DR. MÉZES ÉVA
DR. MÉZES ÉVA
DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, az egészségügyi szolgáltatókról szóló törvényjavaslat nagy, az egész magyar egészségügyre kiható koncepcionális kérdéseket érint.
Koalíciós partnerként egyetértünk a törvényjavaslat mögött húzódó kormányzati szándékkal, azzal, hogy tiszta, átlátható viszonyok között, a résztvevők számára hosszú távra biztonságot adóan megkezdődhessen az egészségügyi ellátórendszer reformja. Az SZDSZ is régóta látja, hogy a társadalmi kihívások egyik legfontosabbika: az egészségünkkel való törődés szemléletében való gyökeres változtatás szükségessége. E változtatás részeként a magyar egészségügyi ellátórendszer teljes átalakítása halaszthatatlan.
Mi is, mint minden haladó és demokratikus erő Európában, valljuk, hogy a társadalom mind több tagja számára biztosítani kell a tudományos kutatás és az orvostechnika fejlődéséből eredő magas színvonalú egészségügyi ellátást. De nekünk is, mint minden haladó és demokratikus erőnek Európában, azt is be kell látnunk, hogy az egészségügyre fordítható állami forrásaink, ha nem is szűkösek, de végesek országunkban is. Be kell látnunk, ha nemcsak ígérni, de megvalósítani is kívánjuk a lakosság egész országra kiterjedő, színvonalas orvos-egészségügyi ellátását, akkor azt csak pótlólagos források bevonásával érhetjük el.
Nem szabad félnünk a vállalkozói tőke bevonásától azon okból sem, mert évtizedes tapasztalat áll már rendelkezésünkre arról is, hogyan kell és érdemes meggondoltan privatizálni, de arról is, hogyan nem szabad az állami vagyont kezelni. Kettős érdek kell hogy vezessen minket, amikor megfontolásra javasoljuk, és törvényi szabályozással előmozdítani kívánjuk a vállalkozói tőke bevonását az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítési folyamatába.
Első szempont az állami források ésszerű mértékű és formájú kiegészítése annak érdekében, hogy évtizedes lemaradásunkat az infrastruktúra fejlesztésében behozhassuk. Második szempontunk abból a tapasztalatból vezethető le, hogy a vállalkozói tőke bevonása általában a forrásfelhasználás és a forrásallokáció hatékonyságát növeli. Az előző kormányzati ciklusokban jelentős lépések születtek az évtizedes hátrányok ledolgozása, egy korszerű és átlátható egészségügyi rendszer működtetése érdekében. A társadalombiztosítási rendszer biztosítási elvű alapokra helyezése, a járulékfizetési hajlandóság lassú, de érezhető növekedése megteremtette a kötelező egészségbiztosítási ellátások tervezhetőségének alapjait.
A finanszírozás változtatása okán is az alapellátás társadalmi presztízse megemelkedett. Mára az alapellátás orvosának lenni életpálya-választást jelent, míg a rendszerváltás előtt kényszerpálya volt csupán. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban csaknem tíz éve, 1993 októbere óta teljesítményarányos díjazási rendszer segíti az ellátókat. Ráadásul, ez a rendszer a tapasztalatok alapján évről évre korrekciókon ment és megy keresztül annak érdekében, hogy a befejezett ellátásra való törekvés ösztönzésével a betegellátás színvonala is növekedhessék. Jó érzéssel vette az orvos szakma tudomásul, hogy az előző két kormányzati ciklusban ezen erőfeszítések érdekében előkészített és megkezdett irányított betegellátási modellkísérletet a tárca jelenlegi vezetése nem állította le, sőt továbbfejleszti.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előttünk fekvő intézményi törvényjavaslat okán néhány szót ejtsek az irányított betegellátási modellkísérlet sikerének egyik lehetséges hatásáról, nevezetesen, az egészségügyi ellátórendszer aránytalanságainak kiküszöböléséről. Valójában az irányított betegellátás régiós alapokon 1-1,5 milliós lakosságszámmal működhetne a leghatékonyabban. Nincs másról szó távlatilag, mint arról, hogy megfelelő irányítás mellett egy-egy régió egészségügyi ellátóinak kezébe kerülhessen a beteg ésszerű ellátásának problematikája mellett az egészségügyi kiadásokkal való gazdálkodás gondja és felelőssége is.
A kísérlet elve az, hogy az OEP által kiszámított, egy biztosítottra jutó fejkvóta kezelését egy önkéntesen szerveződő egészségügyi rendszerre bízzák. A rendszerben jelentkező háziorvosok, rendelőintézetek és kórházak e keretet tudatosan, kontrolláltan használják fel, pontosan követve a betegutakat, közösen megállapított szakmai szabályokat alkalmazva, és folyamatosan mérve az egészségügyi és a gazdasági eredményt. A modell kiegészítő finanszírozást nyújt a hatékony megelőzésért, amely hosszú távon közvetetten is gazdasági haszonná válik.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a betegellátás minőségében, mind a költségstruktúrájában jelentős javulások érhetők el. Röviden, a mostaninál könnyebben átlátható és követhetőbb rendszer hozható létre akkor, ha az ellátásban részt vevők a ráfordítási szempontokat is figyelembe vehetik. Úgy látjuk, hogy az irányított betegellátási modellkísérlet eddigi eredménye ismeretében, a szakmai befektetők részére már tervezhetősége okán is bátrabban ajánlható az egészségügyi ellátásba való vállalkozói tőke bevonása.
