DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN
DR. TÓTH ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság március 26-án tárgyalta az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslatot első helyen kijelölt bizottságként.
Először az előterjesztők, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársai tettek szóbeli kiegészítést. Elmondták, hogy az utóbbi években elindult a magánosítási folyamat az egészségügyben, a betegellátás színvonalának javítása, a lakosság jobb hozzáférése szempontjából viszont a folyamat szabályozatlan volt, lehetőséget adott az úgynevezett kimazsolázásra. A 2001-es CVII. törvény, amit köznapi néven úgynevezett kórháztörvényként emlegetünk, nagyon is jó időben, fontos feladatokat kívánt szabályozni, ugyanakkor számos probléma felvetődött, ami miatt a törvény 4. és 10. §-a felfüggesztésre került. Az intézményi rész keveredett a jogállási résszel, a jogállásban csak az orvosokról volt szó, alapvető jogállási kérdéseket, például az ügyelet, túlmunka, nem érintett. Kizárta a szakmai befektetőket a rendszerből. Csak a nonprofit vállalkozási formákat engedte meg, mivel néhány területen - ahogy már miniszter asszony is említette, a háziorvosi, a háziorvosi ügyelet, a művesekezelés, otthoni szakápolás - a vállalkozások aránya meghaladja a 80 százalékot, de a nonprofit forma csak elenyésző, ezért hatályban maradás esetén július 1-je után ezek a vállalkozások nem működhettek volna, ezáltal a szolgáltatások a jelzett ellátásokban egyik napról a másikra megszűntek volna.
(10.10)
A változtatás fő irányait a kormány négy pontban határozta meg: át kell alakítani az egészségügyi intézmények működési formáját; növelni kell az intézményi önállóságot, a menedzsment felelősségét; a befektetőkre vonatkozó ágazati megkötéseket fel kell oldani; s végül garanciákat kell teremteni a folyamatos, hozzáférhető egészségügyi ellátáshoz, vagyonvédelmi, ellenőrizhető szabályokkal.
Ezt követően a CVII. törvényt és a mostani törvényjavaslatot hasonlították össze a tárca képviselői, amelyekből három kérdéskört emeltek ki. A jelenlegi törvényjavaslat szűkebb témájú, csak az egészségügyi szolgáltatókról és a közszolgáltatás megszervezéséről szól, a jogviszonyt külön törvény fogja tárgyalni. A másik elvi különbség, hogy a CVII. törvény közintézményeknek, költségvetési szervként vagy kht.-ként működő szolgáltatóknak adta meg a közszolgáltatás lehetőségét, alvállalkozói szinten viszont nehezen áttekinthetővé, szakmailag, minőségileg alig ellenőrizhetővé vált a rendszer. A benyújtott javaslat nem korlátozza sem a szervezeti, sem a tulajdonosi formát a működési engedéllyel rendelkező szolgáltatónak. A közreműködő viszont mindenkor az igénybe vevő szolgáltatóval áll jogviszonyban, így a szakmai és financiális ellenőrizhetőség javul. Kiemelték a számos működési, gazdálkodási, vagyonvédelmi garanciát, a folyamatos ellátás biztosítását.
Számos kérdés fogalmazódott meg a bizottság tagjai részéről. Milyen lesz a kapcsolatrendszer a befektetők és az intézmények, például az egészségügyi centrumok között? Milyen lesz a regionális tanácsok szerepe? Mi lesz a vagyonértékeléssel, az átalakítás és az ágazat konszolidációja, illetve a finanszírozási reform közötti kapcsolattal? A tárca meg tudja-e akadályozni az esetleges ingatlanspekulációt? Mi a garancia arra, hogy a befektetők nemcsak piacot akarnak kivásárolni? Honnan, miből fogják a gazdasági társaságok a profitjukat megszerezni? Végül: az ötéves szakmai tervek financiálisan tervezhetők-e?
A válaszokból kiemelendők: szükséges, hogy minden egészségügyi fejlesztés regionális szinten történjen. A vagyonfelértékelések elkészültek, illetve készülnek, de a szempontrendszer még nem egységes, van, ahol a beszerzési értékkel, van, ahol a használati értékkel számolnak. Az első lépés az átalakításban: az adósságcsökkentési program elindult, ez egyúttal reorganizációs program is. Folyamatban van a finanszírozási reform, a forrásnövekedés mellett az allokáció és a felhasználás hatékonysága lesz a döntő. A tárca hosszú távú, biztos, irányított piacot szeretne, ahol a garanciák biztosítanák a szakmai, minőségi szándékokat, de segítenék a befektetőket is. A vállalkozói tőke mindig innovatív, ennek révén teremti meg a többletbevételt.
Kormányzati oldalról a vélemények közül: változás szükséges az egészségügyben, ehhez pénz kell, költségvetési forrásokon kívül is. A garanciák átláthatóbb helyzetet teremtenek. Szakmai szempontból előnyösebb, hogy a szerződést nem külön a vállalkozókkal, hanem az intézményekkel köti a biztosító. A törvény lehetőséget jelent a tőkebevonásra, de nem kényszerít erőltetett privatizációra. A szakmai befektetők irányított, szabályozott módon nem fogják - idézőjelbe téve - lenyúlni az egészségügyet. A lényeg: az ellátás szakmai minőségi színvonala ne csökkenjen, legyen folyamatos, elérhető.
Ez a törvényjavaslat egy szükséges, de nem elégséges lépés. A bizottság 12 igen szavazattal, 5 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
