DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Schvarcz képviselő úr utolsó mondatához jól tudok kapcsolódni: ha a törvény valódi célja az, hogy az egészségügy számára olyan többletforrásokat szerezzen, amelyek más módon nem szerezhetők meg, akkor egy dologgal azért mindenképpen tisztában kell lennünk - azt hiszem, vagy legalábbis nem mondok vele újat önöknek sem -: pénz van. Az ma nem gond. Pénz mindig van. Egy ilyen berendezkedésű államban, mint amit mi építünk, vagy ha úgy tetszik, egy piacgazdaságban pénz mindig van.
A kérdés az, hogy kié és mennyibe kerül. Merthogy a pénznek ára van. Azt vissza kell fizetni, azt kamatostul meg kell fizetni. Ez evidenciának tűnik, csak akkor ezt ne felejtsük el! És akkor vizsgáljuk meg azt, hogy ez a törvény kiknek a pénzét próbálja a rendszerbe pluszban behozni, és mit kell a rendszernek magának megfizetni ahhoz, hogy ezek az illetők a pénzüket odahozzák. Mert azért azt ne feltételezzük senkiről, hogy jószolgálatból a saját pénzének az ellensége lesz; ezt nem tennénk mi magunk sem. Mi is, ha a bankba betesszük a pénzünket, hasznot szeretnénk rajta. Az a nagy kérdés, hogy ki fogja akkor e törvény alapján ide a pénzét hozni; aki idehozza a pénzét, az milyen tőkemegtérülésre számíthat. Az is alapigazság, hogy ha csak a normál banki kamatot realizálom, akkor nem fogok vállalkozásba, akkor nem teszem be az egészségügybe, mert az a legbiztonságosabb. Akkor beteszem állampapírba - a magyar állam nem fut el, itt lesz tíz év múlva is, ezer év múlva is -, és az én tőkém biztonságban van. Alacsony a hozam, de biztos befektetés. De betehetem kockázatosra is, csak akkor magasabb hozamot várok el. Akkor azt tessék megmondani, hogy a magyar egészségügyből milyen hozamot várhat az, aki ide befekteti a tőkéjét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha nem tudjuk megmondani… Később folytatom.
Köszönöm.