A fentiekhez kapcsolódva elkerülhetetlen, hogy az egészségügyi intézményeket szabályozó törvényjavaslat vitájában orvosként ne jelezzem a tisztelt Háznak azt a problémát, amellyel szembe kellene néznünk, illetve a jelen törvényjavaslatba beépítve szintén a gazdaságosabb egészségügyi ellátás irányába mozdulhatnánk. Magyarországon az egészségügyi ellátás finanszírozásának hibájára visszavezethetően az elmúlt négy-öt évben olyan gyakorlat alakult ki, amely a legdrágább, a kórházi ellátás felé tereli a beteget, abban az esetben is, ha ez szakmailag nem mindig indokolt. Az egyébként helyeselhető, úgynevezett teljesítményfinanszírozás kényszeríti a kórházat, hogy lehetőség szerint telt házzal működjék.
Meggyőződésem, hogy a jelen törvényjavaslatban módot lehetne találni arra, hogy a vállalkozói tőke először a járóbeteg-ellátó szektorban a szakorvosi rendelőintézetekhez áramolhasson. Ezzel elősegíthetnénk egy olyan felszereltségjavulást ezen intézményekben, amely hatására a beteggyógyítás ezen jóval kisebb költséghányadú ellátási szinten kórházi bennfekvés nélkül befejeződhetne.
Statisztikai adatok bizonyítják, hogy tervszerű megelőző szűrésekkel, odafigyelő és ebben érdekelt háziorvosokkal, jól felszerelt járóbeteg-szakrendelőkkel a tört részére csökkenthető a legmagasabb ellátási szintet igénylő esetek száma. Ha hosszú távra tervezzük a magyar egészségügy szerkezetátalakítását, be kell látnunk, hogy a mai kórházstruktúra feleslegesen túlterheli a biztosítási kasszát. Ha sem magunkat, sem a befektetőket nem kívánjuk becsapni, már most olyan szabályozást kell teremteni, amely az ellátásban részt vevőket, úgy az orvost, mint a beteget is a befejezett ellátásra ösztönzi már a családorvosi, illetve a járóbeteg-szakorvosi szinten.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden reményünk meglehet abban a vonatkozásban, hogy az egészségüggyel, az egészségünkkel való foglalkozás társadalmi rangja a következő időkben emelkedni fog. Az egészség évtizede érdekében a kormány által beterjesztett, mind a négy parlamenti párt által támogatott Johan Béla nemzeti programot éppen tegnap fogadta el a Ház. Ez a program nemcsak kezdete egy tudatformáló törekvésnek, de keretet is ad az egészségügyi reformhoz, azzal, hogy többek között az idősek egészségi állapotának javítását, a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás visszaszorítását, az egészséges táplálkozási szokások meghonosodását, a rendszeres testmozgást és testkultúra elterjedését céloztuk meg, túlléptünk a hagyományos “egy probléma, egy minisztérium” megoldási sémán. A holisztikus szemlélet tanulható és tanítható. Jó érzés, hogy ebben nemcsak a környezetvédők, de mi, orvosok is a társadalom útkereső partnerei lehetünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az egészségügyi, a pénzügyi és az igazságügyi tárca együttműködése eredményeképpen került a kormány, majd az Országgyűlés elé. Elismerés és köszönet illeti az előkészítőket, akik a beterjesztést megelőző hónapokban a társadalmi konszenzus érdekében széles körű vitára bocsátották a törvénytervezet szövegét. Miután néhány ilyen rendezvényen magam is részt vettem, tudom, hogy az egészségügy hivatásos és civil szervezetei részéről számos, a tervezet egészét, sőt egyes pontjait is komoly érvekkel módosítani kívánó, okos javaslat fogalmazódott meg.
(11.30)
Csak sajnálni lehet, hogy a tisztelt Ház elé kerülő törvényjavaslatban alig lelhetők fel ezek a módosítási törekvések. Remélem, hogy a mostani általános, illetve majd a részletes vitában elhangzó érvek nyomán a civil szférából felvetett okos javaslatok is beépülnek a végleges törvényszövegbe.
Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül, csak címszavakban a törvényjavaslat néhány javítható hibájára felhívjam a figyelmet. Problémát látunk a hatálybalépéssel kapcsolatban, mivel azt a szociális törvény szolgáltatástervezési koncepciójával kellene összehangolni, de annak határidejét eltolták, így nincs mit figyelembe venni, illetve nincs mivel egyeztetni.
