DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Frakcióvezető Úr! Képviselőtársaim! Az a probléma és az a megoldás, amelyről Kuncze Gábor beszélt, nagyon sok százezer embert érint. Bár túl vagyunk a bocsánatkérésen is - mármint a TV2 részéről -, nem tanulság nélkül való maga a történés sem. Hiszen mindenféle rossz szándék nélkül ugyan, de egy nagyon nagy hatású tévéműsorban több százezer embert sikerült úgy megbántani, több százezer embert sikerült nagyon rossz helyzetbe hozni, és ezen a bocsánatkérés csak enyhíthet, hiszen nem ugyanakkor, nem ugyanannyian látták és nézték ezt a bocsánatkérést.
Annál is inkább fontos az a felelősség, amelyet mindnyájan viselünk - kormány, az Országgyűlés, a magyar közélet szereplői -, mert látható módon nagyon gyorsan, nagyon rövid idő alatt kialakulhatnak olyan helyzetek, amelyeket utána nagyon nehéz helyrehoznunk. Most szerencsére egy olyan esetről van szó, amelyből, úgy tűnik, a magyar társadalom felelős tényezői tanultak. Hiszen annak a hatása, hogy akár faji, vallási, nemi vagy bármilyen más szempontból kisebbséghez sorolandó magyar állampolgárok esetében egy klisé, egy előítélet révén emberek bántódjanak meg, ennek a hatása ebben a felfokozott és nagyon gyorsan pörgő világban igen nagy.
Hiszen arra is kell gondolnunk ilyen esetben, hogy vajon mit érezhet az a cigányember, aki, mondjuk, éppen munkát keres, és ezzel a sztereotípiával találkozik a műsorban. Vagy mit érezhet az a kisgyerek, mondjuk, a jászladányi általános iskolában, aki a hátsó sorban ülve még nagyobb gyanakvással néz társaira és azok is őrá viszont? Éppen ezért azt gondolom, hogy közös felelősségünk van, és erre a közös felelősségre mutatott rá a frakcióvezető úr.
De közös felelősségünk magunk miatt van; nem csupán azért, mert az Európai Unió tagjává válunk, magunk miatt van, a magyar nemzet, az itt élő kisebbségek közös érdeke miatt van, hiszen ebben a hazában élünk, és együtt fogunk élni a továbbiakban is. Éppen ezért minden olyan lépés, amelyet a kormány tervez, és amit az Országgyűlés elé fog terjeszteni, legyen az az antidiszkriminációs törvény, legyenek azok a közoktatási vagy egészségügyi, vagy szociális, vagy munkahelyteremtő programok, amelyek a magyar cigányság sorsát vannak hivatottak egy nagyon komoly és egy megalapozott társadalmi fejlődésen keresztül rendezni, azt gondolom, ez olyan közös felelősség, amelyben a Magyar Országgyűlés reményeim szerint osztozni is fog.
Mert az előítéletesség, a klisék, az indulatok nagyon mélyen, de meghúzódnak, és egy-egy ilyen pillanatban, amikor felszínre törnek, még egyszer mondom, akár szándékolatlanul is, azért figyelmeztető jelként jelennek meg.
(9.40)
S azt gondolom, a megoldás keresésében és megtalálásában is nagyon nagy az Országgyűlés felelőssége. A humornak tényleg helye van; a humornak helye van, mert old, és feszültségeket képes rendezni. Abban bízom, hogy legközelebb a humor valami olyan pozitív dolog eszköze és bemutatása lesz, amiben akár a magyar televíziózás, rádiózás vagy újságírás kiválóságai segíteni fognak bennünket ezeknek az előítéleteknek a feloldásában - mert ez nemcsak a kisebbség érdeke, hanem a többségé is, mert ebben a hazában élünk, és mert egymásra vagyunk utalva.
Még egyszer köszönöm a frakcióvezető úr felszólalását, köszönöm hogy felhívta a figyelmet erre a kérdésre, és biztosíthatom róla, hogy a kormány nemcsak általában és nyilatkozatok szintjén, mint a múlt héten, hanem a konkrét cselekvésekben is ezeknek az előítéleteknek a feloldásáért fog cselekedni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
