mit mondunk, tisztelt képviselőtársaim? Azt mondjuk, hogy nem az OEP fogja majd kijárásra megmondani, hogy mennyiért veszi meg egyiktől vagy másiktól a szolgáltatást, hanem az intézménynek kell eldöntenie, hogy közreműködőként továbbra is megköti a szerződést az adott vállalkozással, közbeszerzéssel kell kiválasztania, és mindenfajta garanciát fogunk biztosítani, minimumfeltételeket és szakmai protokollokat adunk azért, hogy ne lehessen csökkenteni az ellátás színvonalát, hiszen ezt kérdezték önök.
Azt is kérdezték, hogy mi közünk van ahhoz, hogy vállaljuk-e a felelősséget a Debrecenben és másutt történtekért. Szeretném mondani, hogy ezek a szerződéskötések még az előző kormány idején jöttek létre. Szeretném mondani, hogy az egyetemek autonómiájába nem tudunk beavatkozni, de természetesen célunk az, hogy majd ha létrejönnek az egyetemeken az egészségügyi centrumok, akkor ugyanolyan szabályok legyenek érvényesek, mint minden egészségügyi intézményre. Szeretném azt is elmondani, hogy ennek a törvénynek a hátterében nincs semmi sanda szándék a vezetőcserére.
Mi nem akarunk sem alkotmányellenesen, mint az első kormány idején, annak idején, amikor elzavarták az összes kórházigazgatót, se pedig politikai okok alapján vezetőt cserélni. Itt, amit önök leírva látnak, csupán arról van szó. Az önkormányzat lehetősége mindig meghatározni azt, hogy kinek szavaz meg bizalmat. És ahogy én eddig nem szóltam bele egyetlen önkormányzat és egyetlen egészségügyi vezető kinevezésébe, ezután sem fogom ezt sem politikai, sem más egyéb szempont alapján megtenni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
