LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN
LENGYEL ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Halljuk!) Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat egymással összefüggésben szabályoz néhány életszerű jelenséget. Mint a legnagyobb ellenzéki párt képviselője, illetve a képviselőcsoport nevében szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a törvénytervezetben megfogalmazott szabályok bevezetésével, annak indokoltságával teljes mértékben egyetértünk.
A gyakorlatból is tudjuk, hogy bírálni sokkal könnyebb, mint egy törvénytervezetet elkészíteni, de számunkra aggályos a három bevezetési határidő, a 2003. április 1., a 2003. július 1. és a 2004. július 1. A két első dátumra különösebb magyarázat nem adható, hiszen egy jogszabály végrehajtása csak hátrányos lehet, ha két hónapon belül ugyanannak a normának más-más szakaszaira különös figyelmet kell fordítani.
A 2004. július elsejei dátum pedig ellentmond a korábbi kormány azon szándékának, hogy már ez év elejétől igénybe vehető a mozgáskorlátozottak kártyája. Számunkra érthetetlen, hogy miért kell ezt a határidőt kitolni 2004. július 1-jéig. És külön érthetetlen az, hogy a jogszabálytervezetben az igazolványok elkészítését az okmányirodákra telepítik rá.
Mindannyian tudjuk, hogy a mozgáskorlátozotti igazolvány kiadása egy procedúrának a vége, amikor is a háziorvosnál a hétpontos rendszer alapján mozgáskorlátozottá nyilvánítanak valakit. Erről a jegyző hoz egy határozatot, majd ennek alapján szintén a helyi önkormányzatnál jogosult fölvenni a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását. És amennyiben igényli, kaphat még egy mozgáskorlátozotti kártyát, amivel különböző kedvezményeket igénybe vehet. Ezért a kártyáért külön el kell neki menni az 5-10-15-30 kilométerre lévő okmányirodába, ahol, urambocsá, esetlegesen még nem is akadálymentesített körülmények vannak. Úgy gondoljuk, hogy ez azokkal az emberekkel szemben, akik amúgy is mozgásukban korlátozottak, nem túlzottan udvarias gesztus.
Bízunk abban, hogy az előttünk lévő tervezet célja nem ellentétes a módosítani kívánt törvény céljával. Azaz az 1. § (1) bekezdés szerint a törvény célja, hogy meghatározza a közúti közlekedési nyilvántartás adattartalmát, működési szabályait, az annak adatai alapján kiállított, a közúti járművezetésre jogosító járművek tulajdonjogát, üzemben tartását, a közúti forgalomban való részvételre jogosító okmányok adattartalmát.
A közúti közlekedési nyilvántartás célja azon adatok kezelése, amelyek a tulajdon védelméhez, a közúti közlekedés biztonságának elősegítéséhez és a hatósági okmányok közhitelességének biztosításához fűződő egyéni és közérdek érvényesítéséhez szükségesek. A törvény végrehajtásával az Országgyűlés által megbízott hivatal feladat- és hatásköre sem terjeszkedik túl ezeken a kereteken.
Ha a fentieket elfogadjuk, akkor mit ért az előterjesztő a tervezet 2. § e) pontjában megfogalmazott engedélyezésen és ellenőrzésen? Az előzetes eredetiségvizsgálattal öt gazdasági társaság foglalkozik az 1997-ben a rendőrség által kiírt versenypályázat alapján. A rendőrség négy vizsgálati módszert fogadott el. A hivatal a feladat végrehajtásával megbízásra került, a feltételrendszer szigorításra került a végrehajtásra kiadott BM-rendelettel.
A gazdasági társaságoknak 2000. március 1-jéig a rendeletben meghatározott feltételeknek meg kellett felelniük: adatbázisok létrehozása, a szakértői állomások és a gazdasági társaság közötti adatkapcsolat kialakítása, a biztonsági berendezések telepítése, üzemeltetése, az oktatás megszervezése. A feladat végrehajtása mintegy 700 szakértői állomást és 3 ezer személyt érintett.
Véleményünk szerint a tervezetben az előzetes eredetiségvizsgálattal kapcsolatos rendelkezések pontosításra szorulnak. Engedélyezni a szakértői állomások tevékenységét lehet, illetve a hatósági ellenőrzés csak a törvény céljának megvalósítása vagy a hivatal feladata ellátásának elősegítése érdekében lehetséges.
A tervezet 12. §-ának (3) bekezdése szerint valamennyi parkolási szolgáltatást nyújtó társaság kapna lehetőséget adatkérésre, függetlenül attól, hogy a tevékenység végzése, norma végrehajtása például egy önkormányzati rendelet érdekében, vagy egyéni polgári jogi szerződés keretében, vállalkozás keretében történik. Hogyan képzelik el a tervezet előterjesztői a gazdasági tevékenységet végző szolgáltatók jogosultságának az ellenőrzését?
A közlekedésről szóló törvény szerint csak a közút kezelője, így az adott település önkormányzata van felhatalmazva arra, hogy a közút nem rendeltetés szerinti használata esetén - parkolás, tárgyak ideiglenes elhelyezése engedélyezésével - díjat szedjen. Véleményünk szerint a közlekedésről szóló törvényre is figyelemmel e bekezdést pontosítani szükséges.
