GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy Keleti képviselő úr után szólhatok, mert ő legalább helyre rakta azokat a dolgokat, amelyeket megéltünk az előző ciklusban itt, e Ház falai között. De most valahogy úgy vagyok, mint a régi indián mondásban, hogy Simicskó úr, Márton úr… - mint az öreg indián: én beszéltem, uff, levertem a cövekeket, és aztán eltávoznak. De bízom benne, hogy el fogják olvasni majd a jegyzőkönyvből azt, amiket itt mi elmondunk ellenérvként.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok győződve arról, hogy az előző, Fidesz-kormány is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a Simicskó úr által a nemzetőrségről benyújtott országgyűlési határozat nem volt más, mint egy jól időzített politikai lufi. Ezt bizonyítanám azzal, hogy abban a kormányban is voltak olyan kormánytagok, akik tudták, hogy még bizottságot sem érdemes felállítani, mert a dolog annyit sem ér meg, mert az országgyűlési határozatból, akinek van némi honvédelmi előképzettsége vagy tapasztalata, végig tudta gondolni, hogy ez az a téma, amire nem szabad többletidőt, energiát, pénzt pocsékolni. Megismétlem: az előző kormány kísérletet sem tett arra, hogy ezt az ügyet vizsgáltassa, mert ők is tudták, hogy ennek egészen más célja volt akkor.
Szeretném elmondani, hogy még van egy dolog, ami bennem van és azóta is kavarog, és ezért örülök, hogy Keleti képviselő úr elmondta, hogy ezt bizony mi nem támogattuk: Kosztolányi képviselő úrnak emlékezni kell arra, hogy a bizottságban ez úgy indult, hogy vizsgáljuk meg a lehetőségeit; ahhoz Mátrai Márta képviselő asszony hozzátette: és készítsék elő. Tehát a konszenzus ott szakadt meg, amikor óvatosan, mondhatnám, sunyi módon elindítottak valamit, hogy meg kellene vizsgálni, mire a parlamentben határozathozatalig jutottunk, ott már az volt, hogy létre is kell hozni. Ezért nem is lehetett ehhez asszisztálni.
Aztán hadd folytassam: tisztelettel kérem önöket, gondolják végig, mi, a magyar parlament tagjai - és abban bíztam, hogy Horváth János képviselő úr a kétperces hozzászólásában valahova ide fog kilyukadni - felelősek vagyunk azért, hogy az adófizetők pénzét hogyan, milyen formában költjük el.
Tisztelt Kosztolányi Képviselő Úr! Medgyessy úr ma beszélt a békéről, és számomra a béke azt jelenti, hogy egyre kisebb profi haderő. Ha nem mondják ki, ez akkor is így van.
Folytassuk azzal, amit Keleti úr is elmondott: gondolják végig, párhuzamosan létrehozunk valamit - és nagyon furcsa, mert maga szó is, nemzetőrség, emelkedett hangulatú -, és hadd használjam a Márton Attila által hosszan elmondott tételeket, ez egy állami pénzen, közpénzen létrehozott homokozó néhány vállalkozó vagy nem vállalkozó kedvű embernek. Mert gondolják végig, adva van a hadseregben egy szervezetrendszer, amelyben meg lehet oldani a képzést, meg lehet oldani a tartalékosképzést, és nem kell hozzá egy párhuzamos rendszer a maga logisztikai, ellátó- és vezérkari rendszerével, önálló költségvetési fejezettel.
Lehetne ezzel szórakozni, képviselőtársaim, csak a kérdés az, hogy megér-e egyáltalán annyit, vagy képesek vagyunk fejben lejátszani, hogy az a pénz, amit erre költenénk, abból hány iskolát, óvodát vagy egészségügyi intézményt lehetne fenntartani. Tehát szabad-e, kell-e csak azért, hogy egy ilyen hangulati elemekkel tarkított országgyűlési határozatot életben tartsunk? Nem, azt gondolom, hogy nekünk felelősséggel azt kell kimondani, hogy igenis a haza védelme számunkra fontos, számunkra nagyon fontos az, hogy tartalékosokat képezzünk ki, akik adott helyzetben, vészhelyzetben képesek bevonulni és részévé válni a magyar védelmi rendszernek, mert ebben biztos, hogy egyetértünk, de ehhez nem kell megkettőzni, nem kell - ahogy Simicskó úr felvezette -, hogy mindenütt az országban pici centrumokat hozzunk létre.
Azt gondolom, és ezt is e Ház falai között ki kell mondani, ahogy Márton Attila, ahogy Simicskó úr mondta, önök álmodtak, vagy bocsánat, önök reinkarnálni akarták a Munkásőrséget Fidesz-zászló alatt. Erről van szó, tulajdonképpen semmi másról. (Tóth István közbeszól.) Most már Márton képviselő úr megpróbálta az MHSZ dolgait belecsűrni a dologba, mert valahogy ki kellene önöknek menekülni ebből. (Dr. Kosztolányi Dénes: Pista, Pista!) Azt hiszem, hogy ez így semmiképpen nem lehetséges. (Dr. Kosztolányi Dénes: Munkásőrgárdát a Keleti akar! - Dr. Kis Zoltán: Éhesek a kígyók, meg kellene etetni őket! Menj haza!)
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Hadd mondjam azt, hogy tegyék a szívükre a kezüket, és gondolják végig, hogy az önök által meggondolt nemzetőrség vagy átgondolatlanul ide terjesztett nemzetőrség mekkora harci értéket képviselt volna mint harmadik haderőnem, és mibe került volna ez a Magyar Köztársaságnak. Így feltehetően mindannyian nyugodt szívvel tudunk erre az országgyűlési határozatra igent mondani és beszélni a magyar haderő továbbfejlesztéséről, mert az szerintem egy másik kérdés.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Kis Zoltán tapsol.)