Helyesnek tartjuk, hogy minőségi garanciát ír elő a szerződés, de hiányoznak a végrehajtási utasítások, milyen indikátorokkal, kik mit mérnek, és az adatok valóságát kik ellenőrzik. Ellentmondást vélünk felfedezni abban, hogy az önkormányzat szolgáltatók közötti versenyt akar. De mi van, ha nem akarja kiszerződni, hanem a költségvetési szervezetét akarja gazdasági társasággá alakítani? Ez esetben kit, mit pályáztatnának meg, és főleg minek? Nem tartjuk jónak, hogy az ajánlattevők között és nem az ajánlatok között válogat, ezt át kellene gondolni, hogy a közbeszerzési törvénynek megfelelő-e.
Nagyon fontosnak tartjuk azt a gondolatot, hogy az egészségügyi dolgozók előnyben részesülhetnek. Mi azt mondanánk, hogy valamennyi szerződéses, illetve versenyeztetési szabály eljárása során az ellátást biztosító egészségügyi szolgáltató szakdolgozóit előnyben kellene részesíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták egyetértenek azzal a javaslatban megfogalmazott szándékkal, hogy az egészségügyi intézményeket ne lehessen szétszedni, azaz az intézmények egyben maradhassanak. Ennek kapcsán kívánjuk jelezni, hogy meggyőződésünk szerint pontosabban szükséges definiálni a törvényben, mit is takar a javaslatban olvasható szolgáltatásösszesség fogalma.
Vannak ugyanis már ma is tipikusan egyszakmás szolgáltatást végzők, például a nefrológia területén a vesedialízist végző állomások vagy a klinikai kémiai diagnosztikai laborok. Van olyan kisvárosi szakorvosi rendelő is, ahol éppen hogy rendel a négy alapszakma orvosa, és van olyan, ahol 23-25 féle szakellátást végeznek. Melyik szakrendelőnél mit fog takarni a szolgáltatásösszesség fogalma? Ugyanis a kórházak között van százágyas, de van nem egy ezerágyasnál nagyobb fekvőbeteg-intézmény is. Melyiknek van komplexebb szolgáltatásösszessége?
Meggyőződésünk, ha a szolgáltatásösszesség fogalom annak konkrétabb meghatározása nélkül marad, nem segítjük elő az eredetileg kitűzött és mindenki által helyeselhető célt, a könnyen átlátható, tiszta versenyhelyzetet teremtő szándékot. Tudjuk, hogy ezek javítható részletkérdések, de érdemesnek láttuk már most, az általános vitában jelezni.
Tisztelt Ház! A szabad demokraták egyetértenek azzal, hogy a javaslat is elő kívánja mozdítani az egészségügy szektorsemleges szolgáltatói struktúrájának kialakítását. Meggyőződésünk szerint nem függhet egy beteg számára hasznos egészségügyi szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy finanszírozási rendszerbe történő befogadása attól, hogy milyen a vállalkozás tulajdonosi szerkezete.
Helyesnek és más területen is követendőnek tartjuk a pályáztatási rendszer bevezetését. Azzal is egyetértünk, hogy az alapellátást végző háziorvosok csak a praxis megszerzésekor kell hogy pályázzanak. Felhívjuk a figyelmet viszont arra, hogy ma több mint 250 háziorvosi praxis azért betöltetlen, mert az előző kormányzat úgy teremtett szabadpiaci feltételeket a praxisok működtetési jogának adásvételében, hogy nem hozott létre olyan alapot, amelyből a reménytelenül megvehetetlen körzetekhez támogatást igényelhetnének a kezdő orvosok.
Tudjuk, hogy az egészségügyi szerkezetátalakítás folyamata a jelen javaslat tárgyalását és elfogadását követően sem áll le. Ennek bizonyítéka az is, hogy a mostani előterjesztést követően hamarosan tárgyaljuk az egészségügyi dolgozók jogállását érintő átfogó törvényi szabályozási javaslatot is. Ez azt mutatja, hogy valójában szervesen egymásra épülő konstrukcióban stabil egészségkódex kialakulása van folyamatban.
Ennek kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy az egészségügyben halaszthatatlan korszakváltó elképzelésekkel akkor érünk célba, ha azok egymással hibátlan szinkronban, valamennyi problémát, azaz joghézagot lefedve kerülnek megfogalmazásra és elfogadásra, érintve az állami költségvetést is, a változásokhoz bővebb forrásokat biztosítva az egészségügyi ellátás tervezését is annak régiós alapokra helyezésével, a jogbiztonság szem előtt tartásával a szolgáltatási alapcsomag meghatározását is, és mindezek mellett úgy adnak lehetőséget az intézmények számára az átalakulásra, a vállalkozói magántőke bevonására, hogy a szakdolgozók státusában is a liberális elveknek megfelelő változások mehetnek végbe.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabad demokraták akarják és üdvözlik a magyar egészségügy egységes elvű, legkisebb konfliktussal járó, szakszerű, évtizedekre szóló, sikeres átalakításának szándékát, amelyhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a parlamenti többség minden konstruktív javaslatot elfogadjon.
Összességében a szabad demokraták a törvényjavaslattal egyetértenek, mert megfelel a kormányprogramban meghirdetett elveknek. A kormány felelőssége az európai uniós színvonal megközelítése, az egészségtudatosság növeléséhez, a prevenció erősítéséhez, illetve a megbetegedett emberek megfelelő szintű ellátásához szükséges feltételek megteremtése.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