Az előterjesztők figyelmét fel szeretném hívni arra a körülményre, hogy a mozgáskorlátozottak jogainak biztosítása érdekében nem ártana, ha az önkormányzati rendelet végrehajtásán munkálkodó parkolóőrök is adatot kapnának a kialakításra kerülő nyilvántartásból. A tervezet 12. §-ának (2) bekezdése ugyan a jegyzőnek biztosít ilyen jogot, de a feladat végrehajtására ezzel foglalkozó társaságot bíznak meg az önkormányzatok, akik a tervezet szerint ezen adatokhoz nem juthatnak hozzá. A jegyzőknek biztosított jog viszont nem delegálható.
A 3. § d) pontja alapján a hatósági jelzés körözését akkor is elrendelik, ha érvényesítő címkével el nem látott rendszámról van szó. Ha igen, akkor igen sok esetben kell a gépjármű átrendszámozását elrendelni, ami az okmányirodáknak pluszterhet jelent, és az állampolgároknak pluszköltséget. Az előterjesztők arra is gondolhattak, hogy ha egy adott gépjármű forgalmi engedélyét és az érvényesítő címkével ellátott hatósági jelzést elvesztették, akkor annak elrendelik a körözését. Ebben az esetben szintén javasoljuk a tervezet módosítását.
A 17. § a jelenleg hátrányos törvényt egy újabb szakasszal tervezi kiegészíteni. A tervezethez fűzött miniszteri indoklásból a szándék érthető, azonban a tervezet szerinti megfogalmazással ilyenformán nem tudunk egyetérteni. Az eredetvizsgáló állomások technológiáját a hivatal fejlesztette ki, illetve fogja továbbfejleszteni? A hivatal és a tevékenysége elvégzésére polgári jogi szerződés alapján vállalkozó gazdasági társaság kötelezettségének teljesítése érdekében a BM-rendeletben előírt informatikai infrastruktúra kiépítését a költségvetés finanszírozta, vagy tervezi megváltani? Vagy az adatvédelem a hivatal feladata?
Véleményünk szerint a hivatal csak a törvény céljának megvalósítása erejéig hatalmazható fel képzés, vizsga szervezésére, ha a hivatal alaptevékenységét nézzük, akkor csak a vizsga szervezésére. A továbbképzés kérdése még akkor sem vetődhetne fel, ha elfogadnánk a hivatal vizsgaszervezési jogát. Ezért javasoljuk a bekezdés törlését.
A (2) bekezdéssel kapcsolatban csak az a kérdés, hogy ki fizeti a révészt. Az adatok törvénytervezet szerinti továbbítási kötelezettségének előírása a tevékenység elvégzésében közreműködő gazdasági szervezetek részéről további jelentős fejlesztéseket igényel. A másik megoldás a költségvetési finanszírozás. Gondolom, ez egy elvetendő megoldás. Marad a szerződésmódosítás, amelynek hivatkozási alapja csak a jelenlegi tervezetre való hivatkozás lehet, amihez mi nem szeretnénk asszisztálni. A fentiek alapján javasoljuk a 17. § újragondolását.
A 18. § (1) bekezdéséhez annyi megjegyzést fűznénk, valaki árulja már el a tervezet és a hatályos törvény szövege közötti különbséget. A 18. § (2) bekezdéséhez csak annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy a vizsgálóállomás, illetve annak szakértője súlyos kötelezettségszegést nem tud elkövetni. A hivatallal szemben a vállalkozói adatkérési, adatszolgáltatási teljesítési kötelezettség, ami nem szerződéses magatartás, polgári jogi felelősség, súlyos esetben azonnali felmondási lehetőség. A vizsgálóállomás ugyanis vagy a telephelye, vagy alvállalkozója.
A polgári jogi szabályok szerint a vállalkozó, amikor engedéllyel von be alvállalkozót az általa vállalt feladatba, jelen esetben pedig erről van szó, annak tevékenységéért úgy felel, mintha azt maga végezte volna el. Megjegyezni kívánom, hogy a jelenleg hatályos BM-rendelet szerint a vállalkozóknak kötelező felelősségbiztosítással kell rendelkezniük. Így a harmadik félnek, a megrendelőnek okozott kár megtérülése kötelezően biztosított.
Természetesen ennek költségei már beépítésre kerültek a szolgáltatási árba. A tervezet igen magasra emeli a feladatra kiképzett alkalmazottak titulusát, ugyanis szakértők. Eszerint az okmányügyintézők egyben okmányszakértők is, a vizsgálatot végző, erre kiképzett szakemberek pedig mindenki megelégedésére végezték tevékenységüket.
(19.10)
Tévedésük minimálisnak mondható. Ha a tervezet készítői azért akarják a tervezet szerinti szigorítást bevezetni, mert indult olyan büntetőeljárás, ahol egyes munkavállalók érintve voltak, úgy felhívom szíves figyelmüket arra az apró momentumra, hogy az eljárásban érintett felügyeletek, okmányirodák ilyen indokkal nem kerültek bezárásra.
Ha az eljárásban érintett közigazgatási szervezetek tevékenysége az általa alkalmazott köztisztviselő, közalkalmazott, munkavállaló szabályszegő magatartása miatt az adott törvény alapján nem kerül korlátozásra, akkor mi a jogalapja a szervezetnek? Az alkotmányt tanulmányozva nem találtam olyan kitételt, hogy a közigazgatásra és annak alkalmazottaira a felelősség kérdésében külön szabályok vonatkoznának. Egyedül a polgári jogunk fogalmaz meg külön kártérítési szabályokat, de ez alapján is az igazgatás élvez előnyöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az alkalmazott által okozott kár tekintetében, így ezzel sem tudunk egyetérteni.
Köszönöm szépen. (Taps.)
